Milyen főnök Varnus Xavér?

A zenélés mindig hatékony stresszoldó, csapatépítő és egyben gondűző a közvélekedés szerint. Ez többnyire igaz is. Ám az orgonaművész szerint az ő szakterületén is rengeteg a súrlódás és a vitás kérdés - oszlatja a tévhiteket egyből az elején. "Volt rá példa, hogy egy munkatársammal csak a Bartók Rádióban felhangzó, Wagner: Tannhäuser-nyitányának dallamai simították el egy komolyabb konfliktusunkat. Mindezt azért, mert a zene, így a zenészek nyelve alapvetően közös. Előtte pár perccel viszont annyira feldühített az illető egy szakmai vitában, hogy már komolyan fontolgattam az elbocsátását. Ebből is látszik, hogy a violin, - és basszuskulcsok között sem makulátlanul stresszmentes a munka, bár kétségkívül sok mindenen átsegít bennünket a zene."

Nem tartozik a vajszívűek közé, de nem haragtartó

Az orgonaművész saját bevallása szerint nem tartozik a vajszívű vezetők közé. Ennek okát a kollégák gyakran felületes hozzáállásában, lazáskodásában látja. "Ha egy vállalati hierarchiában kellene elhelyezni magamat, leginkább "Az ördög Pradát visel" című film kíméletlen divatfőszerkesztőjére hasonlítanék - vagy épp egy trónuson ülő, középkori uralkodóra, pallosjoggal" - hökkentette meg HR-es hallgatótáborát Varnus Xavér. Hozzáállásának egyik fő oka, hogy szerinte a kelet-európai társadalmakban még nem gyökerezett meg teljesen a megfelelő viszony a demokráciához - így aztán a munkahelyi hierarchiában sem lehet korlátlanul érvényesíteni azt. "Hosszú éveket töltöttem Kanadában, ahol az embereket nagy szorgalom és igen szenvedélyes munkaszeretet is jellemezte" - utal arra a művész, hogy a demokráciában a munkavállalóknak a jogok mellett azért kötelességei is vannak. Ám itthon erről a vezetői szigor hiányában sokan hajlamosak lennének elfeledkezni... Vezetőként hirtelen haragú, de sosem haragtartó. "A kényes problémákat kezelni kell, mint egy sebészorvos, mielőtt a seb elmérgesednéne. Jobb gyorsan átbeszélni és legfeljebb 3 percig haragudni, mint hetekig-hónapokig nyomott hangulatban élni."

Nem az allűrökön múlik a siker / kudarc

"A zenészek esetében egy dolgot mindenképp figyelembe kell venni - ahány muzsikus, annyi világ. Mindenkinek megvannak a maga külön bejáratú allűrjei, rigolyái, fóbiái. Így aztán azok a szempontok a döntők, hogy jól megy-e a közös zenélés és hogy tudunk-e sikeres produkciót varázsolni a színpadra. Nálunk, zenészeknél akkor működik jól a "munkahelyi csapat", ha sikerül egy koncerten olyan hangulatot teremteni, amitől egy pillanatra még a szívverés is eláll és ez az érzés a közönséget is áthatja. Ilyenkor ez az egész atmoszférában érezhető."

A jó zene összekovácsolja a csapatot

Varnus Xavér csapatépítő tréningje az igazán jól sikerült koncert. "Mindig a jó zene kovácsolja össze a csapatot és visz előre bennünket. Nekünk nem mennének attól jobban a dolgaink, ha közösen sziklát másznánk vagy épp golfoznánk, mint a topmenedzserek." A művész szerint az is gyakori tévhit, hogy a sikeres munkahelyi csapatok tagjainak a munkaidőn kívül is feltétlenül tartaniuk kell egymással a kapcsolatot. "A világhírű Amadeus Kvartett tagjai 40 évig sikerrel játszottak együtt. Pedig szinte úgy viszonyultak egymáshoz, mint a hivatalnokok. A próbákon és a koncerteken kívül nemigen voltak közös programjaik." Jó kapcsolatok azért persze minden csapatban vannak. A hasonlóan gondolkodó emberek megtalálják egymást, de a zenészeknek erre nem kell mesterségesen rásegíteniük.

Bach nehéz ember volt

Kihívást jelenthet az is, ha egy nélkülözhetetlen muzsikus elviselhetetlen, rontja a csapatszellemet és nem lehet kijönni vele. "A tehetség és a szimpatikus viselkedés nem jár mindig kéz a kézben. Bach is csodálatos zenész volt, de a feljegyzések szerint kiállhatatlan természete volt. Folyton kereste a bajt, provokálta az embereket. Az ilyen eset zenekarvezetőként is kihívás. El kell dönteni, hogy a tehetség vagy a hozzáállás fontosabb-e. Kompromisszumot persze időnként köt a vezető, de tényleg csak akkor, ha a csapatból valóban nélkülözhetetlen az illető."

Így választja ki új munkatársait

Az orgonaművész saját bevallása szerint a HR-es fogásokat - például az új munkatársak toborzását és kiválasztását - teljesen intuitív alapon, ösztönösen végzi. "Amikor a pályámat elkezdtem, még a HR, mint tudományág sem nagyon létezett, így mindig a megérzéseimre hagyatkoztam. Ez egy zenésznél jó is, mert a dallamokat sem tudományos precizitással, hanem ösztönösen fűzzük egymásba."

A művészhez gyakran ajánlás útján jutnak el az új muzsikus-jelöltek: tudásukat általában éles helyzetben teszteli, 1-2 kötetlenebb, személyes elbeszélgetést követően. "Nyilván szükség van kötetlenebb beszélgetésre is - de nem kávéztathatom a jelentkezőket nyakló nélkül, mert abból nem derül ki sok minden. A rátermettségről ezért minden alkalommal élőben győződöm meg. Ilyenkor szándékosan elhibázok valamit az adott zeneműben, a koncerten, aztán várom a hatást. Olyan ez, mintha a repülőgépen a főpilóta szándékosan elrántaná a kormányt és várná a másodpilóta reakcióját. Ha a másodpilóta, azaz a zenész jól kezeli és oldja meg a helyzetet, ha kivágja magát a szituációból, alkalmas a pályára és a közös munkára - ha nem, akkor sajnos nem ő a megfelelő ember a csapatba." A zenész szerint ilyen kihívásra mindenképp szüksége van a csapatába jelentkezőknek. "Úszni is csak vízben lehet jól megtanulni."

Csak pénzzel nem lehet motiválni

Az orgonaművész számára a zenészek motiválása is nagyon fontos: abban azonban nem feltétlenül ért egyet, hogy ez kizárólag pluszpénzzel lenne elérhető. A művészemberek számára gyakran sokkal értékesebb egy számukra fontos szaktekintély dicsérő véleménye. "Minden művészben két személy lakik, egy szent és egy majom: a szent tiszteli a művészetet, a majom meg mindenáron a nézőknek akar tetszeni. Egy gitárosom az egyik koncerten valósággal remekelt. Épp egy kávézóban beszéltünk erről a koncert után, amikor felhívott engem Törőcsik Mari. A színművésznő -nem tudta, hogy a gitáros is ott van - valósággal áradozott a játékáról, ontotta a dicséreteket a fiatalember produkciójáról. Kihangosítottam neki motiválásként, hadd hallja ő is, ezzel a fiatalemberrel aztán utána hetekig madarat lehetett volna fogatni örömében."

Takács Gabriella, 2012. november 16.