Vége a hároméves GYES-nek? Beszállnak a férfiak?

A cseh–magyar kutatás Magyarország, Lengyelország és Szlovákia 2012-es és 2022-es adatait vizsgálta, ahol a szabadság hosszát három kategóriába sorolták:

• rövidnek számított az 1–12 hónap,
• közepesnek a 13–24 hónap,
• míg hosszúnak a 25 hónapnál hosszabb időszak.

Az eredmények a fizetett szabadság nemek közötti egyenlő elosztásának növekvő, bár eltérő intenzitású támogatottságát jelzik mindhárom országban, valamint a hagyományos – a nő mint egyetlen gyermekgondozó – modell iránti csökkenő preferenciát.

A vizsgálat alapján a három ország között továbbra is jelentős különbségek vannak. Lengyelországban a legerősebb az egyenlőbb szülői szerepek támogatása, míg Szlovákiában maradt a legerősebb a hagyományos modell, ahol az anya marad otthon a gyermekkel. 

Egy évtized alatt a régióban jelentős szemléletváltás történt.

2012-ben a válaszadók közel fele (49,7 százalék) még a hosszú, két évnél is hosszabb szülői szabadságot tartotta ideálisnak, 2022-re viszont ez az arány 37,6 százalékra csökkent.

Ezzel párhuzamosan nőtt a rövidebb szabadság támogatottsága: a legfeljebb egyéves időtartamot preferálók aránya 34,6 százalékról 40,3 százalékra emelkedett. 

A változás Magyarországon különösen látványos. 2012-ben még a magyar válaszadók 43,7 százaléka a hosszú szabadságot támogatta, tíz évvel később azonban már a rövid, legfeljebb egyéves szabadság lett a legnépszerűbb opció 40,1 százalékkal, miközben a hosszú időtartamot választók aránya 21,5 százalékra esett vissza. 

-

A gondozó apákat kulturálisan is jobban el kellene fogadni

A kutatás másik fontos eredménye, hogy nőtt az apák bevonásának társadalmi támogatása. Magyarországon 2012-ben még a válaszadók 70 százaléka gondolta úgy, hogy az anya vegye ki az egész szabadságot, 2022-re viszont ez az arány 39,9 százalékra csökkent. Eközben az egyenlő megosztást támogatók aránya 8,3 százalékról 21,9 százalékra nőtt. 

„A vizsgálatunk alapján a társadalmi attitűdök lassan, de egyértelműen elmozdulnak az egyenlőbb szülői szerepek irányába. A fiatalabb és magasabban képzett csoportok különösen nyitottak arra, hogy a gyermekgondozás mindkét szülő feladata legyen. Egyre természetesebbnek számít, hogy az apák ne csak kiegészítő szereplők legyenek a családban a kisgyermekes időszakban” – mondta Szalma Ivett, a Corvinus szociológusa.

A kutatók szerint a változások mögött több tényező áll: az egalitárius normák fokozatos elterjedése, a munkaerőpiaci elvárások, a kétkeresős családmodellek terjedése és az apák bevonását ösztönző családpolitikai reformok. Az országtrendek összhangban vannak a nemzeti politikai kontextusokkal: a nem átruházható apakvóták Lengyelországban és a megosztott gondozás támogatása a nemek szerint méltányosabb preferenciákkal jár, míg Szlovákiában az anyákra összpontosító szabadság biztosítása továbbra is a hosszabb szabadságidőszakokat támogatja. Magyarország ebben a tekintetben köztes helyet foglal el.

A tanulmány rávilágít arra, hogy az eredményes családpolitikáknak fontos része kell hogy legyen a nem átruházható apai kvóta, a megfelelő bérpótlás és a gondozó apák kulturális láthatóságának növelése is.

A jogi lehetőség nem elég: az érdemi változáshoz kulturálisan normalizálni kell az apai részvételt és rugalmasan kell kialakítani a szabadságolási politikákat. Ezek hiányában a döntéshozók a formális reformokkal azt kockáztatják, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségeket inkább bebetonozzák, mintsem átalakítják.

A tanulmány az International Journal of Sociology folyóiratban jelent meg nemrég. A kutatást Hana Třísková (Károly Egyetem) és Szalma Ivett, a Budapesti Corvinus Egyetem szociológusa jegyzi.