Ha a nő többet keres, a férfi semmittevéssel bünteti

Magyarországon még mindig sok előítélet él a fejekben a nők társadalomban betöltött szerepével kapcsolatban. Két kutató arra vállalkozott, hogy huszonkét mélyinterjú segítségével megpróbálja feltérképezni, hogyan változnak a nemi szerepek, ha a nő többet keres, mint férfi partnere. Azt is mutatjuk, mi kell ahhoz, hogy egy nem hagyományos családban is mindenki megtalálja a boldogulását.

Neményi Mária és Takács Judit az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársai hiánypótló kutatást végeztek olyan Magyarországon élő nők körében, akik főkeresőnek számítanak saját családjukban. Huszonkét mélyinterjút készítettek olyan nőkkel, akik

heteroszexuális párkapcsolatban,
egy háztartásban élnek házastársukkal vagy partnerükkel,
legalább a háztartás bevételének hatvan százalékát teremtik elő és
legalább egy, tizennégy éven aluli gyermeket nevelnek.
Magyarországon még mindig domináns az a kép, hogy a nőknek alapvetően házimunkával és otthonteremtéssel kell foglalkozniuk, a férfiaknak meg a pénzkeresettel.

Azokban a kapcsolatokban a legboldogabbak az emberek, ahol mindketten ugyanazt gondolják a nemi szerepekről. De mi történik, ha a hagyományos dinamika megbomlik, mert a nő többet keres, mint a férje? Vannak emberek, akik megsebzettnek vélt férfiasságukra úgy próbálnak gyógyírt találni, hogy még kevesebb házimunkát végeznek, mint addig, megmutatva, ki is az úr a háznál. Vannak azonban olyan esetek is, amikor egymás igényeit felmérve, igazi társként viselkednek a párok egy-egy megváltozott élethelyzetben. A kutatásnak egy tanulsága mindenképpen van: nem feltétlenül a hasonló helyzetben élők fogják a leghasonlóbban lereagálni, ha hirtelen az asszony lesz a kenyérkereső. A vizsgált helyzetek közül mindösszesen hárman voltak a tradicionális, azaz hagyományos családmodell követői. Ezekben az esetekben a nő hiába került fő kenyérkereső szerepbe, nem viselkedett családfőként. Elfogadta, sőt volt, hogy el is várta, hogy a férfi besegítsen a házimunkába, de azért nagy változás nem következett be abban, hogy önmaga végezze el a munkák oroszlánrészét. A huszonkét vizsgált eset közül a kutatók négy megkérdezett esetében azonosítottak egyenlőségpárti, azaz egalitárius párkapcsolatot. Bár mindannyian más-más szociális közegből származtak, három esetben az első komolyabb párkapcsolat alakult házassággá, míg egy nő már a második házasságában élt, amit a kutatók úgy értelmeztek, hogy egy korábbi hibát próbál kijavítani. Jellemző, hogy ezekben a kapcsolatokban nem a hagyományos nemi szerepek alapján alakították ki a szabályokat, hanem egymással megbeszélve, az egyéni szükségletek és lehetőségek alapján. Ezekben az esetekben úgy tűnt, hogy már a partnerválasztásnál fontos szempont volt, hogy a másik, házimunkáról és nemi feladatok megoszlásáról alkotott képe semmiképpen ne legyen akadálya a nő karrierjének, különös tekintettel a gyermekvállalás utáni időszakra.