Két szó a kiválóságért

Erre a két szóra gondolj, amikor felveszed az új értékesítődet csak azért, mert tele van már a hócipőd az egész kereséssel, és legyen ennek a interjúőrületnek végre vége, és ugyan miért ne bíznál benne, hiszen ugyanabba a gimnáziumba jártatok, mindketten ismeritek Kovács polgármester urat, ráadásul egy kicsit még a legjobb barátodra is emlékeztet, felveszed hát annak ellenére, hogy sosem adott el egyetlen szöget sem, hogy eddig csak Excel táblázatokat gyártott, és már az sem érdekel, ha arról, hogy jó értékesítő, nem tudtad meggyőzni magadat sem.

Erre a két szóra gondolj, amikor a teljesítményértékelésen szemben ül veled az a fejlesztőd, aki már harmadszorra adott át hibás programot a legértékesebb ügyfeleteknek, és a HR-esnél kiborultál, hogy most már tényleg ki fogod rúgni, de ott, a szemébe nézve nem mered felelősségre vonni, hisz nem vagy te egy kegyetlen ember, ezért csak hímezel-hámozol, hogy ebben a félévben nem tudsz neki bónuszt adni, mert nem jöttek a várt bevételek, de talán majd a következőben.Erre a két szóra gondolj, amikor arra biztatod a marketingesedet, hogy vágjatok bele egy merész kampányba, és hogy készítsen elő egy ütős javaslatot, ám amikor a más véleményen lévők azt duruzsolják a füledbe, hogy ugyan miért kellene a már megszokott módszereket kockázatos újakra cserélni, hiszen a hasonszőrű cégek is azzal dolgoznak, amivel ti is eddig, akkor elbizonytalanodsz, és magad bélyegzed túl korainak az általad előzőleg igenis időszerűnek tartott javaslatot.

Azt a két szót itt találod meg a HR Blogon.