Mádl Ferenc

1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd községben. 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát.

1961-1963 között tanulmányokat folytatott a strasbourgi egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán.

10 éven keresztül az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott. 1973-ban egyetemi tanári kinevezést kapott.

1978-tól az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója. 1985 óta az Egyetem Nemzetközi Magánjogi Tanszékének vezetője.

Az állam- és jogtudomány kandidátusi fokozatát 1964-ben, a doktori fokozatát pedig 1974-ben "A vállalat és a gazdasági verseny az európai gazdasági integráció jogában" című disszertációjával nyerte el. 1987-től az MTA levelező, majd 1993-tól rendes tagja.

Tudományos tevékenysége során főképp polgári, összehasonlító, valamint kereskedelmi joggal, nemzetközi magánjoggal és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi problémáival foglalkozik. Több nemzetközi tudományos intézmény tagja:

Nemzetközi Kereskedelmi és Jogi Akadémia (Harvard),
Nemzetközi Jogi Intézet (Genf),
Európai Tudományos Akadémia (London),
Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadémia (Párizs),
Európai Tudományos és Művészeti Akadémia (Bécs),
a Kereskedelmi és Magánjog Egységesítésének Intézete (UNIDROIT, Róma),
Nemzetközi Összehasonlító Jogi Enciklopédia (szerk. Hamburg).

Vendégprofesszorként számos külföldi egyetemen tanított: Kaliforniai Egyetem, Berkeley (USA), Sacramento-i Jogi Egyetem (USA), Salzburgi Egyetem (Ausztria), Müncheni Egyetem (Németország).

Húsz könyv és kb. 200 tanulmány szerzője magyar és különböző idegen nyelveken. Fontosabb könyvei: A deliktuális felelősség története (1964); Az Európai Gazdasági Közösség joga (1974); Összehasonlító nemzetközi magánjog (1978); A külgazdaság és a nemzetközi beruházások joga (1988); State and Economy in Transformation (1997); EU Integration Process - Enlargement and Institutional Reforms (1997); Magyar nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga - társszerző Vékás Lajos (6 kiadás 1981-től 1997-ig); Az európai örökség útjain (1995).

Számos hazai és nemzetközi kodifikációs munkálat résztvevője. Évekig volt választott bíró nemzetközi gazdasági perekben (Budapest, Bécs, Washington).

1990. május 23-tól 1993. február 22-ig az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként feladata volt az MTA felügyelete, közreműködés a kormány tudománypolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, az ezzel összefüggő állami feladatok összehangolása és azok megvalósulásának figyelemmel kísérése, külön megbízás alapján a kormány, illetve a miniszterelnök képviselete a nemzetközi szervezetekben, közreműködés az igazságügy-, a külügy-, és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere egyes feladatainak megvalósításában.

1991-től a bős-nagymarosi vízerőmű kormánymeghatalmazottja is volt. 1990. augusztus 1-jétől az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnökeként is dolgozott, majd 1992. január 23-tól a Vagyonügynökségtől megválva a kormány nevében felügyeletet gyakorolt az Állami Bankfelügyelet felett és a Bankfelügyeleti Bizottság elnöki tisztét is betöltötte 1993 februárjáig. Felügyeletet gyakorolt továbbá az MTA Központi Hivatala mellett az Országos Tudományos Kutatási Alap felett is. 1990. augusztus 17-től a kormány Tudománypolitikai Bizottságának elnöke. 1992 januárjától 1993 februárjáig pedig a Humán-politikai Kabinet elnöke volt.

1993. február 22-től 1994. július 15-ig művelődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett. E minőségében tagja volt a Humán- és Ifjúságpolitikai Kabinetnek és az európai integrációval kapcsolatos kormányzati feladatok koordinálására alakult tárcaközi bizottságnak.

1994. februárjától júliusig a Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnöki posztján állt. 1991. január 7-től a Széchenyi István Emlékbizottság ügyvezető elnöke. 1993-től a Kulturális Javak Visszaszolgáltatása Bizottságának elnöke, 1994. júniusától pedig a Nemzeti Kulturális Alap elnöke.

1995-től a Magyar Örökség Díj Bíráló Bizottságának elnöke.

1995-ben az ellenzéki MDF, KDNP és a FIDESZ közös államfőjelöltje volt.

1996-tól a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke.

1999-től köztársasági elnökké történő megválasztásáig a kormány tudományos tanácsadói testületének tagja.

1999. március 15-én Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett, nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért.

1999-ben a Francia Köztársaság elnöke a Francia Becsületrend kitüntetést adományozta Mádl Ferencnek a francia-magyar kapcsolatok terén kifejtett tevékenységéért.

Nős, egy fia van és három unokája.

2000. június 6-án köztársasági elnökké választották.
2000. augusztus 4-én a Kossuth téren ünnepélyes keretek között iktatták hivatalába.

Forrás: Köztársasági Elnöki Hivatal