"A CSOK a perverz újraelosztás példája"

Kezdjük az elején. Kiknek jelent segítséget a CSOK? Igaz az, hogy tőkeerősebb családok járnak vele jól?

Ezzel a programmal az a legnagyobb probléma, hogy nem zárja ki a leggazdagabbat, vagy azokat, akiknek már több ingatlanjuk van. Ugyanakkor kizárja munkanélkülieket, a közmunkásokat, a BAR-listásokat és kétéves folyamatos biztosítottságot ír elő. Vagyis nem kapnak ilyen kedvezményt az, akiknek nincs folyamatos munkaviszonyuk, vagy járulékfizetésük a társadalombiztosítás felé. Így kizárja a határozott időre foglalkoztatott tanárnőt, vagy szezonálisan külföldön dolgozókat, akiknek nincs itthon folyamatos munkaviszonyuk.

Ez jogos kizárás Ön szerint?

A hitelnél abban az értelemben érhető a rendszeres jövedelem vizsgálata, hogy vissza kell fizetni az egyik 10 millió forintot. A vissza nem térítendő támogatásnál viszont ez a szempont nem áll meg, tehát itt szociálpolitikai szempontból ez a „perverz újraelosztásról” beszélhetünk, mivel a támogatásból kizárja a rosszabb helyzetűeket és „behívja” a gazdagabbakat.

Tud becsült számot mondani, hogy a CSOK hány ezer családot érint?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Fontos lett volna, hogy a kormány háttérszámításokat mutasson be. A NAV adatai szerint 2014-ben nagyjából 200 ezer fő vett igénybe három vagy több gyerek után családi adókedvezményt. Ez azért fontos szám, mert nekik van viszonylag magas, rendszeres jövedelmük. Ezeknek a családoknak tulajdonképpen az ölükbe pottyan ez a 10+10 millió forint, semmit nem kell bevállalniuk, kockáztatniuk. Ők a legnagyobb nyertesei és legnagyobb valószínűséggel igénylői a CSOK-nak. Csak nehogy úgy döntsenek, hogy mindannyian igénylik, mert akkor összeomlik a költségvetés. Ez ugyanis 4000 milliárd forint kiadást jelentene.

Mit gondol, eléri a célját így ez a program?

Nem tudom. Ön szerint mi ennek a programnak a célja?

Családpolitikai célokat sejtek: vagyis szülessen több gyermek. Vajon lesz ilyen hatása?

Valóban azt kommunikálja a kormány, hogy ez az egyik célja, a másik pedig az építőipar fellendítése. Harmadrészt a lakáshoz jutás, de mint mondtam, ezt szinte zárójelbe tehetjük. Általánosságban elmondható, hogy a gyerekvállalás komplex döntés, nem kizárólag a lakáshelyzeten múlik.

Ugyanakkor nem zárom ki, hogy egy kicsivel több gyermek fog születni emiatt, de nagyon valószínűtlennek tartom, hogy szignifikáns növekedés lesz ennek hatására, hiszen akiket leginkább érint, ott már megvan a három gyerek. Az igazi kérdés az, hogy hány olyan kétgyerekes család van ma Magyarországon, akiknél kizárólag az új lakás volt az akadálya a következő gyerek vállalásának. Erre a demográfusok tudnának pontos választ adni.

A kormány ettől a házasságok számának növekedését is várja.

Valóban. Borzasztóan veszélyes üzem, ha fiatalok ezért a pénzért összeházasodnak és előre bevállalnak három gyereket. Tudjuk, hogy ma Magyarországon 100 házasságból 60 válással végződik és nem nagyon születnek meg az első és a második gyerekek sem. Kérdés tehát az is, hogy mennyire gondolkoznak reálisan a kapcsolatukat elkezdő párok.

Milyen következményei lesznek ennek? A mélyülő szegénységről és kényszerből összetartott megromlott házasságokról beszélt egy interjúban.

Igen, mert még a program bejelentése előtt egy évvel megszüntették például a normatív, központilag finanszírozott lakásfenntartási támogatást, amit 450 ezer család vett igénybe. És bár alacsony összeggel segített ezeken a családokon, de ez a támogatás gyakran megmentette az eladósodástól ezeket a családokat. Ha pedig bekövetkezett a baj, akkor az adósságkezelési szolgáltatás segített. Előbbi 20 milliárdba, utóbbi néhány milliárd forintba került éves szinten és sok esetben megvédte a családot az ingatlan elvesztésétől, a család széthullásától.

És ezzel a félmillió emberrel most mi történik?

Gyarapítják a közüzemi számlákkal elmaradók számát, aminek a vége a kilakoltatás. Komoly lakhatási válságot okoz, hogy sok önkormányzat ezt nem nyújtja, vagy pedig kizárja a legrászorultabbak ezen ellátásokból.

Hogyan kellene felépülnie a családtámogatási modellnek? És megközelítőleg mennyi pénzre lenne szükség? Európában melyik sikeres és milyen elemekből áll?

Erre nem tudok néhány mondatban válaszolni. Annyi biztos, hogy nem szabadna éles különbséget tenni jobb és rosszabb helyzetű családok között, mint amit a mostani családpolitika tesz. Hiszen most a demográfiai helyzet javítását tűzte ki célul, csak sajnos egy bizonyos rétegre leszűkítve. Miközben a szegényebb családokat nem is tekinti „családnak”, hanem szociális problémaként definiálja.

Van esetleg európai követendő példa?

Európában nincsen a CSOK-hoz hasonló program, vagyis olyan támogatási forma, ami felülről nyitott. Lengyel, brit, francia szakembereket megkérdezve arra jutottam, hogy ugyan van lakásfenntartásához szükséges támogatás más országokban is, de azt kifejezetten rászorultság alapú , tehát a gazdagabb családok ki vannak zárva. Nálunk fordított a logika. Itt a szegények vannak kizárva, felülről pedig nyitott az ellátás. Én ezt tartom a legnagyobb problémának.