Gothárdi Ibolya: Összefogással több tucat angyal állhatna munkába

- A Vodafone már 2003-ban létrehozta a jótékonysági tevékenységgel foglalkozó Vodafone Magyarország Alapítványt. Amikor 2007-ben Ön átvette ennek az intézménynek az elnöki pozícióját, mi volt a hitvallása? Mit látott Ön akkor az Alapítvány körül, és mi lett az új cél?

- Már az én érkezésem előtt nagyon sok akciója volt az Alapítványnak, de azt láttam, hogy mind az Alapítványnál, mind magánál a Vodafone Magyarország Zrt.-nél a sok jó tevékenység szétaprózza az energiát és a pénzt is. Sok, kisebb projekt futott párhuzamosan, mert nem szerettek volna senkit sem kihagyni a támogatásból. Amikor lehetőséget kaptam, rögtön belevágtunk egy úgynevezett "profiltisztításba". Kevesebb programra koncentráltunk, amelyek ezáltal nagyobb erőfeszítést és több szubvenciót kaptak. Ehhez segítséget nyújtott nekem a globális Vodafone szervezet, amely egyrészt elfogadta, hogy minden országban más és más az a támogatandó terület, amelyre fókuszálni szeretnénk. Másrészt, adott nekünk egy olyan listát, amelyből mi választhattuk ki azokat az értékeket, amelyeket a munkánk során támogatni szeretnénk. Természetesen a többi is fontos terület, de számunkra az a közösségek segítése, a hátrányos helyzetűek oktatása és a közbiztonság növelése az a hármas célrendszer, amelyre a közösségi programjainkat fókuszáljuk.

- Miért épp ezt a három területet választották?

Gothárdi Ibolya

- Az oktatás olyan terület, amely mindenkihez közel áll. A Junior Príma díj Magyar Oktatás és Köznevelés kategóriájának kuratóriumi tagjaként is hitvallásom, hogy a nevelők kezében van az ország sorsa. A Vodafone idén ötödszörre adta át a fiatal oktatóknak és köznevelésben résztvevőknek ezt a díjat. Díjaztunk többek között a lehangoló körülmények között dolgozó, mégis töretlenül lelkes óvodai pedagógust és speciális oktatási módszereket kifejlesztő gyógypedagógust, általános és középiskolásokat sikerrel versenyeztető matematika tanárt, a mérnök-informatikusok tehetséggondozását, valamint a hallgatói tudományos élet szervezését vállaló egyetemi oktatókat, és a gyakorlatcentrikus szociológia tanárt. Kapott elismerést olyan gimnáziumi tanár is, akinek támogatásával diákok sokasága nyert tanulmányi versenyeket, és olyan egyetemi oktató is, aki kutatómunkáját hallgatói aktív bevonásával végzi. Ők mindannyian nagyon sokat tesznek azért, hogy a következő generációk más minőségben lássák és alakítsák a körülöttünk lévő világot.

A biztonság, mint támogatandó terület egy telekommunikációs vállalatnál szinte adott. A statisztikák szerint Magyarországon hetente egy nő hal meg családon belüli erőszak következtében, így a társadalmi felelősségvállalás programban többek között a nők elleni erőszak is a figyelem középpontjába került. Jelenleg nyolc-tíz pánikgombbal ellátott mobiltelefont helyeztünk el különböző problémás családoknál a XI. kerületi Rendőrkapitánysággal együttműködve. Ha belegondolunk, egészen másfajta megoldást hozhat ennek a problémának a kezelésére ez az eszköz. Az lenne az ideális, ha az országban mindenhol lenne telefon, ehhez azonban más vállalatok részéről is szükség van a megmozdulásra, összefogásra. A harmadik fontos terület az elmaradott területek, térségek, csoportok támogatása. Éveken át olyan társadalmi csoportoknak nyújtottunk segítséget, akikkel a vállalati társadalmi felelősségi akciók nem szoktak foglalkozni. Például hajléktalanoknak fizettünk szűrő és prevenciós oltókampányokat.

- Mi a legfontosabb cél ezeknél a programoknál?

- A területi fókuszáltság mellett a másik fontos tényező a fenntarthatóság. Nagyon jó, ha egyszer segítünk egy-egy akcióval, de a cél az, hogy a szervezet maga is fenn tudja a későbbiekben tartani a tevékenységét, és ezzel is példaként lehessen rájuk tekinteni a maguk környezetében. Számomra az jelent igazi sikert ezen a területen, ha két év múlva is olvashatok az általunk támogatott szervezet munkájáról.

- A fenntarthatóság és a saját környezetében elért mozgósítási képesség volt a két legmeghatározóbb mutatója Magyar Adományozói Fórum Társadalmi Befektetések Díját a "Leginnovatívabb Támogatói Program" kategóriában elnyert "Főállású Angyalok" nevű programnak. Ez a kezdeményezés emellett az "Év társadalmi programja" kategóriában harmadik helyezést is elért. Hogyan épült fel a program, és mi alapján kaptak az "angyalok" lehetőséget?

- Idehaza negyedik éve működik ez a program. A három, kiválasztott "angyalnak" egy évig versenyképes fizetést adunk, amiből megvalósíthatja az akciótervét. A kiválasztáskor azt figyeltük meg, hogy egyrészt a pályázó mennyire képes maga mögé állítani tömegeket, mert fontos, hogy több emberhez kell szólnia a programjának. A másik fontos szűrési szempont az volt, hogy a működésmódjának is életképesnek kellett lennie. Olyanokat kerestünk, akik "beindítják" a környezetüket, hatnak a körülöttük élőkre, és ami nagyon fontos, nem adják föl egykönnyen a céljaikat. Olyan szervezetek is a kiválasztottak közé kerültek, akik a jótékony akciók területén eddig még nem mutatták meg tudásukat, de a mozgósítás, a tenni akarás és a jó cél együtt adott alapot arra, hogy kiérdemeljék a bizalmunkat. Idén Anu Pappné Melinda, a "Motorosok a Gyermekekért" program gazdája, Mészáros Éva, a hétesi "Gettószelídítő" projekt vezetője és Rózsa Adrienne, a "DSGM-mel a teljes értékű életért" program képviselője viselheti egy éven keresztül a Főállású Angyal címet. Ez is olyan terület, ahol több vállalat együtt tudna működni, és akkor több tucat "angyal" állhatna munkába.

- A Vodafone Magyarország Zrt. a saját munkavállalói számára is teret adott kreatív megoldások kitalálására, véghezvitelére. Minden dolgozójuk lehetőséget kapott ebben az évben is arra, hogy negyedévente egy munkanapot az önkéntességnek szenteljen, továbbá pályázhattak ötleteikkel. Egyéni pályázatoknál százezer forint, legalább háromfős csoportonként pedig összesen akár négyszázezer forintnyi támogatást is igényelhettek a munkavállalók. Mi volt a cél ezzel a tavaly bevezetett pályázati rendszerrel?

- Szerettünk volna mozgósítani, és azt a szemléletmódot kialakítani, amely természetesnek tartja a segítést. Hiszek abban, hogyha mindenki valamilyen csekély dolgot véghezvisz, akkor az eredmények összeadódnak. Kollégáim rengeteg pályázatot írtak. Egy év alatt négyszáz dolgozó tízmillió forint értékben összesen négyezer munkaórát töltött önkénteskedéssel. Mindegyik projekt a maga módján értékes és jó volt, mert a saját környezetükben észrevettek valamit, kezdeményezni kezdtek ennek a jelenségnek a segítésére, szerveztek és dolgoztak olyan célért, amely nem jár anyagi előnnyel a számukra. Volt, aki a saját szaktudását adta, amikor például a "Paci Doki Alapítvány" számára kommunikációs tervet készített, de volt olyan dolgozó, aki bábelőadást tartott a Szentesi Gyermekotthonban, vagy például egy vízelvezető csatorna építését kivitelezte a Budaörsi Állatmenhelyen.

- Az előbb az üzleti célokat említette. Sokan a vállalati önkéntességet PR-fogásnak, illetve újabb üzleti csatornák megnyitásának lehetőségeként látják.

- Nagyon keskeny az a mező, ahol tevékenykedhetünk. Nyilván, ha adódik üzleti lehetőség valamilyen akció kapcsán, akkor azt nem hagyhatja figyelmen kívül a vállalat, de azt hangsúlyoznom kell, hogy nem ez a szempont akkor, amikor egy-egy akcióra engedélyt adunk. Elsősorban segíteni szeretnénk. Ugyanakkor most már azt is megtanultunk, hogy nem elég tenni a jót, meg is kell mutatni a tevékenységünk eredményeit. Elfogadható erkölcsi korlátok közt tesszük közzé a gyakorlatunkat, a mozgósításunkat és a leírásokat a kiváló programjainkról.

- Van hatása a nyílt kommunikációnak?

- Nagymértékben. Külső visszacsatolás az, amikor az állásinterjún a pályázók szóba hozzák karitatív tevékenységünket. Éves munkatársi elégedettségi felmérésünkön pedig azt tapasztaljuk, hogy egyre többen adják azt a választ, hogy a cég CSR tevékenysége ismert és elismert a számukra. E mellett a programok emelkedő száma, és a mozgósítás mértéke is ezt jelzi. Az a legjobb visszajelzés, ha a dolgozók önállóan találják meg azokat a tevékenységeket, amelyekkel a legkönnyebben azonosulhatnak. Nem kötelező ez a fajta munka, de boldogságot ad, ha valóban segíthetünk. Mi ehhez csak a kereteket szeretnénk megteremteni, amelyeket tartalommal már a vállalat dolgozói töltenek föl.

- Könnyen válik valaki önkéntessé, vagy támogatóvá?

- Mindenki máshol tart ebben a folyamatban, és senkit nem szabad erőltetni. Legutóbb például a top 40 vezetőnek úgynevezett "érzékenyítő programokat" tartottunk, mert közülük sokan el sem tudták azt képzelni, hogy lehet egy beteg gyereket megszólítani. Sokan azt hiszik, hogy a napi munka és a szakma eldönti, ki-hol tart ezen az úton. Nem gondolnák, de a legnyitottabbak a technológiai területen dolgozó kollégáim voltak. A "titok" egyébként pedig az, hogy az eredményekről kommunikálni kell a többi dolgozóval.

- Van tere ennek a tevékenységnek egy önkéntes munkát végző embernek a privát életében is?

- Magánemberként is hiszek az önkéntes tevékenységben. Amellett, hogy ötödik éve vagyok a Human Business Leadership Forum (HBLF) Sokszínűségi Munkacsoportjának a vezetője, évek óta patronálok - adományokkal, jó szóval - egy a környékünkön élő hajlék nélküli embert, amibe két ikerlányomat is bevontam. Azzal, hogy sikerült a lányaim szemét is "felnyitni", nagy eredményt értem el. Boldogabbá váltak, mert idén ők is elindították egyéni akcióikat a környéken. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert ma már ők is figyelik más emberek - sokszor elszomorító - sorsát, és tenni akarnak a változásért.