Lenyomta a válság a fővárosi munkaerőpiacot

Általában a legjobb korban lévők veszítették el állásukat, őket a munkaadók jellemzően olcsóbb munkaerővel pótolnák.

Magyarországon az elmúlt hónapokban - főleg szezonális okokból, hiszen nyáron több a munkaalkalom, mint télen - csökkenni kezdett a munkanélküliség. Közép-Magyarországon viszont, ahol hagyományosan a legkedvezőbb a foglalkoztatási helyzet, egyelőre nem indult meg a munkanélküliségi ráta csökkenése, sőt késleltetett módon emelkedés tapasztalható. Ennek többféle oka lehet. Például a közigazgatást érintő létszámcsökkentés, a kereskedelmi forgalom és a fogyasztás visszaeséséből adódó létszámcsökkentés munkanélküliségi hatása itt erőteljesebben nyilvánul meg, mint az ország más részeiben.

A gazdasági recesszió hatására 2008-2010 között kb. 120 ezer fővel, 3 százalékkal csökken a foglalkoztatottak száma, akiknek zöme munkanélküliek táborát gyarapítja. A leépítések különösen erőteljesen érintenek néhány gazdasági ágat (ipar, építőipar, kereskedelem), de kisebb-nagyobb mértékben a legtöbb nemzetgazdasági ág foglalkoztatottjainak száma csökken. A munkanélküliek száma három év alatt (az éves átlag értékeket tekintve) közel 150 ezer fővel, 480 ezer főre emelkedik a munkaerő-felmérés szerint. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat regisztrációja alapján az álláskeresők száma közel 120 ezer fővel, 595 ezer főre bővül.

A 2008 második felétől kibontakozott gazdasági válság szokatlan jelenségeket produkál a munkanélküliség belső struktúrájának alakulásában. A munkanélküliségi ráta regionális szinten mért különbségei valamelyest szűkültek, mert a gazdaságilag fejlettebb régiók rátája sokkal gyorsabb ütemben növekedett, mint a fejletlenebbeké. A munkanélküliségi ráta mértéke alapján hagyományosan három csoportra oszthatók a régiók. Mindig is a legmagasabb rátával Észak-Magyarország és Észak-Alföld rendelkezik. A középső kategóriába Dél-Alföld és Dél-Dunántúl sorolható, míg a fejlettebb régióknak Közép-Magyarország, Nyugat- és Közép-Dunántúl tekinthető.

A fejlettebb régiók munkanélküliségi rátája hozzávetőlegesen 4 százalékponttal emelkedett a tárgyalt időszak alatt, a legfejletlenebbeké viszont csak kettővel, a közepesen fejlettekké eggyel. Az utóbbi két kategória munkanélküliségi rátája igen közel került egymáshoz. Az okok között elsősorban az ipar - ezen belül is az exportra termelő ipari ágazatok - foglalkoztatási képességének romlása áll. 2010-ben az ipar helyzete már javulásnak indult, részben ennek tudható be az iparilag fejlett régiók munkanélküliségi rátájának stabilizálódása a 2009-es jelentős növekedést követően.

Az elmaradottabb régiók foglalkoztatási rátájának alakulásában szociális intézkedések is jelentős szerepet játszottak. Az "Út a munkához program" 2009 I. negyedévében történt elindítása csökkentette ezen térségek álláskeresőinek számát. A közjellegű foglalkoztatás tipikusan a téli hónapokban visszaesik, ez magyarázza 2010 első negyedévében a ráta kiugró növekedését. A munkanélküliségi ráta változásának területi jellemzői tehát egyfelől a gazdasági folyamatok gyors ingadozásával (lásd ipari termelés alakulása), másfelől szociális intézkedések hatásával (Út a munkához program), harmadrészt egyedi események által kiváltott hatásokkal magyarázhatók (pl.: Dél-Dunántúl 2010-ben csökkenő munkanélküliségi rátájában a Pécs kulturális főváros rendezvény által generált foglalkoztatási lehetőségek is szerepet játszanak).

Gazdaságpolitikai dilemmák

Konferenciát rendez a GKI december 7-én Gazdaságpolitikai dilemmák címmel. A nyitó előadást Simor András jegybankelnök tartja, felszólal még rajta kívül többek között Becsey Zsolt, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára, Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, Naszvadi György, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára, Obláth Gábor, a Költségvetési Tanács tagja és Nyikos Györgyi, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára.


A munkanélküliségi ráta negyedévenkénti alakulását vizsgálva szembetűnő, hogy 2010-ben, egy kivételével, valamennyi régiókban megindult a csökkenés az I. negyedévi csúcshoz képest, sőt az iparilag fejlettebb régiókban - a III. negyedévet alapul véve - az egy évvel korábbihoz képest is a már említett tényezők hatására, amely kiegészíthető még az idegenforgalom szezonálisan jelentkező foglalkoztatás növelő szerepével is.

A munkanélküliség átlagos hosszát, illetve a tartós munkanélküliek arányát vizsgálva jól látható, hogy a korábbi, éven belüli ciklikusság hatását felülírta a válság és a szociális intézkedés együttes hatása.

A tartós munkanélküliek arányának és a munkanélküliség átlagos hosszának alakulása 2008. I. és 2010 III. negyedéve között
2008 végétől jelentős számú új munkanélküli keletkezett az elbocsátások miatt, illetve 2009 második negyedévétől folyamatosan növekedett a tartós munkanélküliek közül közmunkássá válók száma. Míg 2008-ban havi átlagban 20 ezer fő volt a közmunkán foglalkoztattak száma 2009-ben ez 60 ezerre növekedett. Ezen folyamatok következményeként látszólag kedvező átstrukturálódás következett be, vagyis csökkent a tartós munkanélküliek hányada és a munkanélküliség átlagos időtartama is.

A 2010-től a kismértékben javuló gazdasági helyzet inkább csak arra elég, hogy lassítsa a foglalkoztatás csökkenését, megállítsa a munkanélküliség további növekedését. A válság során munkanélkülivé váltaknak csak egy töredéke tudott visszakerülni a munkaerőpiacra, többségük fokozatosan egy éven túli, azaz tartós munkanélkülivé válik, ami e kategória arányának rapid növekedéséhez vezet, és látványosan növeli a munkanélküliség átlagos időtartamát.

A válság zömében a legjobb korban lévő 30-50 év közötti munkavállalókat érintette. Munkaerő-piaci reintegrálódásuk előtt számos akadály áll. A munkahelyeket a vállalkozók inkább fiatalabb, olcsóbb bérű 25-30 évesekkel töltik fel. A nyugdíjba vonulás szabályainak 2010-től bekövetkezett ismételt szigorítása (fokozatos nyugdíjkorhatár emelés, az előrehozott nyugdíj igénybevételi szabályainak szigorodása gyakorlatilag két női évjáratot benntart a munkaerő-piacon, illetve a csökkentett nyugdíj sokakat megfontolásra késztet) az idősebb korcsoportokat nem engedi ki a munkaerő-piacról.

A jövőre vonatkozó eddig napvilágot látott elképzelések szerint a szociális támogatás és foglalkoztatás rendszere ismételten átalakul, az erre előirányzott források mérséklődnek, aminek következtében rövidtávon a tartós munkanélküliség hányadának és a munkanélküliség átlagos hosszának további növekedésével lehet számolni.

A 40 év munkaviszonnyal rendelkező nők nyugdíjba engedésének konkrét szabályai most állnak kidolgozás alatt. A nyilvánosságra került részletek alapján feltételezhető, hogy csak néhány ezer nő számára jelent majd valós lehetőséget a munkaerő-piacról történő kilépésre. A belső gazdaságélénkítés következtében létrejövő új munkalehetőségek kedvező hatása csak hosszabb távon bontakozik ki.