Két szó a kiválóságért

Erre a két szóra gondolj, amikor felveszed az új értékesítődet csak azért, mert tele van már a hócipőd az egész kereséssel, és legyen ennek a interjúőrületnek végre vége, és ugyan miért ne bíznál benne, hiszen ugyanabba a gimnáziumba jártatok, mindketten ismeritek Kovács polgármester urat, ráadásul egy kicsit még a legjobb barátodra is emlékeztet, felveszed hát annak ellenére, hogy sosem adott el egyetlen szöget sem, hogy eddig csak Excel táblázatokat gyártott, és már az sem érdekel, ha arról, hogy jó értékesítő, nem tudtad meggyőzni magadat sem.
Erre a két szóra gondolj, amikor a teljesítményértékelésen szemben ül veled az a fejlesztőd, aki már harmadszorra adott át hibás programot a legértékesebb ügyfeleteknek, és a HR-esnél kiborultál, hogy most már tényleg ki fogod rúgni, de ott, a szemébe nézve nem mered felelősségre vonni, hisz nem vagy te egy kegyetlen ember, ezért csak hímezel-hámozol, hogy ebben a félévben nem tudsz neki bónuszt adni, mert nem jöttek a várt bevételek, de talán majd a következőben.
Erre a két szóra gondolj, amikor arra biztatod a marketingesedet, hogy vágjatok bele egy merész kampányba, és hogy készítsen elő egy ütős javaslatot, ám amikor a más véleményen lévők azt duruzsolják a füledbe, hogy ugyan miért kellene a már megszokott módszereket kockázatos újakra cserélni, hiszen a hasonszőrű cégek is azzal dolgoznak, amivel ti is eddig, akkor elbizonytalanodsz, és magad bélyegzed túl korainak az általad előzőleg igenis időszerűnek tartott javaslatot.
És erre a két szóra gondolj minden egyes alkalommal, amikor meggyőződésed ellenére cselekszel csak azért, mert a „jóakaróid” óva intenek attól, hogy őszerintük fejjel menj a falnak, vagy mert a „nagy öregek”, akikre felnézel, ugyan jó szándékkal féltenek, ám mégiscsak régimódi szabályok szerint játsszák az életet.
Csakis erre a két szóra gondolj, mert ha a legjobbak legjobbika akarsz lenni, akkor ebben a két szóban nincsenek alternatívák. Csupán két betűsor, könyörtelen és követelőző: nincs megalkuvás.
És ezt nem tudom másként mondani.
Mert ha valóban a legjobbak legjobbika akarsz lenni, és nem csak álmodozol róla, akkor nem köthetsz kompromisszumot abban, hogy a szakmájukban legkiválóbbakkal dolgozzál, hogy a teljesítményt ne rendeld alá a haverkodásnak, és hogy minden bizonytalanságod ellenére merj változni és változtatni.
Csupán két egyszerű szó: nincs megalkuvás. Tényleg lehetetlen volna megtenni?
drai