Esélyegyenlőség: kiket vár zárt ajtókkal a munka világa?

A kutatás eredményei szerint kedvező változás, hogy egyre több munkáltató tartja megbízhatónak, a cég iránt lojálisnak éppen a gyermekes, valamint a középkorú munkavállalókat, ami abból ered, hogy sokkal inkább szükségük van az állására, mint másoknak. A romák több mint tízszeres eséllyel tapasztalnak hátrányos megkülönböztetést származásuk alapján, mint a többi vizsgált munkavállaló, ők származásuk miatt már az állásinterjún akadályokba ütköznek, és be sem tudnak kerülni a munka világába.

Egyenlő munkáért egyenlő bért

A férfiak és nők jövedelmének alakulása a kor függvényében eltérő mintázatot mutat. A legfiatalabbak között közel azonos jövedelem az életkor előrehaladtával eltérő irányban mozdul el: míg a férfiaké kezdetben gyorsan emelkedik, majd az elért szinten stabilizálódik, addig a nőké folyamatosan csökken, és a mélypontot elérve 40 év felett a korábban létrejött nemek közötti különbség változatlanná merevedik. A kutatás adatai alapján megállapítható, hogy a nők több mint 10 százalékos jövedelemhátrányát egyedül a legnagyobb jövedelműeknél tapasztalható egyenlőtlenség "termeli ki".

A kiválasztás gyakorlata

Az adatelemzés rámutatott, hogy mind a szellemi, mind a fizikai munkakörök betöltése esetén a formális csatornák mellett vagy helyett jelentős arányban alkalmazzák a munkahelyek az informális csatornákat. A megkérdezett vezetők elmondták, hogy az újságokban feladott álláshirdetések egyfajta szűrőként funkcionálnak, emellett sok helyen működik a személyes beajánlás rendszere is.

Magyarországon a hátrányos megkülönböztetés döntően nemi és életkori megkötést jelent, emellett a felmérés készítői szórványos esetben találkoztak családi állapotra vonatkozó kitétellel. A munkáltatók és a HR-esek többsége nincsen tisztában azzal, hogy hátrányos megkülönböztetést eredményezhetnek, pl. a családi állapottal és a gyermekvállalással kapcsolatos kérdések, ugyanakkor a munkavégzés szempontjából fontosnak tartják ezeket megkérdezni. Az egészségi állapottal, káros szenvedéllyel és a szabadidő eltöltési szokásokkal kapcsolatos kérdések relatíve nagy számban fordulnak elő az állásinterjúkon.

Az interjúalanyok tapasztalatai alapján a középkorúak számára a végső "mentsvárat" azok a munkák jelentették, melyeket vállalkozóként tudnak végezni (ingatlanügynök, vagy biztosítási ügynök.) Emellett problémát jelenthet alkalmazásukkor a túlképzettség, illetve a 40 év felett megnövekedett szabadságnapok száma is.

Érdekesség: Kelet-Magyarországon jobbak a lehetőségek a rugalmas munkavégzésre

A kutatás nem várt eredménye, hogy a városban vagy faluban élők esélyei nem rosszabbak a fővárosiakéhoz képest a rugalmas munkavégzési formák elérése szempontjából. A régiós különbségekből kiemelendő, hogy Kelet-Magyarországon jobbak a lehetőségek a rugalmas munkavégzésre, mint Nyugat-Magyarországon. Megemlítendő, hogy főként a magántulajdonban lévő magyar vállalatok nagyobb részben biztosítják a rugalmas munkavégzés lehetőségét, mint a külföldi tulajdonú vállalatok, miközben külföldön ezek a munkavégzési módok Magyarországhoz képest elterjedtebbek.

A rugalmas munkaidő igénybevételének lehetőségei a négy szférában nagyon különbözőek. Legrugalmasabbnak egyértelműen a civil szférában dolgozók mondhatók, legkevésbé pedig a közszférában dolgozók vehetik igénybe a lehetőséget. A fiatal vagy idősebb gyermekesek csoportja tehát nem jut rosszabb vagy jobb esélyekkel a rugalmas munkavégzési formákhoz, annak ellenére, hogy valószínűleg nagyobb igényük lenne rá a gyermeknevelés mellett. A nők esélyei ugyan jobbak a rugalmas munkakezdésre vagy -befejezésre és a hosszabb-rövidebb munkaidőre is, azonban a felmérés alapján nem jutnak hozzá nagyobb eséllyel az otthoni munka, a más munkaidő-beosztás vagy a kevesebb munkanap lehetőségéhez.

Az esélyegyenlőségi terv hatása

A közszférában az intézmények több mint felében (55-60százalék) van esélyegyenlőségi terv, a versenyszférában mindössze 6 százalék, a civileknél 7 százalék számol be ilyen dokumentumról. A tulajdonosi összetétel hat leginkább a dokumentum megalkotására, ezen kívül szignifikáns hatással bír a foglalkoztatottak száma, az ágazati besorolás, valamint a vezetők iskolai végzettsége és életkora is.

A kidolgozott esélyegyenlőségi terv leggyakrabban említett eleme a fogyatékkal élők vagy csökkent munkaképességűek esélyegyenlősége, ezt általában származási, etnikai, faji kérdések követik (8-17 százalék). A köztisztviselőknél legtöbben a kisgyermekesek, családosok esélyegyenlőségét említik a terv részeként (24 százalék), a civileknél pedig a nőket és az idősebb munkavállalókat érintő kérdésekkel foglalkoznak a legtöbbet.
Az egyéb, esélyegyenlőséggel foglalkozó dokumentumok közül az etikai kódex, az alapszabályzat, civileknél pedig az alapító okirat fordul elő a leggyakrabban. Azon munkavállalók között, akiknek a főnöke bármilyen esélyegyenlőségi dokumentum létét említette, éppen hogy nagyobb arányban (a versenyszférában: 13 százalék, a civileknél 9 százalék) számoltak be diszkriminációs tapasztalatról az elmúlt egy évre vonatkozóan.