Mit tegyünk, ha kirúgják a munkahelyi barátunkat?

Kedvenc kollégától elbúcsúzni nem jó, de szinte biztosra vehető, hogy az átállás a másik félnek sem lesz egyszerű. Ha már látjuk gyülekezni a "viharfelhőket" a kedvenc kolléga feje fölött, a legnagyobb segítséget akkor nyújthatjuk neki, ha idejében figyelmeztetjük. "Amennyiben már a várható felmondás előtt felhívjuk a figyelmét a gyanúra, hogy valami készül, akkor ő is reálisabban mérheti fel a helyzetet. Természetesen csak akkor célszerű szólni, ha abszolút biztosak vagyunk az információk megbízhatóságában. Ellenkező esetben egy önbeteljesítő jóslatot indíthatunk el, ahol a felmondástól félő munkatárs egyre több hibát ejt, és viselkedésével maga idézik elő az elbocsátást. Azzal is számolnunk kell, hogy a rossz hírek közvetítőit gyakran felelőssé teszik a kárvallott, és a barátság átmenetileg távolságtartóbbá válhat" - mondja Kiss István tanácsadó szakpszichológus.

Ne viselkedjünk közönyösen a távozóval

Más a helyzet, ha már megtörtént a baj és valóban lapátra került a kedvenc kolléga. A lehető legrosszabb magatartás közönyt színlelni és látszólag tudomást sem véve a történtekről rezzenéstelen arccal odébb sétálni, miközben épp szedelőzködik, vagy épp személyes dolgait rámolja el az íróasztaláról. Zavarunkban ne tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna, ebben az esetben ugyanis könnyen érzéketlennek, közönyösnek tűnhetünk, ami a barátságnak is véget vethet.

Amit ne: "Valószínűleg én leszek a következő"

Ebben a helyzetben nem árt óvatosan bánni a szavakkal sem. Szótlanságba burkolózni legalább annyira ártalmas, mint meggondolatlan mondatokkal bombázni az elbocsátás okozta sokkból még fel sem ocsúdott cimborát. Nem kell feltétlenül terjengős szólamokba bocsátkozni. Hatékonyabban oldhatja a feszültséget például egy "Hallottam, mi történt és nagyon sajnálom" vagy "Nagyon sajnálom a történteket" megállapítás a cégnél maradó barát-kolléga részéről. Különösen kerülendőek azonban az olyan meggondolatlan fordulatok, mint a "Bárcsak én lennék a helyedben", vagy "Ne félj, ahogy most állnak a cégnél a dolgok, valószínűleg én leszek a következő". Az ilyen megállapítások mindegyike csak olaj a tűzre. A távozón már nem segít és a többiekre sem hat építően. Inkább feszültséget szül a csapat maradó tagjaiban, azt az érzetet keltve, hogy bárki bármikor sorra kerülhet.

Következő körben, a feszültség levezetéseként már érdemes egy baráti összejövetel keretében szolidaritást vállalni a távozóval, például elmenni közösen harapni vagy meginni valamit. Ezzel megkönnyíthetjük a számára az átmenetet a dolgozói lét és a derült égből villámcsapásként érkezett munkanélküliség között.

Csak együttérzésre vágyik a kolléga

A helyzet kezelése az ezt követő időszakban is megfontolt viselkedést kíván. Sokan beleeshetnek abba a hibába, hogy amatőr pszichológusként, lelki szemetesládaként vagy önjelölt karrier-tanácsadóként próbálják meg kirángatni a kollégát a gödörből és egyengetni az útját a továbbiakban. Miközben az ex-kolléga gyakran csak együttérzésre vágyik, és arra, hogy végre meghallgassák a problémáját. Nagy hibát követ el az is, aki pusztán segítő szándékkal, de megalapozatlan értesülésekre vagy félinformációkra alapozva indokolja meg barátjának az elbocsátást, vagy hivatkozik az ismerőse cégénél hamarosan megüresedő pozícióra. Meggondolatlanságból, pusztán jó szándékból sem kell a távozót feleslegesen hitegetni. Csak akkor ajánljunk fel segítséget, ha az reális és valóban kézzel fogható.

Kizárólag irodán kívül ápoljuk a barátságot

Nem kizárt, hogy a távozást követően megmarad a baráti kapcsolat és a felek a továbbiakban is beszélő viszonyban maradnak egymással. Nem érdemes azonban ehhez az iroda infrastruktúráját (iroda, telefon e-mail) használni. Nem kizárt: mindez támadási felület lehet a főnök és a kollégák szemében. Ráadásul egy-két hónapnál nem régebben elbocsátott ex-kolléga esetében célszerű a már irodán kívüli beszélgetéseket semleges témákra korlátozni és nagy ívben kerülni a cég életével, így például az aktuális kinevezésekkel, elbocsátásokkal, projektekkel - kapcsolatos információkat. Nem árt az óvatosság: senkinek sincs szüksége arra, hogy pár meggondolatlanul kikotyogott információnak híre menjen és mindez újabb feszültségekhez vezessen.

A maradónak nyitni kell a többiek felé

Ugyanakkor a maradó félnek nem célszerű a frissen távozott kolléga miatt magába zárkózni, hiszen az élet a cégnél megy tovább. Ilyenkor érkezett el annak az ideje, hogy megerősítse a kapcsolatot a többiekkel. Érdemes nyitni a többiek felé, és nyitottnak lenni az új szakmai, akár baráti kapcsolatok irányába.

Takács Gabriella