Ha folyton a telefonját babrálná, Ön dopaminra vágyik

Az endorfin és a dopamin  egyedül is megszerezhető „jóérzés” hormonok, míg az oxytocin és szerotonin csak a másokkal való kapcsolódásban termelődnek bennünk. A hormonok adta jó érzés, boldogság felülír mindent, az általuk elérhető jó állapotra, jó érzésre vágyunk. Ismerjük az endorfin adta mámort, sportolók ismerik a futók mámorát. Fizikai erőfeszítéseket fájdalommentesítő anyag ez, ami egy nagy nevetés hatására is termelődik bennünk, kiváltja az empátia és együttérzés. Dolgozott már jó csapatban kifulladás utánig is, és még élvezte is? Nos.. ez az endorfin.

Ha Ön alig várja, hogy megnézze a telefonján az e-maileket, vagy a facebookon a legújabb postokat, esetleg vezetőként türelmetlenül kutatja a legújabb excel táblában vagy riportban az eredményeket  - ön dopaminra vágyik. Ez a hormon növeli a teljesítőképességünket - mentálisan.

Energizál, tettre késszé tesz, cselekszünk a hatására. Könnyen válunk dopaminfüggővé, reszkető kézzel kapva a mobilunk, a FB, a számok után, jó esetben. De a dohányzás, a szerencsejátékok, az online játékok is mind erre építenek. A jó oldala ennek az, hogy dopamin hatására az orvosoknál 19 százalékkal pontosabb diagnosztizálást, értékesítésben 37 százalékos növekedést is mértek.

Dopamin tablettával nem lehet tömni a munkavállalókat - bár vezetők, amikor a dopaminról beszélünk, ezzel tréfálkoznak - viszont a célállítás, a célhoz vezető út megépítése, a problémák megoldása - nos, ezek mind egészséges és produktivitást eredményező módon termelnek bennünk dopamint.

Az ember persze nem csak a saját sikeréért küzd, ha lehetősége van rá, akkor együttműködik, támogat. Ezt az együttműködő magatartást az oxytocin és a szerotonin váltja ki.

Az oxytocin hatására nyitottak és barátságosak leszünk, problémamegoldó és kockázatvállalási hajlandóságunk nő, támogató módon fordulunk egymás felé. Az oxytocint az empátia és szeretet érzések váltják ki, mint a barátság, szerelem, bajtársiasság, kollegialitás. És az érintés.

Ez az oka annak, hogy minden kultúrának megvannak az érintéses rituáléi, amelyeket az emberek akkor használnak, mikor találkoznak egymással.  A kézfogás, kézcsók, puszi és orr összedörgölés mind azt hivatottak biztosítani, hogy az érintett egyedekben megugorjon az oxytocin szint és tudjanak bizalmat érezni, együttműködni - és ezáltal túlélésére képessé válni. Ne feledjük, az ember úgy vált e bolygó csúcsragadozójává, hogy se karmai, se agyara, de még egy tisztességes szarupáncélja sincs, sőt, az állatok többségéhez képest még lassú is, és ügyetlen a mozgása. De képes volt a magas szintű kooperációra és segítésre, sőt, a másokért való áldozatvállalásra is. Nos, ezt az áldozatvállalást jutalmazza jó érzéssel a szerotonin, amikor a másokért végzett cselekvéseinket elismeri a közösség.

Felszabadul bennünk a szerotonin és hirtelen hatalmasnak, erősnek és mindenre képesnek érezzük magunkat, s ez arra sarkall, hogy még többet tegyünk a  - valójában - törzsünkért.

A környezetünk ma olyan impulzusokkal áraszt el bennünket, ami első sorban a stresszhormon - kortizol termelődését segíti, illetve a dopamin vérünkbe áramlását idézi elő.

A kettő együtt veszélyes egyveleg. A kortizol az elszigetelődés, a személyes veszélyeztetettségünk megélésékor termelődik és primer „ üss vagy fuss” reakciót vált ki, hosszú távon elszigetelődés, kifáradás, kiégés a „túladagolás” eredménye. Ehhez társul az információdömping (email, számok, stb.) dopaminpörgető hatása - s ez a két hormon egyéni küzdelmekre, bizalmatlanságra indít bennünket, ezzel megnehezítve a folyamatok működtetését, lassítva a megállapodások létrehozását és veszélyeztetve ezek stabilitását...

Könnyen belátható, hogy ez zsákutca.

A megoldás a kapcsolati, feladat és változás oldalt harmóniában kezelő rezonáns kultúra és vezetés. Erről következő cikkünkben írunk.

Toldi Zsuzsanna
Aquilone Training Kft.