Ha felnőttek, pénzt szeretnének keresni
A kisgyerekek többsége már nem vágyik álommunkára és nem szeretne főnök lenni. A szülői példák és a mindennapi élethez kötődő élmények szerint alakítják a jövőképüket, a mesékben és rajzfilmekben látott mesterségek teljesen eltűntek a válaszok közül. A Profession.hu fókuszcsoportos beszélgetéseken keresztül mérte fel, mit terveznek és mit tudnak a munka világáról az ovisok és az alsó tagozatos diákok.
Hatéves kortól teljesen természetes a gyerekeknek, hogy a felnőtteknek azért kell dolgozniuk, hogy pénzt keressenek – derül ki a „Mi leszel, ha nagy leszel?” című kutatásból. Azt, hogy erre pontosan hogyan van lehetőség, illetve, hogy a szülők mivel foglalkoznak már sokkal változóbb eredménnyel válaszolják meg. A családokban teljesen eltérő, hogy milyen szinten vonják be a gyerekeket a munkával kapcsolatos részletekbe, az azonban pozitív, hogy a legtöbbet akkor beszélnek erről, ha jó a munkakörnyezet és a szülők jól érzik magukat a pozíciójukban.
Az ovisok és iskolások mind egyetértettek: a szüleik túl sokat dolgoznak, de erre szükség is van, hiszen aki többet dolgozik, az többet is keres.
Volt olyan gyerek, aki a rezsire is gondolt
A megkeresett pénzt minden kisgyerek olyan dolgokra költené, amellyel közvetlenül is kapcsolatba kerül. A játékok és édességmellett azonban előtérbe kerültek olyan költségek is, mint az élelmiszer vagy a rezsi. Sem az óvodás, sem a kisiskolás csoportokban nem merült fel a társadalmi különbségek kérdése, de érzékelik, hogy léteznek kisebb presztízsű munkakörök is. A munkanélküliséget és hajléktalanságot inkább az egyén felelősségének, mint a társadalom problémájának látják.
A legkisebbeknek is nyilvánvaló, hogy léteznek izgalmas és unalmas munkakörök is, azt már nehezebben tudják megítélni, hogy melyik-melyik kategória. Többször is elhangzott, hogy az a legjobb munka, amelyhez jól értünk és meg is becsülnek érte. Azt viszont nem szeretnék, ha mindig ugyanazt kellene kötelességből végezniük.
Főnök meglepő módon szinte senki sem szeretne lenni, mert sok felelősséggel jár, és mert a főnököket senki sem szereti. A sztereotípia, hogy a vezetők kevés munkával sok pénzt keresnek nem került elő. A gyerekek azonban azt is tudják, mindig szükség van valakire, aki összeszedi a csapatot. Mindenki egyetértett, hogy másokkal együtt dolgozni sokkal jobb, mint egyedül, csakúgy mint játszani.
A „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre a szülői példákat követve az építészen, a közgazdászon és az orvoson keresztül a rendszergazdáig minden fehérgalléros munkakör előkerült, míg az inkább élményalapon választott szakmák között a cukrászt, a lovasoktatót, a focistát és a LEGO tervezőt említették. A klasszikus kisiparos munkák (cipész, asztalos, stb.), a magas presztízsű álomkarrierek (pilóta, űrhajós, kapitány, stb.) közül egyet sem említettek a gyerekek. A kisvállalkozásokhoz kötődő munkakörökből a boltos került csak elő.
Hatéves kortól teljesen természetes a gyerekeknek, hogy a felnőtteknek azért kell dolgozniuk, hogy pénzt keressenek – derül ki a „Mi leszel, ha nagy leszel?” című kutatásból. Azt, hogy erre pontosan hogyan van lehetőség, illetve, hogy a szülők mivel foglalkoznak már sokkal változóbb eredménnyel válaszolják meg. A családokban teljesen eltérő, hogy milyen szinten vonják be a gyerekeket a munkával kapcsolatos részletekbe, az azonban pozitív, hogy a legtöbbet akkor beszélnek erről, ha jó a munkakörnyezet és a szülők jól érzik magukat a pozíciójukban.
Az ovisok és iskolások mind egyetértettek: a szüleik túl sokat dolgoznak, de erre szükség is van, hiszen aki többet dolgozik, az többet is keres.
Volt olyan gyerek, aki a rezsire is gondolt
A megkeresett pénzt minden kisgyerek olyan dolgokra költené, amellyel közvetlenül is kapcsolatba kerül. A játékok és édesség
Idézetek a gyerekektől
„Az élet nem működhetne munka nélkül…”
(Márk, 9 éves)
„Pénzt keresnek az emberek, azért dolgoznak, hogy azon tudjanak ennivalót, ruhát venni… meg játékot!”
(Marci, 7 éves)
„Olyan is lehet, hogy valaki nemcsak azért örül a gyárban, mert pénzt keresett, hanem azért is, mert megvették, amit csinált.”
(Lili, 6 éves)
„Mikor én elmentem az apukámmal a munkahelyére, akkor láttam, hogy sok számítógép van. A földszinten voltak egy épületben, aztán az első emeletre átköltöztek. Én mindig, amikor elmegyek apukám munkahelyére, hogy ne unatkozzak, akkor a számítógéppel játszhatok. Egyszer láttam, hogy apukámnak a számítógépen olyan a háttér, mint valami ilyen lebegő űrbázis, és nagyon tetszett.”
(Balázs, 8 éves)
„Szerintem az anyukám azért szokott néha mérges lenni otthon, mert aki vele egy szobában van, néha valami olyat mond, hogy most anya ezt fogja csinálni, és anya nem egyezik bele.”
(Elza, 8 éves)
„Főnöknek lenni nem jó, mert akkor más emberek utálnak, amiért parancsolgatsz.”
(Bence, 10 éves)
„A főnöknek gondolkozni kell. Mert úgy egy egész munkahely is összedől, ha mindenki azt csinál, amit akar. Mondjuk, van, aki csocsózik, van, aki pingpongozik, van, aki olvas, van, aki dolgozik. Minden.”
(Borcsa, 7 éves)
„Az élet nem működhetne munka nélkül…”
(Márk, 9 éves)
„Pénzt keresnek az emberek, azért dolgoznak, hogy azon tudjanak ennivalót, ruhát venni… meg játékot!”
(Marci, 7 éves)
„Olyan is lehet, hogy valaki nemcsak azért örül a gyárban, mert pénzt keresett, hanem azért is, mert megvették, amit csinált.”
(Lili, 6 éves)
„Mikor én elmentem az apukámmal a munkahelyére, akkor láttam, hogy sok számítógép van. A földszinten voltak egy épületben, aztán az első emeletre átköltöztek. Én mindig, amikor elmegyek apukám munkahelyére, hogy ne unatkozzak, akkor a számítógéppel játszhatok. Egyszer láttam, hogy apukámnak a számítógépen olyan a háttér, mint valami ilyen lebegő űrbázis, és nagyon tetszett.”
(Balázs, 8 éves)
„Szerintem az anyukám azért szokott néha mérges lenni otthon, mert aki vele egy szobában van, néha valami olyat mond, hogy most anya ezt fogja csinálni, és anya nem egyezik bele.”
(Elza, 8 éves)
„Főnöknek lenni nem jó, mert akkor más emberek utálnak, amiért parancsolgatsz.”
(Bence, 10 éves)
„A főnöknek gondolkozni kell. Mert úgy egy egész munkahely is összedől, ha mindenki azt csinál, amit akar. Mondjuk, van, aki csocsózik, van, aki pingpongozik, van, aki olvas, van, aki dolgozik. Minden.”
(Borcsa, 7 éves)
A legkisebbeknek is nyilvánvaló, hogy léteznek izgalmas és unalmas munkakörök is, azt már nehezebben tudják megítélni, hogy melyik-melyik kategória. Többször is elhangzott, hogy az a legjobb munka, amelyhez jól értünk és meg is becsülnek érte. Azt viszont nem szeretnék, ha mindig ugyanazt kellene kötelességből végezniük.
Főnök meglepő módon szinte senki sem szeretne lenni, mert sok felelősséggel jár, és mert a főnököket senki sem szereti. A sztereotípia, hogy a vezetők kevés munkával sok pénzt keresnek nem került elő. A gyerekek azonban azt is tudják, mindig szükség van valakire, aki összeszedi a csapatot. Mindenki egyetértett, hogy másokkal együtt dolgozni sokkal jobb, mint egyedül, csakúgy mint játszani.
A „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre a szülői példákat követve az építészen, a közgazdászon és az orvoson keresztül a rendszergazdáig minden fehérgalléros munkakör előkerült, míg az inkább élményalapon választott szakmák között a cukrászt, a lovasoktatót, a focistát és a LEGO tervezőt említették. A klasszikus kisiparos munkák (cipész, asztalos, stb.), a magas presztízsű álomkarrierek (pilóta, űrhajós, kapitány, stb.) közül egyet sem említettek a gyerekek. A kisvállalkozásokhoz kötődő munkakörökből a boltos került csak elő.
A karrierépítés szakma. Megjelenése előtt elolvastuk, mit ír egy fejvadász az álláskeresőknek a „Karrierszerviz - Kulcs a karrierhez” című könyv második, frissített kiadásában.
Aki válaszol: Sipőcz Iván
Ha üzletasszonyok akartok lenni, főnökként kell viselkedni