Keveset sztrájkol a magyar

A BKV Zrt. szakszervezetei részéről tehát hatásos fegyvernek bizonyult a sztrájkfenyegetés a társasággal folytatott bértárgyalásokon: a tegnap hajnali megállapodás keretében az idén fejenként havi bruttó 6000, jövőre pedig további 7100 forintos béremelést sikerült kiharcolni. Persze a fővárosi közlekedési cég szakszervezeti szempontból különleges helyzetben van, a szervezettség soha nem csökkent 80 százalék alá - mondta el érdeklődésünkre Gelencsér László, a közel 100 ezer tagot számláló Liga-Munkástanács Szövetség elnöke.

Hasonló véleményen van Jáger István, a Fővárosi Közlekedési Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke is, aki szerint a BKV-nál dolgozók számára viszonylag könnyebb az érdekérvényesítés, köszönhetően a cég stratégiai szerepének és az emiatt rá irányuló figyelemnek. Jelenleg a vállalat 12,5 ezer alkalmazottja közül 10,5 ezren szakszervezeti tagok.

Magyarországon egyébként a foglalkoztatottak közül csupán 550 ezren léptek be valamely szakszervezetbe. A KSH adatai szerint többségük a 40-54 év közötti korosztályhoz tartozik. Több mint 816 ezer dolgozót véd viszont kollektív szerződés. Az érintett alkalmazottak 60 százaléka állítja: a szakszervezet és a munkáltató közötti megállapodás és a kollektív szerződés befolyásolja a bérük mértékét.

A szakszervezeti mozgalom jogszabályi hátterével kapcsolatban Gelencsér László elmondta: a törvényi feltételek ugyan adottak, de országos szinten alacsony a szervezettségi szint, nem használják ki a lehetőségeket, nincs kultúrája az érdekérvényesítésnek. A kevés magyarországi munkabeszüntetés hátterében Pataky Péter szerint más okok húzódnak meg. A legnagyobb magyar szakszervezeti szövetség, az MSZOSZ elnöke úgy véli, munkaügyi konfliktus esetén a legtöbb munkavállalói érdekképviselet tárgyalni és megállapodni akar, nem pedig sztrájkolni. Főleg, mert felelősséggel sztrájkot szervezni igen nehéz, itthon nincs erős szolidaritás, a dolgozók többsége félti az állását, így nem szívesen áll ki a jogaiért; ha érdekvita alakul ki, a hazai munkaadók többsége hajlandó meghallgatni a szakszervezetet, és kompromisszumot kötni - fogalmaz Pataky, s hozzáteszi: "A magyar szakszervezetekre gyakran cinikusan azt mondják, nagyobb a befolyásuk, mint az erejük; tény, hogy erős lobbierőt képviselünk."

Ezt bizonyítja egyébként, hogy az utóbbi években több törvény is szakszervezeti nyomásra született meg. Ilyen például a szakképzetteknek járó garantált bérminimum bevezetése, vagy a korkedvezményre jogosító munkakörökhöz kapcsolódó jogszabályi háttér rendezése.

Míg a BKV vezetése és utazóközönsége megnyugodhat, Ferihegyen továbbra is sztrájkfenyegetettség van. Itt szintén a béremelésről folyik a vita. Egyébként ez a leggyakoribb munkaügyi konfliktus. Ezenkívül a többletjuttatások kiharcolása, a munkakörülmények javítása miatt ültetik tárgyalóasztalhoz a szakszervezetek a munkaadókat.

Az érdekképviselőknek egyébként egyáltalán nem éri meg sztrájkot szervezni, ilyenkor ugyanis hozzá kell nyúlni az úgynevezett sztrájkalaphoz. Ebből finanszírozzák munkabeszüntetés esetén a dolgozók kiesett bérének egy részét. A szolidaritási pénz titkos, legtöbbször a szervezetek sem tudják egymásról, kinek mennyi a tartaléka, ám ha szükséges, kisegítik egymást. A szakszervezetek tagdíjból, illetve a civil- és állami szférából, pályázati úton nyert forrásokból tartják fenn magukat. A tagdíjak mértéke szervezetenként változó, de általában a havi bruttó bér 0,5-1 százaléka körül alakul.

(Világgazdaság)