Aki kérdez: Sághy András

Élvezi még a tanácsadói létet? Mire a legbüszkébb evvel kapcsolatban?

Igyekszem őszinte választ adni. Röviden? Igen, még mindig élvezem a tanácsadói létet. A kérdés amúgy akár ironikus is lehetne, mert Mária tudja, hogy 20+ éve dolgozom a fejvadászat és menedzsment diagnosztika területén és valóban, ennyi idő alatt drámaian megváltoztak a viszonyok, akár meg is unhatja az ember ezt a hivatást ilyen időtávon.
Pár megmosolyogtató adat, csak hogy érzékelhető legyen a változás: Pályám kezdetén (90-es évek második fele) még egyetlen központi e-mail létezett az egész irodában, betárcsázós router, majd bérelt vonal volt a(z akkori modern) kapcsolat. Akkortájt még mindenki postai úton, levélben küldte el hozzánk életrajzát, rosszabb esetben faxon (bizonyára mindenki emlékszik még, milyen egy faxon átküldött életrajzon a fénykép…). Nem léteztek internetes adatbázisok, social media, cloud, az információk vezetőkről, vállalatokról vaskos könyvekben voltak fellelhetők. A fejvadászat módszertanának lényege maga nem sokat változott, bár a technológiai változások révén sok minden átalakult, ezáltal fel is felgyorsult (gondoljunk csak a hirdetések és a desk research online térbe vándorlására). A szakma is sokat változott. Modernizálódott, felhígult, a szereplők egy része folyamatosan átalakult, cserélődött. A tanácsadói tevékenység is nemzetközivé vált, ma már természetes határokon átívelő projektekben, multikulturális közegben és teamben akár időzónákon átívelően is dolgozni. Talán az eddig felsoroltakból is érezhető, hogy a tanácsadás nem egy unalmas, statikus közeg; izgalomban, frusztrációban, örömben-bánatban bőven van része, aki ebben a szegmensben dolgozik.

Ha tényleg röviden össze akarnám foglalni, mi az, ami miatt minden reggel felkelek és dolgozóba megyek, ilyesmik szerepelnének a listámon:

• Jó hangulatú csapatmunka.
  
• Óriási szabadságfok és önállóság saját tevékenységünk alakításában, annak meghatározásában, pontosan mit szolgáltatunk (nagyobb felelősség, de nagy könnyebbség is, ha az ember főnöke 1000km távolságban van).
  
• A 20+ év fejvadászat mellett a diagnosztika egy új és nagyon izgalmas, változatosságot kínáló irányként épült fel bennem (a mai napig nagyon élvezem a másik fél sokkal mélyebb, komplexebb megértését, a szituációs játékok adta izgalmakat, rögtönzési lehetőségeket).
  
• Modern iparág, hamar láthatóvá válnak az új technológiák (melyeket két okból is fontos megismernünk: Egyrészt helyenként kiválóan kiegészítheti a mi szolgáltatás portfóliónkat, másrészt bizonyos pontjain kannibalizálja is azt, így ismerni ezeket muszáj)
  
• A változatosság és változás fejleszt, nem engedi ellustulni az elmét.
  
• A végére hagytam, de talán ezzel kellett volna kezdenem: A jó beszélgetéseket élvezem mai napig a legjobban.
  

Hogy a másik feltett kérdésre is válaszoljak: Büszke vagyok a csapatra, akikkel együtt dolgozom, az ügyfelek megszerzett, vagy megelőlegezett bizalmára, hiszen ők egy ígéretre szerződnek velünk, bízva abban, hogy a jó gazda gondosságával járunk el. Emellett a jelöltek irányából érkező visszajelzéseknek is nagyon szoktam örülni, mert az építő kritikából tanulunk, a dicséretnek pedig örülünk. Amire szintén büszke vagyok, hogy 17. éve, a kezdetektől része lehetek a cég hazai felépítésének, mely eddig kiállta az idő próbáját és remény szerint van jövője is.

Családi tulajdonban lévő, Németország meghatározó (piacvezető) tanácsadó vállalataként a Kienbaum egy olyan ember- és munkavállaló-barát cégkultúrát testesít meg, mellyel munkavállalóként nem nehéz azonosulni, sőt kifejezetten jó érzés ehhez a közösséghez tartozni. Jó érzés azt is tudni, hogy bár csak kis mértékben, de nálunk sokkal nagyobb szervezetek jobb működéséhez munkánk révén valamelyest mi is hozzájárulunk, főleg ha ezt az ügyfelek valamilyen módon vissza is jelzik. Ami viszont nem csak büszkeség és öröm, hanem kegyelmi állapotnak is tekintem, hogy módomban áll saját (alapvetően keresztény) értékrendemmel (etika, minőség, politikamentesség, etc.) összhangban dolgoznom. Amíg ez megadatik, nem hiszem, hogy nagyon rosszul kellene érezzem magam!

Végül, mielőtt más feltenné, megfogalmazom magamnak a kérdést: Meddig lehet/érdemes a tanácsadói tevékenységet űzni? A választ nem tudom, pontosabban tanulom még, de egy dolog biztos, amit a németek így fogalmaznak meg: „Es muß auch Spaß machen!” (vagyis a munkából nem csak megélünk, annak örömet is kell okoznia).

Kérdésem Gigler Anita, a Rossmann Magyarország Kft. HR vezetőjéhez:

Számára mi a 2017-es év mottója HR szempontból?