Fontos határidő közeledik a kölcsönzött munkaerőt foglalkoztató vállalkozások számára

2012. július 1-jén hatályba lépett az új munka törvénykönyve, a 2012. évi I. törvény (továbbiakban Mt.) A törvény hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti rendelkezéseket a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. tv. (továbbiakban Mth.) tartalmazza.

Az új Mt. 214. § (2) bekezdése az egyes munkavállalók kikölcsönzésének határidejét -a kölcsönbeadó személyétől függetlenül- öt évben maximálja. E körben a kikölcsönzést folyamatosnak kell tekinteni, ha abban hat hónapnál hosszabb megszakítás nem volt. A kikölcsönzés folyamatosságában tehát nem jelent megszakítást az az eset, amikor az adott munkavállalót egyik kölcsönbeadótól egy másik kölcsönbeadó vette át, azonban a kölcsönvevő személye azonos.

Ilyen korlátozást korábban az addig hatályos munka törvénykönyve, az 1992. évi XXII. tv. nem tartalmazott, ezért a jogalkotó szükségét látta az átmeneti rendelkezések között meghatározni e határidő kezdőnapját.

Az Mth. 11. § (2) bekezdése a munkaerő-kölcsönzés céljából 2011. december 1-jét megelőzően létrejött határozatlan idejű munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók esetén az Mt. 214. § (2) bekezdésében foglalt határidő kezdő napjaként 2011. december 1-jét jelölte meg.

Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy munkavállaló adott kölcsönvevőnél való kikölcsönzése 2011. december 1-jét megelőzően kezdődött, a kölcsönvevő személyében változás, a kikölcsönzésben pedig 6 hónapot elérő megszakítás nem volt, a kikölcsönzést 2016. november 30-ig meg kell szüntetni. E szabály alkalmazására eddig nem volt szükség, azonban e dátumtól kezdve a kölcsönvevők kötelesek e határidő betartására folyamatosan figyelmet fordítani.

A kikölcsönzés határideje számos praktikus kérdést is felvet. Az első kérdés, hogy mi történik a 2011. december 1-je, vagy még régebb óta kikölcsönzött munkavállalókkal? A szabály csupán a kikölcsönzés megszüntetését írja elő, tehát a munkaadóknak (kölcsönvevőknek) nem kell az adott munkavállalót elbocsájtaniuk. A kikölcsönzött munkavállalók saját állományba vétele az Mt. VI. fejezete, a munkáltató személyében bekövetkező változás szabályai szerint kerülhetnek a kölcsönvevő állományába. Ennek keretében időarányosan ki nem adott szabadságukat a régi munkáltató (a kölcsönbe adó) nem válthatja meg: a munkavállalók szabadságukkal a továbbiakban az átvevő munkáltatónál számolnak el. Az időarányosan fel nem használt szabadságukat továbbviszik, az időarányosat meghaladó mértékben számukra kiadott szabadsággal pedig a továbbiakban az új munkaadójuknál számolnak el. Az átadott munkavállalók végkielégítésben sem részesülnek az átadó munkaadójuknál, tekintettel arra, hogy a végkielégítésre jogosító szolgálati idejüket is viszik tovább új munkáltatójukhoz. Az átvétel kapcsán újabb próbaidő kikötésére az átvevő munkáltatónál már nincsen lehetőség, hiszen a felek már régebb óta ismerik egymást, a munkavállaló munkavégzési kötelezettségét -a dolog természetéből fakadóan- már korábban is új munkáltatójánál teljesítette, így ismételt próbaidő kikötése jogellenes.

A munkavállalók számára kedvező változás, hogy az átvételtől már nem vonatkoznak rájuk a munkaviszony megszüntetésre vonatkozó speciális, csak a munkaerő-kölcsönzésben alkalmazható szabályok, így felmondási idejük 15 napról az általános szabályok szerint -korábbi szolgálati idejüket is beleszámítva az Mt. 69. § (2) b) pontja alapján- legalább 45 napra növekszik, illetve munkaviszonyuk megszüntetése során új munkáltatójukat az általános szabályok szerinti komolyabb indokolási kötelezettség terheli. A kölcsönvevő munkáltatók számára tehát fontos, hogy amennyiben élni szeretnének a munkavállalók egyszerűbb elbocsájtásának lehetőségével, úgy ezt az átvétel dátumáig tehetik meg.

Praktikus probléma a kölcsönbe adó állományában szereplő, korábban az adott kölcsönvevőhöz kikölcsönzött, de tartósan távollevő munkavállalók sorsa.

A gyermek gondozása céljából távollevők fizetés nélküli szabadságon vannak, és a fizetés nélküli szabadság során a munkaviszony -így pedig az azon alapuló kikölcsönzés is- szünetel. Hasonló módon szünetel a munkavégzési kötelezettséggel nem terhelt -például tartósan beteg- munkavállalók kikölcsönzése.

Az új Mt. már nem tartalmazza azt a korábbi Mt. 193/E. § (5) bekezdésében megfogalmazott korlátozást, amely a munkaerő-kölcsönzést a munkaszerződés módosítása tekintetében „egyirányú utcává” tette, és nem tette lehetővé a nem munkaerő-kölcsönzés céljából létrejött munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállaló visszakölcsönzését. Így hat hónap elteltével e munkavállalók újra kölcsönözhetők ugyanazon cég számára újabb öt évig.

Hoffmann Gábor Csaba
Okl. HR közgazdász
Munkajogi szakokl. tanácsadó
Munkaviszony.hu Kft