Meddig dolgozzanak a németek?

Németországban már ma is viszonylag későn mehetnek nyugállományba az emberek: nők és férfiak esetében egyaránt 65 év a korhatár - elméletben. A gyakorlat azonban mást mutat. Az aktív keresők tekintélyes hányada, becslések szerint több mint 20 százalék, már 58-64 éves kora között felhagy a munkával. Teszi ezt vagy valamilyen betegségre hivatkozva (leszázalékolás), vagy pedig bizonyos (törvényben biztosított) kedvezményt igénybe véve.

Részben a fenti kiskapukra, részben pedig az öregedő német társadalomra való tekintettel határozta el a 2005-09 között kormányzó nagykoalíció (CDU/CSU-SPD) a korhatár fölemelését. Ennek értelmében 2012 és 2029 között fokozatosan 67 évre emelkedik az öregségi nyugdíjjogosultság korhatára.

A fokozatosság azt jelenti, hogy először az 1947-ben született korosztály tagjai mehetnek késleltetve (csak a 65. életév betöltése után egy hónappal) nyugdíjba. 2013-ban a 48-as évjárat tagjainak már két hónappal kell tovább dolgozniuk, a rákövetkező évben a 49-eseknek már három hónappal, és így tovább. 2023-tól kezdve évente két hónappal tolódik ki a korhatár, így éri majd el 2029-ben a 67 évet.

Noha a szociáldemokrata párt 2007-ben rábólintott a 67 éves korhatár fokozatos bevezetésére, újabban (immár ellenzékben) hevesen tiltakozik a terv ellen. Így tett Sigmar Gabriel pártelnök a hét elején, amikor a korhatár emelésének "felfüggesztése" mellett tört lándzsát. Hogy az SPD mennyire megosztott a kérdésben, azt jól mutatta a párt alsóházi frakcióvezetőjének rádióinterjúja. Frank-Walter Steinmeier kiállt a magasabb korhatár mellett, ám azt szakmától függően tartja csak célszerűnek. Azzal példálózott, hogy egy tetőfedőtől nyilván nem lehet elvárni 65 éves koron túli munkavégzést, egy irodai dolgozótól viszont nagyon is.

Tény, hogy a munkavállalók és a szakszervezetek hevesen ellenzik a 67 éves korhatár bevezetését. Ugyanakkor az is tény, hogy míg a 60-as években egy-egy nyugdíjasnak átlagosan nyolc éven át folyósított ellátmányt az állam (vagyis a várható élettartam 73 év volt), addig 2008-ban már 18 évi nyugdíjfolyósítás volt az átlag (férfiak esetében 15,5 év, nők esetében 20,4 év).

A statisztikai hivatal előrejelzése szerint 2030-ig további két és fél esztendővel fog emelkedni a nyugdíjasok várható élettartama, azaz ennyivel hosszabb ideig kell majd folyósítani a járadékukat. A magasabb korhatár szószólói azzal érvelnek, hogy a tényleges költségeket a jövendő nyugdíjasokra kellene ráterhelni - hiszen ők is profitálni fognak a hosszabb járadékfizetési időből -, nem pedig a mai nyugdíjasokra, illetve járulékfizetőkre. (Jelenleg a német munkavállalók bruttó jövedelmük 19,4 százalékát fizetik be az állami nyugdíjpénztárba.)

Gazdasági szakemberek köpönyegforgatásnak tartják az SPD visszatáncolását a 67 éves korhatártól, amellyel szerintük a párt hiteltelenné válik a választók szemében. Dieter Hundt, a munkaadók szövetségének (VDA) elnöke kijelentette: a 65 éves korhatárhoz való visszatérés a nyugdíjjárulék drasztikus emelését és a német gazdaság fejlődésének megtorpanását vonná maga után. Klaus Zimmermann, a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) elnöke pedig rámutatott: a várható élettartam növekedése és az aktív keresők számának apadása akkora megterhelést jelent a nyugdíjpénztárakra, hogy előbb-utóbb szükség lesz a nyugdíjjárulék emelésére, illetve a pénztárak által nyújtott ellátások körének szűkítésére. "A kihívások leküzdésének a leghumánusabb módja még mindig a korhatár fokozatos fölemelése 70 évre" - fogalmazott Zimmermann.