Kizsákmányolásra panaszkodnak a próbaidős Foxconn-dolgozók
A Foxconnál dolgozó, 26 éves Kónya Zoltán elmondása szerint legalább háromszázan jelentkeztek Debrecenben a telefonalkatrészeket gyártó cég álláshirdetéseire, s ebből végül 160-nal kötöttek szerződést - a vállalat ekkor még azt ígérte, hogy hat hétig tart a betanulási idő a komáromi gyárban. Csakhogy a debreceni üzem nem készült el, így a Foxconn továbbra is Komáromban tartaná a munkavállalókat - teszi hozzá Oláh Norbert, aki huszonkét éves, és környezetvédelmi méréstechnikusi végzettsége van. A komáromi gyárban létszámhiánnyal küzdenek - állítja Kónya Zoltán, majd hozzáteszi: a próbaidős ember a legolcsóbb munkaerő. "Nettó 72 ezer forintot keresünk, ennél többet ígértek. Havi 12 ezer forintos meleg-étkezési utalvánnyal próbálják meg kiszúrni azoknak a szemét, akik a hat hétnél tovább maradnak." - állítják a megtévesztett dolgozók.
A szerződésükben egyébként 400 forintos bruttó órabér szerepel, valamint az a kitétel, hogy a munkavégzés helye Debrecen, illetőleg bármely olyan hely, amely "a munkavállaló kötelezettségeinek a teljesítéséhez szükséges". A Népszabadságnak azt a kérdésére, miszerint miért írták alá, prózaian válaszolnak a fiatalok: kellett a munka, azt hitték, sokkal több lesz a pénz és hat hét után hazamehetnek. Úgy érzik, kihasználják őket, a 160 emberből többen már feladták, s hazaköltöztek a munkanélküliségbe. Igaz, néhányan inkább váltottak, a komáromi Nokiához, ahol több pénzt remélhetnek ugyan, de szintén feszített a munkatempó.
A Komáromban háromezer embert foglalkoztató világcég, a Foxconn egyik magyarországi igazgatója, Tálos Péter szerint egyáltalán nem kötelezték a próbaidős munkavállalókat hat hétnél több komáromi munkavégzésre. "Ez egy szabad ország, mindenki maga dönti el, hogy akar-e velünk dolgozni, vagy nem akar." - mondta az igazgató, hozzátéve, hogy a debreceni gyár üzembeállítása valóban késik, ezért néhány dolgozót megkértek arra, hogy pluszpénzért maradjanak pár héttel tovább Komáromban. Ezt azonban nem volt kötelező elfogadniuk. "Ha valaki úgy gondolja, hogy hat hét után visszamegy, annak várnia kell. A várakozási időre nem tudunk fizetni a próbaidős dolgozóknak. Amikor lehetőségünk adódik, visszavesszük őket." - magyarázta Tálos Péter.
Néhány nyugat- és közép-dunántúli munkaügyi szakember véleménye szerint az Alföldről és Észak-Magyarországról érkező emberek beillesztése nehézkes az ipari világcégek hierarchiájába, feszes munkarendjébe. Név nélkül néhány hazai munkaközvetítő is egyetért ezzel: a Nyugat- és a Közép-Dunántúlon az elmúlt tizenöt évben letelepedő világcégek egyfajta fegyelmezettebb munkakultúrát követeltek meg. Ezt a munkastílust azonban az állattartók, növénytermesztők szabadságához szokott alföldi emberek nehezen tűrik, nem is beszélve a szocialista nagyiparban szocializálódott munkavállalókról. Ezért sincs sok esélye manapság annak, hogy a komáromi, a székesfehérvári vagy a győri üres állásokat a társadalmi mobilizáció erősítésével töltsék be. Egy másik munkaügyi szakember mindezt azzal egészíti ki, hogy sokszor a cégek sem törik magukat ezek leküzdésére, sőt, többük arra játszik, hogy
olcsó, próbaidős munkavállalókat alkalmazzon: három hónap leteltével indoklás nélkül megszabadulhatnak tőlük, s jöhet az újabb turnus, a lehető legkisebb bérért.
Népszabadság
Többen kiábrándultak
A szerződésükben egyébként 400 forintos bruttó órabér szerepel, valamint az a kitétel, hogy a munkavégzés helye Debrecen, illetőleg bármely olyan hely, amely "a munkavállaló kötelezettségeinek a teljesítéséhez szükséges". A Népszabadságnak azt a kérdésére, miszerint miért írták alá, prózaian válaszolnak a fiatalok: kellett a munka, azt hitték, sokkal több lesz a pénz és hat hét után hazamehetnek. Úgy érzik, kihasználják őket, a 160 emberből többen már feladták, s hazaköltöztek a munkanélküliségbe. Igaz, néhányan inkább váltottak, a komáromi Nokiához, ahol több pénzt remélhetnek ugyan, de szintén feszített a munkatempó.
A Komáromban háromezer embert foglalkoztató világcég, a Foxconn egyik magyarországi igazgatója, Tálos Péter szerint egyáltalán nem kötelezték a próbaidős munkavállalókat hat hétnél több komáromi munkavégzésre. "Ez egy szabad ország, mindenki maga dönti el, hogy akar-e velünk dolgozni, vagy nem akar." - mondta az igazgató, hozzátéve, hogy a debreceni gyár üzembeállítása valóban késik, ezért néhány dolgozót megkértek arra, hogy pluszpénzért maradjanak pár héttel tovább Komáromban. Ezt azonban nem volt kötelező elfogadniuk. "Ha valaki úgy gondolja, hogy hat hét után visszamegy, annak várnia kell. A várakozási időre nem tudunk fizetni a próbaidős dolgozóknak. Amikor lehetőségünk adódik, visszavesszük őket." - magyarázta Tálos Péter.
Akaratos népség a magyar
Néhány nyugat- és közép-dunántúli munkaügyi szakember véleménye szerint az Alföldről és Észak-Magyarországról érkező emberek beillesztése nehézkes az ipari világcégek hierarchiájába, feszes munkarendjébe. Név nélkül néhány hazai munkaközvetítő is egyetért ezzel: a Nyugat- és a Közép-Dunántúlon az elmúlt tizenöt évben letelepedő világcégek egyfajta fegyelmezettebb munkakultúrát követeltek meg. Ezt a munkastílust azonban az állattartók, növénytermesztők szabadságához szokott alföldi emberek nehezen tűrik, nem is beszélve a szocialista nagyiparban szocializálódott munkavállalókról. Ezért sincs sok esélye manapság annak, hogy a komáromi, a székesfehérvári vagy a győri üres állásokat a társadalmi mobilizáció erősítésével töltsék be. Egy másik munkaügyi szakember mindezt azzal egészíti ki, hogy sokszor a cégek sem törik magukat ezek leküzdésére, sőt, többük arra játszik, hogy
olcsó, próbaidős munkavállalókat alkalmazzon: három hónap leteltével indoklás nélkül megszabadulhatnak tőlük, s jöhet az újabb turnus, a lehető legkisebb bérért.
Népszabadság
Müller úr, aki egy szakmailag sikeres macsó, egy reggel női testben ébred - s ezek után nőként kell boldogulnia.
Állati tehetségkutató