A Superman-effektus

A meglepő inkább az, hogy 22 év alatt hány olyan vállalkozóval találkoztam, akinek ez így ebben a formában sikerült? Nem fogod kitalálni, nagyon kevéssel, szám szerint HÁROMMAL, miközben több, mint 1.000 cégnek dolgoztam e két évtized alatt, nem beszélve arról, hogy még mennyi más cégre volt rálátásom. Mi lehet ennek vajon az oka?

Egyértelműen több oka is van, de jól látszik, hogy az a vágyva vágyott modell, hogy egy vállalkozó csak úgy hipp-hopp átadja cége irányítását egy alkalmazott ügyvezetőnek, nem igazán bevált üzleti modell, és akkor még finoman fogalmaztam. Mai cikkemben megmutatok pár okot, és helyzetet, amiért ez nem működik...

1. Nem tudsz megfizetni egy alkalmazott ügyvezetőt

Egyszer, még kb. 5 éve egy zártkörű fórumon több vállalkozó vitatkozott erről, és ők úgy lőtték be, hogy kb. 300e Ft nettó havi fizetésért már lehet ilyen embert találni. Én később csatlakoztam be, és amikor bemondtam, hogy ennek az összegnek a két-háromszorosáért sem biztos, hogy akad alkalmas ember, akkor kitört a botrány. Igen, utána lehet nézni, hogy a munkaerőpiacon mit kóstál egy már bizonyított (nem pedig egy próbálkozó) cégvezető, továbbá számolj azzal is, hogy nem biztos, hogy az alkalmas emberek nagyobb része jó néven veszi, ha fizetése nagyobbik részét zsebbe akarod adni!

2. Meg tudod fizetni, de nem pálya neki a céged

Egy korábbi ügyfelem mesélte, hogy neki sikerült találnia egy nagyon jó cégvezetőt, meg is tudta fizetni, sőt, még a munkatársai is látták benne a potenciált, hogy ő képes átvenni a tulajdonostól az irányítást, majd 3 hónap után mégis elment a cégtől. Azt mondta, hogy felajánlották neki az egyik nagyvállalat vezérigazgatói székét, és az életben csak egyszer van ilyen lehetősége. És igen, egy jó vezetőnek sokkal nagyobb kihívás és élvezet vezetni egy 3.500 fős céget, mint egy 15 főt foglalkoztatót!

3. Meg tudod fizetni, neki is pálya a céged, de egy "klónra" van szükséged

Ennek egyik verziója, amikor a cég alapítója az adott szakma, iparág legjobbja, és ő ugyan ki lehetne jobb nála, vagy érné el egyáltalán az ő szakmai szintjét? Ki vehetné át tőle a teljes vezetést?

De a leggyakoribb nem a pótolhatatlan szakmai tudás, hanem az alapvető különbség egy tulajdonos-ügyvezető és egy alkalmazott-ügyvezető vezetési stílusa között! Egy tulajdonos-ügyvezető ugyanis leggyakrabban nem vezeti a vállalkozását, hanem uralkodik benne, mint egy hajó kapitánya, Isten után ő az első, és él is ezzel. De ne csak negatívan gondolj erre, a másik verzió, amikor a tulajdonos-ügyvezető szabályosan zsonglőrként vezeti vállalkozását, ezért amit ő csinál, az megismételhetetlen és követhetetlen, annyira kivételes.

Bármelyik verzió is igaz ezek közül, vagy ezeknek bizonyos keveréke, a cégátvilágításoknál megfigyeltem, hogy:

a cégtávilágítás eredménye = cégtulajdonos-ügyvezető személyiség tesztje,

azaz a cég erősségei = a tulajdonosa erősségei,

a cég gyengeségei = a tulajdonos gyengeségei,

vagyis a legtöbb vállalkozás valójában egy nagyra nőtt magánvállalkozás, amely teljesen a tulajdonos-ügyvezető:

személyére,

-erősségeire,

-gyengeségeire,

-rigolyáira,

-szokásaira,

-különcségeire,

-zsenialitására,

-ötleteire és kreativitására,

-vállalkozó szellemére épül.

Mi ezzel a probléma?

Csak annyi, hogy a munkatársi gárda, a vállalkozás folyamatai és struktúrája, sőt még a vevői és a beszállítói kapcsolatai is mind ehhez a vezetési stílushoz vannak idomulva, majd egyszercsak jön egy alkalmazott-ügyvezető kívülről, aki teljesen más ember, és...6-8 hónap, amíg a cég átállna az ő stílusára, személyére, az ő által működtethető struktúrára.

Egy kis- és középvállalatnak nincs erre 6-8 hónapja, de gyakran még 3 sem, és akár tönkre is mehet a vezetőváltásba! Vagy gyakoribb forgatókönyv, hogy a tulajdonos-ügyvezető visszajön mint a Terminátor, és vagy átlépi az alkalmazott-ügyvezetőt és restaurál mindent vagy kirúgja és utána restaurál mindent.

Érted már, miért tartom én "Superman"-nek azt az alkalmazott-ügyvezetőt, aki szerény fizetésért pikk-pakk átveszi vállalkozásod irányítását, és te meg mehetsz nyaralni és a pénzt számolni?

Akkor most nincs megoldás?

Van megoldás, csak nem a "Superman" keresés. Olyan ez, mint a már közhelyszámba menő hülye logika kérdés:

Hogyan ennél meg egy elefántot?

A "Superman-effektus" az a módszer, hogy egy jó nagy harapás és már meg is ettük az elefántot. A való életben is működő megoldás az, hogy sok kis harapással eszed meg az elefántot. Magyarul nem egy alkalmazott-cégvezető felvételétől várod a csodát, hanem több kisebb lépésből álló rendszer fokozatos felépítésétől és nem titok, egy több vezetőből álló vezetői csapat felépítésétől.

A módszer működik, az elmúlt 15 évben már sokat bizonyított, és épp nemrég döbbentem rá, hogy már több mint 10 ügyfelem adta el a cégét, és még több van, aki ugyan nem adta el, de már kiszállt a napi taposómalomból. A módszer részletes elmagyarázásra meghaladja e blog kereteit, de június 18-án egy kislétszámú gyakorlati workshopon nemcsak megmutatom, hanem minden egyes résztvevőnek ott a helyszínen ki is dolgozzuk a lépéseit, hogy hogyan fogja átadni cége napi irányítását a munkatársainak...

Toborzás-kiválasztás HR Blog