Ami nem 100% igen, az 100% nem – Beszélgetés Kövér Ádám autószakértővel

Kövér Ádám pályája jó példa arra, amikor valaki nem egy előre megtervezett karrierúton halad, hanem tapasztalatból, szakmai kíváncsiságból és önismeretből épít hivatást. Dolgozott kereskedésben, műhelyekben, flottakezelésben és irodai pozícióban is, végül mégis a terepen találta meg azt a munkát, ahol a tudása valódi értéket teremt.

Ádám tizennyolc éves kora óta az autóiparban mozog. Végigjárta a teljes ranglétrát: neppertelep, javítóműhely, flottakezelés és kárszakértés. Egy rövid irodai kitérő után visszatért a terepre, oda, ahol szerinte az igazi szakmai munka folyik. Arról kérdeztem, hogy került az „autós szakmába”, miért tévednek el a vevők az érzelmeik miatt, és miért nincs helye a tippelgetésnek, amikor tízmilliókról van szó.

Hogyan kerültél az autós szakmába?

Friss érettségivel a kezemben léptem be egy XIX. kerületi kereskedésbe. Nem volt tízéves karriertervem, egyszerűen elkapott a gépszíj. Szerettem a kocsikat, de hamarosan sokkal jobban kezdett érdekelni az, ami a csillogó felület mögött van: hogyan lehet egy autó valódi állapotát pontosan feltárni.

Mit tanultál a kereskedésben?

Azt, hogy az „eladható állapot” és a „jó állapot” két teljesen eltérő fogalom. Egy jó kozmetika, egy friss polír meg egy jó hirdetés szinte mindent elad. De a korábbi súlyos töréseket, a kispórolt olajcseréket vagy a lógó futóművet nem tünteti el. Ott láttam meg azt is, hogy a vevők kilencven százaléka tisztán érzelmi alapon dönt, még azelőtt beleszeretnek a kocsiba, hogy egyáltalán átvizsgáltatták volna.

Később merre vitt az utad?

Szerelőműhelyekben, flottakezelőknél és kárszakértőként is dolgoztam. Ez a kombináció adta meg az igazi alapokat, mert ugyanazt a technikát teljesen eltérő szemszögből láttam. A kereskedőt az eladás érdekli. A szerelőt az, hogy mitől romlott el és hogyan lehet szerelni. A flottakezelő pedig a számaiból él: mekkora az autó TCO-ja (teljes fenntartási költsége), mennyit áll a szervizben, és mennyiért lehet kiszállni belőle 3-4 év múlva.

Mikor szerezted meg a szakértői képesítéseket?

2009-ben végeztem a Szent István Egyetem kárszakértői képzésén. Addigra már volt mögöttem jó néhány év gyakorlat, de a képzés megtanított a módszertanra. A szakértés ugyanis nem arról szól, hogy „látott már az ember sok kocsit”. A lényeg az, hogy a látott jelekből pontos, objektív következtetéseket tudjunk levonni, és felismerjük, ha valami nem egyértelmű.

Mit jelent a gyakorlatban az elved: „Ami nem 100% igen, az 100% nem”?

Azt, hogy a tippelgetésnek és a jóslásnak nincs helye ebben a szakmában. Ha egy motortérből hallható szokatlan zajra nem tudom rávágni teljes biztonsággal, hogy mi okozza, nem intézem el azzal, hogy „biztos csak egy meglazult vagy hibás tartóegység”. Az nálam bizonytalanság, vagyis kockázat. Egy törésnyomnál ugyanígy: ha nem látható pontosan a javítás szakszerűsége és mélysége, az nem jóhiszemű feltételezés tárgya, hanem piros zászló. A vevőnek nem hamis megnyugtatásra van szüksége, hanem a valóságra.

A 2008-as válság után elhagytad a terepet egy időre. Kereskedelmi beszerzőként dolgoztam egy évig egy teljesen más iparágban. Nagyon hasznos lecke volt: ott tanultam meg igazán, hogy a legolcsóbb ajánlat szinte sosem a legjobb. Ami elsőre olcsónak tűnik, az a minőségi hibák és a kieső idő miatt a végén méregdrága lesz. Ugyanez hatványozottan igaz a használt autókra is.

Aztán mégis visszahúzott a szakma. Kaptam egy Key Account ajánlatot egy nemzetközi flottakezelőtől. Szakmailag komoly feladat volt, de hamar be kellett látnom, hogy az egész napos irodai munka, a táblázatkezelés meg a tárgyalókban ülés lassan megöl.

Ez a felismerés HR-szempontból is fontos: a tartósan rosszul illeszkedő munkakörnyezet, a túlterhelés és az önazonosság hiánya könnyen vezethet oda, hogy a kiégés már nem pusztán magánügy, hanem szervezeti kérdéssé válik.

Éreztem, hogy nekem terep kell: éreznem kell az autót, meghallgatni a hangját, kipróbálni, és konkrét, valós problémákat megoldani.

Ezért léptél be a független átvizsgálási piacra?

Pontosan. Az autóárak az elmúlt években elszálltak. Egy rossz vétellel ma már nem pár százezer, hanem simán milliós nagyságrendű összeget lehet bukni. Ennek ellenére az emberek még mindig képesek elköllteni 5-10 millió forintot úgy, hogy csak körbesétálják a járművet egy parkolóban. Már régóta igényt láttam a piacon független autó átvizsgálás szolgáltatásra, ami nem az eladásban érdekelt, mint az eladó, hanem kizárólag objektív szakmai alapon szemlézi a járművet. Nem hibákat vadászok mindenáron, hanem egy független, objektív képet adok a jármű szemleidőponti állapotáról.

Hogyan néz ki nálad egy vizsgálat?

Összetett folyamat. Rétegvastagság-méréssel kezdek a karosszérián, megnézem a korábbi struktúrákat, a motorteret, az alvázat és még sorolhatnám, majd jön a diagnosztika, az élőadat-elemzés, a beltér kopásainak és az autó előéletének összevetése. A döntő rész viszont a próbakör. Terhelés alatti diagnosztikából, váltáskor, rossz úton, intenzív fékezésnél jönnek ki azok a hibák, amikről a motortér felett állva sosem szerzel tudomást.

Mondod néha a vevőnek, hogy ezt azonnal engedje el?

Rendszeresen. De a munkám nem az, hogy kimondjam a tutit. Feltárom a hibákat, megbecsülöm a várható költségeket, és megmutatom a kockázatokat. Van olyan autó, amin van három kisebb hiba, de az ára és a szerkezeti állapota miatt mégis jó vétel. És van olyan, ahol egyetlen tisztázatlan eredetű motor- vagy váltóprobléma miatt azt kell mondanom: erre felelősséggel nem lehet igent mondani.

Te döntesz az ügyfél helyett?

Soha. A pénz az övé, a kockázat az övé. Én a döntési alapot adom meg neki. Nem akarom rábeszélni semmire, de lebeszélni sem indokolatlanul. A lényeg, hogy pontosan tudja, mibe ül bele, és mire kell felkészítenie a pénztárcáját a vásárlás utáni héten.

Mi a legfontosabb tanácsod annak, aki most keres autót?

Ne szeressen bele a fotókba. A legnagyobb buktákat azok futják be, akik fejben már megvették a kocsit, mielőtt élőben látták volna. Ilyenkor a vevő elkezdi megmagyarázni magának a hibákat: „á, ezt olcsón megcsinálja a szerelőm”, „biztos csak egy biztosíték”. A másik pedig: soha ne a keret tetején vásároljunk. Ha nyolcmillióm van, hétmilliós autót keresek, mert a vételáron felül az átírásra, az első nagyszervizre és a váratlan dolgokra mindig kell tartalék.