A "lehetetlen" leküzdése a mindennapi feladata a gyerekekkel - Jenei Ilona gyógypedagógus

Jenei Ilona gyógypedagógus-pszichopedagógus és szakvizsgázott pedagógus végzettséggel rendelkezik. Immár két évtizede dolgozik a pécsváradi Kodolányi János Német Nemzetiségi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában (AMI). Itt a speciális nevelési igényű (SNI) illetve beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő, azaz BTMN diagnózissal rendelkező gyerekek fejlesztését látja el. Ha ez nem lenne elég, pécsváradi családi bölcsődéiben koordinátorként és kisgyermeknevelőként is dolgozik. Munkáját egyszerre határozza meg a szakmai precizitás és az a fajta empátia, amely nélkülözhetetlen a gyerekekkel való kapcsolódáshoz.

SNI-től a BTMN-ig

“Nekem tulajdonképpen minden munkanapom atipikus. Ahogy a gyerekek többsége is, akikkel foglalkozom. Általában reggel 7 órakor kezdek az iskolában, és nulladik órában fejlesztem a felsősöket, majd 9 órakor már a bölcsődében tevékenykedek gondozóként. Az egész délelőttömet a kicsikkel töltöm, mivel ez az az aktív időszak, amikor a szabad játék védelme öröme és mellett segíthetem a kisgyerekek fejlődését” - mondta a HR Portalnak Jenei Ilona. Hozzáteszi: számára különösen fontos, hogy a játék ne csak időtöltés legyen, hanem tudatosan támogatott fejlődési forma.

Dél körül, a kicsik altatása után ismét az iskolában folytatja a fejlesztést egészen 3 óráig. Ezután visszatér a bölcsődébe. “Velük vagyok egészen 5 óráig, ezután következnek a koordinátori feladatok. Ez elsősorban a kötelező és adminisztrációs teendőket foglalja magában, illetve mindennap átbeszélem a kollégákkal az aznapi történéseket, esetleges problémákat, és a potenciális megoldási lehetőségeket. Ezután készülök fel a másnapi iskolai óráimra” - sorolja. A nap végére így nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is jelentős terhelést él meg, amit tudatosan próbál kezelni.

Jenei Ilona: Gyógypedagógusnak lenni szerinte a legnagyobb ellentmondások, a lehetséges lehetetlenek sorozata.

Továbbképzésekre, szakmai cikkek, anyagot böngészésére ilyen zsúfolt hétköznapok mellett elsősorban online, hétvégén jut ideje. Fontosnak tartja, hogy folyamatosan naprakész maradjon, mert a gyógypedagógia gyorsan változó - azaz inkább fejlődő - terület.

Meg kell találni az utat a gyerekekhez

Mi a legszebb része a munkájának?

Látni a gyerekek fejlődését, és érezni a szeretetüket. Én erre esküdtem fel. A gyógypedagógia legnagyobb kihívása megtalálni a gyermekek fejleszthetőségéhez vezető utat, és a lehető legmagasabb szintre emelni őket minden téren.

Ez az út minden gyermeknél más, nincs két egyforma történet vagy módszer.

A legnagyobb eredmény számára az, ha egy gyerekről “lekerül” a diagnózis. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem volt problémája, hanem azt, hogy az aktuális állapota alapján már nem felel meg annak a kategóriának, amely miatt korábban speciális ellátásra volt jogosult. Azaz a fejlesztések, a terápiák hatására a korábbi nehézségek - például beszédzavar, tanulási zavar, figyelemprobléma - olyan mértékben csökkennek, hogy már nem indokolt a sajátos nevelési igény (SNI) vagy más, enyhébb státuszba - például SNI-ből BTMN-be - kerül. Ez mindig hosszú folyamat eredménye, amelyben a család együttműködése is kulcsszerepet játszik. Jenei Ilona számtalan ilyen esettel büszkélkedhet, és bár minden pártfogoltját szereti, különleg emlékei neki is vannak.

“Pár éve megkaptam egy szelektív mutizmussal élő kislány fejlesztő óráit. Ez egy súlyos szorongásos zavar, ami azzal jár, hogy a gyermek bizonyos szociális helyzetekben, tipikusan például az óvodában vagy az iskolában képtelen megszólalni, miközben biztonságos környezetben - otthon - normálisan beszél. Ez tulajdonképpen egy szorongás miatti bénultság, ami nyilvánvaló módon jelentősen gátolja a beilleszkedést, a fejlődést. Hatalmas munka volt, de mikor megszólalt, együtt sírtunk a kislánnyal” - meséli Jenei Ilona. Ez a pillanat számára a szakma egyik legmélyebb visszaigazolása volt. Arra is rettentő büszke, hogy a gyerekek szerint “nagyon aranyosan tud haragudni” rájuk. 

Olyan hivatás ez, amelyben minden apró siker mögött hosszú, sokszor kívülről teljesen láthatatlan munka húzódik meg, és ahol a fejlődés gyakran milliméterekben mérhető, ám ezekből a milliméterekből gyönyörű, olykor hétmérföldes utak születnek.

A mozgás fontosságával kapcsolatban Jenei Ilona a norvég mintát tartja követendőnek, ahol gyakorlatilag bármilyen időjárási körülmények között kiviszik a gyerekeket a szabadba

Mindannyian belecsúszunk a digitális addikcióba

Arra a kérdésre, hogy mennyiben változott meg a szakmája az elmúlt években, azt mondja, a legmarkánsabb változást a digitális világ hozta jó és rossz értelemben is. 

“Amit én megfigyeltem az az, hogy a sok képernyőidő miatt - ez napi egy óránál több telefon és egyéb digitális eszköz használatát jelenti -, a gyerekek figyelme manapság sokkal-sokkal könnyebben elterelődik. Ez nemcsak az iskolai teljesítményre, hanem a szociális készségekre is hatással van. Nehezebben tudnak koncentrálni, az auditív emlékezetük és a képzelőerejük is gyengül. Kisebb a szókincsük, ezáltal a szövegértésük is gyengébb.

A digitalizáció káros hatásai már egészen kis korban, a bölcsődések körében is megfigyelhetők. Mivel sajnos sok szülőnek magának is problémája van a mértéktartással, ha az okostelefonokról van szó, talán ezért nehezebb a gyerekeknél is tartani a kontrollt - véli a szakember.

Gyakorló szülőként azt gondolja, nagyon nehéz megtalálni az aranyközéputat, nagyon nehéz ebben a kérdésben következetesnek lenni.

Jenei Ilona már csak ezért is nagyon ritkán használja a fejlesztésein a digitális eszközöket. “Én abszolút a régi rendszer híve vagyok, általában lapon, vagy füzetben dolgozunk, illetve a cselekvésbe ágyazott fejlesztés is nagy hangsúlyt kap az órákon. Egy társasjáték számomra minden körülmények között értékesebb, mint bármilyen laptopon játszható játék.” Úgy véli, a kézzel fogható, valós élmények pótolhatatlanok a fejlődés során.

Gyógypedagógusnak lenni szerinte a legnagyobb ellentmondások, a lehetséges lehetetlenek sorozata. Semmihez sem fogható utakat járnak be a rá bízott gyerekekkel. “Az ember ebben a szakmában egyszerre gondolatolvasó és jövőbelátó, földhözragadt és égben járó, racionális és emocionális. Én hiszem, hogy minden gyermekben megvan a fejlődés lehetősége. Ha nem hinnék ebben, semmi keresnivalóm nem lenne itt” - magyarázza. 

Így született a Kis Herceg bölcsődehálózat

Az első három év adja meg az alapot mindenhez, jórészt ezen múlik a gyermek  fejlődésének és további intézményes nevelésének a sikere is. Ebben az időszakban alakulnak ki azok az idegrendszeri kapcsolatok, amelyek később a tanulást és a viselkedést meghatározzák.

“Ennek a tézisnek a bizonyítékaként szerettem volna egy olyan intézményt létrehozni, ahol gyógypedagógusként, pszichopedagógusként nyitott szemmel járva segítjük a legkorábbi életszakaszban járó gyerekek fejlődését. Így született meg a saját bölcsőde indításának ötlete” - meséli. A cél egy olyan közeg volt, ahol a gyerekek egyéni tempóban fejlődhetnek. Ez olyan jó sikerült, hogy újabb és újabb intézmények követték. 

Mindennapos, hogy a nevelőnők gyurmáznak, színeznek, festenek, kézműveskednek a gyerekekkel, akár a legkisebbekkel is

Nem könnyű ugyanis ezen a környéken visszatérni a munka világába kisgyermekes anyukaként, mert a bölcsődei férőhelyek száma meglehetősen korlátozott, a bekerülést pedig lakcímmel és életkorral kapcsolatos megkötések is nehezítik. Sok szülő emellett olyan helyet keres, ahol minél kisebb létszámúak a csoportok. Egyre többen fókuszálnak arra is, hogy a kiválasztott intézményben ne csak “megőrizzék”, hanem fejlesszék is a gyermekét.

“2024-ben nyitottam meg az első bölcsődémet Pécsváradon. Mostanra már három intézménnyel működünk Baranya vármegyében, és májusban nyitjuk a negyediket. Gyakorlatilag hálózatba rendeződtünk Kis Herceg Családi Bölcsőde “márkanév” alatt” - mondja. A folyamatos bővülés azt mutatja, hogy egyre nagyobb az igény az ilyen szemléletű intézményekre.

Két bölcsőde Pécsváradon, kettő pedig az egykori határfaluban, Drávaszabolcson működik. Az intézmények 8 illetve 5 fő befogadására képesek, mindenhol van mozgásfejlesztés, beszédindítás, de állatasszisztált terápia is segíti a legkisebbek fejlődését, a szülők pedig rendszeresen és - természetesen - fakultatív módon feltehetik aktuális kérdéseiket egy gyermekpszichológusnak. 

Mindennapos, hogy a nevelőnők gyurmáznak, színeznek, festenek, kézműveskednek a gyerekekkel, akár a legkisebbekkel is. A mozgás fontosságával kapcsolatban Jenei Ilona a norvég mintát tartja követendőnek, ahol gyakorlatilag bármilyen időjárási körülmények között kiviszik a gyerekeket a szabadba, így a Kis Herceg Családi Bölcsődékben is ez a gyakorlat.

Szoros szakmai kapcsolatok egy szintén munkaerőhiányos területen

Ami a munkaerőhiányt illeti, az a gyógypedagógiai szakmát is sújtja Jenei Ilona szerint. Igen kevés jó szakember van a pályán. Ez országos szinten is komoly kihívást jelent a szakmában. Ebben a helyzetben az iskola, ahol ő dolgozik, szerencsésnek mondhatja magát, mert három gyógypedagógusa is van. 

“Bár az intézmény összes pedagógusával együttdolgozunk - szerencsére maximális vezetői támogatás mellett -, a legszorosabb emberi és szakmai kötelék természetesen a gyógypedagógus kollégáimhoz köt. Jó a kapcsolatom a helyi és a megyei szakértői bizottsággal, a családsegítővel, gyerekorvosokkal, védőnőkkel. Szerencsésnek mondhatom magam, mert itt Pécsváradon sokan ismernek, és kölcsönös bizalom, szoros szakmai együttműködés jellemzi az intézményi kapcsolataimat” - teszi hozzá Jenei Ilona. A hatékony fejlesztő közeg létrejöttéhez szerinte elengedhetetlen a multidiszciplináris együttműködés.

Számára a stresszt megélni a legrosszabb a munkája során, erre vélhetően a megfelelési kényszere a magyarázat. Összességében azonban ez elenyésző része a mindennapoknak, a pozitív visszajelzések és a gyerekek sikerei minden nehézséget ellensúlyoznak. Ha újra kezdhetné, megint gyógypedagógus lenne. 

Szakmák egy napja rovatunk további cikkeit itt olvashatják.