A megbízható ember legendája

Ha bármilyen cégnél megkérdezem, hogy milyen munkatársat szeretnének, akkor ez a követelmény szinte mantraszerűen visszatér, kötelező elem minden toborzáshoz, mint dolgozatíráshoz a puska. De amikor rákérdezek, hogy pontosan mit is jelent a „megbízható” ember, milyen is ő valójában, akkor vagy teljes tanácstalanság fogad, vagy egymásnak ellentmondó válaszokat kapok – írja Kelkó Tamás a HR Blogon.

Ha a megbízhatóság a toborzások 90 százalékánál szóba kerül, akkor nagyon-nagyon fontos dologról lehet szó. Írtam már korábban egy cikket róla röpke 6 éve, de abban nem mentem bele részletesen, hogy mi mindent érthetnek megbízható alatt a vezetők. Most e cikkemben igyekszem pótolni a hiányt, és megnézzük, hogy mennyi árnyalata is lehet ennek a tulajdonságnak.

Dacára, hogy elég sokféleképpen értelmezik az emberek a megbízhatóság fogalmát, azért amikor felmerül ez a kérdés, akkor alapvetően kétféle válasz fordul elő:

Nem ver át, tisztességes, korrekt.

Lelkiismeretesen dolgozik, nem kell állandóan ellenőrizni, nyugodtan csinálhatom a saját dolgaimat.

Ha te mást gondolsz erről, akkor nagyon megtisztelnél, ha leírnád e cikk végén kommentbe vagy az iroda (kukac) kelko.hu email címre elküldenéd. Ha azonban így 22 év távlatából megnézem, akkor számomra az jön le a „megbízható” munkatársra vágyásból, hogy ezen a cégvezetők olyan embert értenek, aki automata üzemmódban működik, azaz a vezető megbeszéli vele a célokat, ő pedig onnantól kezdve szinte észrevétlenül dolgozik, nem kell őt

ellenőrizni;

kontrollálni;

irányítani;

óránként a nyakára járni és valahogy munkára serkenteni;

rabszolgahajcsárként hajtani;

motiválni;

megbüntetni;

és végül kirúgni.

Összefoglalva, a „megbízható” munkatárs olyan ember, akivel a vezetőnek nincs gondja. A nagy kérdés már csak az, hol és hogyan találj ilyen megbízható embert a cégedbe, csapatodba?

Találkoztam olyan cégvezetőkkel, akik elmondásuk szerint kiváló érzékkel ismerték fel már első látásra egy emberről, hogy mennyire megbízható, és el is bizonytalanítottak rendesen a saját képességeimben és tudásomban, azonban kicsit távolabb lépve, globálisan megvizsgálva vállalkozásukat azt láttam, hogy messze nem fejlődnek úgy, mint azok a cégek, ahol a vezető nem érezte magát ennyire olimpiai bajnoknak a munkatárs kiválasztásban.

Csodatesztek?

Ha valaki feltalálna olyan tesztet, ami legalább 90 százalékos pontossággal fel tudná mérni, hogy egy ember mennyire megbízható, akkor annak a feltalálója gyorsan milliárdos lenne. Az elmúlt 2 évtizedben nagyon sok lehetőségem lett volna ilyen teszteket nagy tömegben eladni, csak az a baj, hogy nem ismerek ilyen teszteket. Tudom, hogy ezzel kapcsolatban páran vitába fognak szállni velem, de megint globálisan nézve, miért nincs olyan teszt, ami annyira el lenne terjedve a vállalatoknál, mint a Windows XP?

Szerintem ha lenne olyan teszt, amely minimum 90 százalékos pontossággal fel tudná mérni egy ember megbízhatóságát, akkor az már rég széleskörűen elterjedt volna, és ezzel együtt drága tanfolyamokon oktatnák „egyes élelmes vállalkozók” a pályázóknak, hogyan kell jól megírni és átverni ezt a tesztet!

Csak van itt egy bökkenő

Ahogy a 6 évvel korábbi cikkemben is írtam, ebben a nagy össznépi megbízható ember keresésben azonban van egy nagy csapda! Szintén pár lépést hátralépve, és globálisan nézve jól látszik, hogy a sikeres, a mai nehéz időkben fejlődő, növekedő vállalkozások nem megbízható embereket keresnek elsősorban, hanem kompetens és teljesítőképes embereket. Egy értékesítő, egy marketinges, egy könyvelő, egy raktáros elsősorban nem azzal járul hozzá munkahelye eredményességéhez, hogy megbízhatóan dolgozik és nincs vele gond, hanem azzal, ha magasabb színvonalon végzi a munkáját, mint a konkurens cégnél a hasonló munkakörben dolgozó embertársa, ha olyan színvonalon hegeszt egy hegesztő, hogy azt a csövet, amit ő hegesztett össze, el lehet adni külföldre!

Jól látható, hogy megbízható emberekre elsősorban a politikában és a maffiában van szükség, mert ott a lojalitás fontosabb a szaktudásnál is, tudjuk miért. Ennek viszont az az ára, hogy egy megbízható emberekből álló csapat soha nem visz végbe nagy dolgokat, soha nem fog olyan hatékonyan és főleg csapatban dolgozni, mint egy átlag nyugat-európai vállalkozás (ma ők körülbelül négyszer hatékonyabbak egy átlagos magyar vállalkozásnál), és főleg soha nem lesznek innovatívak, amelyre ma olyan nagy szüksége van bármely vállalatnak.

Akkor mégis miért vágynak rá annyira?

Mert egy megbízható emberrel az élet egyszerű! Lásd kicsit feljebb a felsorolásom, egy tehetséges, innovatív, kiemelkedő teljesítményű emberrel jóval több macera van egy vezető számára, már csak azért is, mert kreativitásával és teljesítményével állandóan feszegeti a korlátokat. Mindig többet és jobbat akar, nem nyugszik, nem elégszik meg a megszokott „de mindig is így csináltuk”-kal, és ezzel konfrontációkat okoz, például:

„Minek kérdez ez annyit?”

„Miért nem jó ez neki így?”

„Miért kell mindig mindent jobban csinálni?”

Az már csak az én szerény véleményem, hogy aki nem innovatív, és 20 éve ugyanazt, ugyanúgy csinálja, az ne legyen vállalkozó, mert nagyot fog bukni! Az elmúlt években több olyan cégnek dolgozhattam ugyanis, akik rendkívül innovatívak voltak, és pont emiatt a válság közepén sem átallottak a semmiből 3 év alatt egy milliárdos céget felépíteni, európai növekedési listákra felkerülni, miközben a vállalkozások nagy része még mindig csak szenved, és újabb kormányzati támogatásokban várja a megváltást.

Kelkó Tamás
HR Blog

A megbízható ember legendája

Csodatesztek?

Csak van itt egy bökkenő

Akkor mégis miért vágynak rá annyira?

Bértranszparencia: mennyire áll készen a szervezet?

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár

Nyugodjon békében az önéletrajz? Már nem így választanak a cégek

3 jel, hogy ne bízz meg fejvadászban!

Nemzetközi díjat nyert a KPMG innovatív munkaerő-kiválasztási módszere

Heti ajánló

HR állások

Állások

Rendezvények

Partnereink hírei

HR Blog oldalak

Diagnózis kódok

Video

Könyvajánló

Kövess minket!

Facebook

Linkedin

Hírlevél

Kulturális ajánló