"Jönni fognak a fiatalok"
Interjú Kéri László politológussal

Max Weber 'A politika mint hivatás' című művében azt írja, hogy kétfajta politikus létezik: aki a politikáért él és aki a politikából él. Hogyan lehet, hogy az emberekben, választókban manapság a politikából élő politikus képe él. Egyre rosszabbnak tűnik a helyzet. A politikusokat nem tartják elhivatottnak a választók.

- Nem tartom annyira rossznak a helyzetet, mivel mostanság többet tudunk a politikusokról, míg az 1990 előtt a rendszer logikájából adódóan alig lehetett tudni valamit. Még azt sem lehetett megmondani, hogy a politikáért él vagy a politikából él valaki, mert nem volt rálátása az embereknek.
Egyébként a weberi felosztáson kívül más tipológia is létezik. 1990 után Magyarországon több fajta politikustípus jelent meg: a kutatóintézetből jött értelmiségi tudósok, a világéletükben csak hatalmi mechanizmusokat látott politikusok, a népvezérek, az elnyomott politikai kultúra (keresztény, nemzeti liberális) reprezentánsai és a 'tiszta kezű' múltnélküliek.

Ez utóbbi a Fideszes generációra utal.

- Igen, 1998-ig használták is ezt a vonást. Még egy politikustípust kiemelnék, a vállalkozói karriert politikai sikerekre váltani kívánó üzletembereket.

1990-94: Előtérben a bölcsészek

Mely politikustípus dominált a felsoroltak közül az utóbbi évtizedben?

- A rendszerváltás után eleinte azok domináltak, akik a magyar politikai kultúra különböző szószólóit értékreprezentánsként tudták megjeleníteni: ilyen volt például Csurka István, Antall József, Vásárhelyi Miklós. Tehát azok a politikusok, akik egy-egy értékrendet saját maguk hitelesítettek.

Tehát a bölcsész beállítottságú politikusok felfutása volt a rendszerváltás utáni első négy év?

- Is-is. Tény, hogy az 1990-ben választott Országgyűlésben nagy volt a bölcsészek és a jogászok túlsúlya, ám én ide venném a kisgazda politikusokat is.

1994 után: a pragmatikusok térnyerése

Az Antall-kormányban sok történész volt.

- Igen, történész-kormánynak is mondták, ha jól tudom hatan is voltak történészek, akik aztán idővel ki is koptak. Nekik a rendszerváltás idején elsősorban az ideológiai rekonstrukcióban volt jelentős szerepük.
Később minden pártban megjelentek a politikai technikusok, adminisztrátorok, mert előtérbe került a szervezőkészség, irányítókészség, döntésképesség, azaz a politikai élet mindennapjainak a megszervezése.
Ahogy az SZDSZ-ben előjöttek a Kuncze-típusú vezetők, úgy az MSZP-ben jöttek a Szekeres-típusú irányítók, tehát a pragmatikusok. A kilencvenes évek közepén kevésbé volt szükség víziókkal rendelkező vezetőkre, a demokratikus intézményrendszer kiépítése ugyanis már lezárult. Inkább olyanok kellettek, akik képesek a frakció munkáját megszervezni, átlátni.

Megjelent egy új politikustípus

2002-re átalakult a helyzet? Az ember azt gondolná, hogy kellenek víziókkal megáldott politikusok.

- Úgy látom, mostanra egy harmadik típussal találkozhatunk, amely az első kettőnek az ötvözete. Előtörtek azok a politikusok, akik tisztában vannak a politika pragmatikus dimenziójával, viszont annyi víziójuk van, hogy el tudják helyezni Magyarországot az új keretek között és 5-10 évre előre képesek gondolkodni. Nem feltétlenül ezer évet kell álmodniuk, de azt látják, hogy az Európai Uniós csatlakozás teljesen más kihívást jelent a politikai elitnek, ay országnak. Felismernek egy szakpolitikai kihívást az uniós keretben. Például egy környezetvédelmi probléma megoldásában az uniós trendeket ismerniük kell stb.
Ehhez a politikustípushoz elengedhetetlen a szakértelmiségi háttér, tehát a szakirányú felsőfokú végzettség és az évtizedes tapasztalat a szakterületen. Úgy látom, a következő tíz évnek ez lesz a domináns politikustípusa. Egyébként a Medgyessy-kormányban is sok ilyen típusú politikus van például Csillag István, Bárándy Péter, László Csaba.

Minden párt fiatalításra szorul

Mostanság nehezebb betörni fiatalként a politikába, mint tíz évvel ezelőtt?

- Részben igen, részben nem. Annyiban nehezebb, hogy befagyott a pártok és a parlamenti frakciók belső struktúrája, nehezen engednek be új embert. Ugyanakkor minden párt fiatalításra szorul. Az MSZP és az SZDSZ is csak egy-egy fiatalt tud felmutatni - Mesterházy Attila, illetve Gusztos Péter -, de nem ússzák meg, kénytelenek lesznek a következő években jelentős számú fiatalt az első vonal mögé bevinni.
A kampányban szinte mindegyik párt stratégiatervező csapatában nagyon sok fiatalt láttam. Ők követelni fogják a helyüket.

A Fidesz vezetősége jóval fiatalabb a kormányzó koalíciónál, viszont a frontemberek 12 éve ugyanazok.

- Paradox módon a Fideszre is igaz, amit az MSZP-re és SZDSZ-re mondtam. Ott is megjelentek az Orbánéknál egy évtizeddel fiatalabbak - például Rogán Antal -, akik négy éven át a hatalomban voltak és most elégedetlenek. A Fidesz vezetésének szembe kell néznie azzal, hogy ott liheg mögöttük sok huszonéves fiatal, akik sérelmezik a választási vereséget, hogy most nem nekik osztottak lapot.
Érdekes módon a legidősebb frakcióval rendelkező MDF is behozott három Ifjúsági Demokrata Fórumost.
Azt hiszem, hogy a következő évek a hetven körül és után születettek látványos térfoglalása lesz a politikai életben.

Minimális elvárás: diploma, nyelvtudás

Ha álláshirdetést kellene feladnia, melyben politikusokat kellene felkutatnia, milyen követelményeket, elvárásokat emelne ki?

- Vannak elemi intellektuális követelmények: valamilyen szakirányú diploma, ezen kívül megbízható nyelvtudás - lehetőleg két nyelv - és számítógépes ismeretek. Erre jönnek a politikai életben nélkülözhetetlen készségek: például a csoportban való együttműködési képesség, csoport irányításának a képessége, döntésképesség, rugalmasság. Ez a fejleszthetőbb része. Nem bánnám, ha olyan politikus jönne, aki megjárt már ilyen iskolákat.

Hol lehet ezt intézményesen tanulni?

- Különböző egyetemek politológia-szakjain, a Századvég Iskolában és egyre inkább szaporodnak azok az iskolák, ahol politikai tanácsadókat képeznek, illetve a politikusi pályára készítenek fel.

Kapcsolatépítés nélkül nem megy

A mostani politikusok közül a már korábban említett Rogán Antalon érhető tetten, hogy tudatosan készült erre a pályára. Megjelenésében, kommunikációjában, retorikájában, gesztusaiban érzek tudatosan tanult elemeket. Jól látom?

- Igen, ő ezt a közelmúltban egy interjúban meg is erősítette. Egyre többen vannak, akik tudatosan készülnek a pályára. Diplomát szereznek, kapcsolatokat építenek. A politikussá válásban nagyon fontos a networking, azaz a kapcsolatépítés, az informális háló kiépítése.

Tehát kapcsolati háló is kell az érvényesüléshez.

- Bármennyire is nem demokratikus, de az angol és az amerikai politikai közélet is az ilyen informális networkre épül: az Oxfordban, a Cambridge-ben, a Harwardon, a Georgetownban, a Yale-en végzettek kapcsolati hálójára. Egyébként 1990 után Magyarországon tele volt a Parlament az egykor az ELTE Budaörsi úti kollégiumában lakó politikusokkal.

Felelősségérzet és arányérzék

Max Weber a politikusokkal szembeni elvárásokról azt írja, hogy három tulajdonság nagyon fontos: a szenvedély, a felelősségérzet és az arányérzék. Időszerű e múlt századi három elvárás manapság?

- A második kettő mindenképpen. A weberi hármasból a felelősséget érzem a legfontosabbnak és ez a legnagyobb gondja a mai politikusi garnitúrának. A pártjuk mögé bújva sokan nem érzik, hogy nem csupán a szűk választóréteget, hanem az egész országot képviselik.
Az arányérzék sem lebecsülendő. Tudni kell a lényeges és a lényegtelen között különbséget tenni. Hasznos tantárgy lehetne a fontos és nem fontos dolgok közötti különbségtétel a politikusjelölteknek. Például egy balhé kitörésekor a politikus fel tudja-e mérni, hogy komoly vagy műbalhé, mennyi energiát érdemes rá fordítani stb. Ezt kellene szimulációs, csoportjátékokon tanítani.

Nyilvános szereplés, állandó tájékozottság

Sokan nem is gondolnák, hogy mennyire összetett a politikus munkája. Pedig szinte nem lehet hibázni, 24 órás riadókészültségben kell lenni, állandó médiajelenlét...

- Igen, ezen kívül állandóan tájékozottnak kell lennie, el kell tudni igazodnia az erőviszonyok között, állandó nyilvános szereplések, ráadásul a mindennapi életvitelére is vigyáznia kell: nem rúghat be egy kocsmában, nem karambolozhat, nem nőzhet. Ha ezeket a szempontokat veszem alapul, politikusnak lenni sokkal komplikáltabb feladat, mint bármi más.

Villámgyors döntések, rögtönzés

Valamikor percek alatt kell reagálni, mert a média és a közvélemény várja a reakciót. Ekkor alig marad idő a mérlegelésre.

- Rettentő nehéz megérezni a pillanat nyomása alatt, hogy mit tegyél. A választások második fordulójának éjszakáján Pokorni Zoltán a kamerák előtt nem ismerte el a Fidesz választási vereséget, majd kevéssel ezután Orbán Viktor megtette ezt. Vagy Medgyessy Péter a Magyar Nemzetben publikált beszervezési iratról szóljon-e aznap reggel a Parlamentben vagy ne?

Médiapolitikusok kora

Jól érzem-e, hogy a politikussal szembeni elvárások a média megjelenésével átalakultak. Meg kell tanulni a média hozta lehetőségekkel élni. Nyugat-Európában két médiaprofi Gerhard Schröder és Tony Blair van hatalmon.

- Új szerepeket igényel a mediális szereplés, és ezt Magyarországon az új korosztály tudja majd igazán kihasználni. Néhányan azért nálunk is tudtak ehhez alkalmazkodni, így Orbán Viktor és Kuncze Gábor.

Kinézetnél a személyiség fontosabb

Mennyiben számít a politikusok mediális szereplésében és eredményében a külső, a kinézet?

- Ezt a pr-szakértők messze túl szokták értékelni.

Az 1999-es osztrák választásokon a női 'szakértők' szerint jóképű, sportos, szexi Jörg Haider a női voksok 40 százalékát söpörte be, míg a listán összesen 26 százalékot kapott.

- Bizonyos célcsoportoknál van jelentősége a kinézetnek, azt mondják a fiatalok és a nők 'mediatív érzékenységűek'. Ellenpélda viszont Le Pen, aki kevésbé vonzó és mégis el tudta adni magát, vagy Németországban a szociáldemokrata Oscar Lafontaine, aki valamikor a legnépszerűbb politikusok közé tartozott, pedig kinézetre ő sem különösebben vonzó. Ha a politikus személyisége kiegyensúlyozott, és nem mesterséges vonásokból táplálkozik, akkor nem előnyös kinézettel is el lehet adni. Ha viszont valaki belül üres, nem lehet kihozni belőle semmit. Én nem hiszek a kinézet erejében, inkább a személyiség szerkezetét, belső koherenciáját tartom fontosabbnak.

Ki számít sikeresnek?

A gazdasági életben viszonylag könnyű megítélni, hogy ki számít sikeresnek. A számok legtöbbször önmagukért beszélnek. A politikában gondolom ez bonyolultabb, hiszen nem elsősorban a valós produkció -'a piaci eredmény'-, hanem a választók döntenek a képviselők és közvetett módon a miniszterelnök személyéről?

- Az adott pillanatban a kihívásra adott válasz dönti el, hogy sikeres volt-e az ember. Emellett sikerről és kudarcról ítélkezik a választó is. Ebből paradox helyzetek is adódhatnak. Bokros Lajost például a nemzetközi szakmai közvélemény sikeres politikusnak könyveli el, mert megmentette az országot egy gazdasági válságtól, viszont amiért Bokros Lajost nem érdekelte a politika menedzsmentje, bukott politikusként könyvelték el a választók. A politikát nem elég jól csinálni, el is kell tudni adni a választóknak.

Karácsony Zoltán