Magyarországon teljesen megváltozott az életem!
Ismert, hogy a kelet-magyarországi munkaerőhiányt ukrán munkavállalók behozatalával igyekeznek orvosolni a termelővállalatok. Úgy döntöttünk, hogy az előítéleteket kiszűrve megpróbáljuk jobban megismerni a beérkező ukránokat, ezért elbeszélgettünk a HSA munkaerő-kölcsönző cégen keresztül hazánkban dolgozó Lolita Talapával. Bár az interjú angol nyelven készült, a kétdiplomás fiatal nő annyira komolyan veszi a beilleszkedést, hogy már elkezdett magyarul tanulni.
Jól tudom, hogy a kislánya otthon maradt Ukrajnában, miközben Ön Magyarországra költözött a munka miatt?
Igen, így van, Nikol Ukrajnában maradt. Nem akartam teljesen felborítani az életét, amíg én is bizonytalan voltam abban, mi vár rám. Mégiscsak egy másik országban nyitottam új fejezetet.
Hogyan viseli, hogy nincsenek együtt?
Tudom, hogy biztonságban és szerető közegben van, hiszen a szüleim vigyáznak rá. De persze irtózatosan hiányzik a nap minden pillanatában. Még csak négy éves, majd megszakad a szívem, hogy egy időre külön kellett válnunk. Egy hónapban egyszer tudunk találkozni, amikor hazalátogatok. Ebben a korban gyorsan nőnek a gyerekek, anyaként borzasztóan nehéz elviselnem, hogy nem tudok napi szinten részt venni a nevelésében, de tisztában vagyok azzal, mit miért csinálok. A kislányom jövője a legfontosabb, azért vágtam bele ebbe az egészbe, hogy neki szebb életet biztosíthassak. Ő az én motivációm.
25 évesen fiatalnak számít a munkaerő-piacon, Ukrajnában felsőfokú végzettsége volt gazdasági és turisztikai területen is. Miért volt vonzó a magyarországi munkavállalás?
Ukrajnában nagyon alacsonyak a bérek, ez volt a legfőbb oka annak, hogy Magyarországra jöttem. Az előző munkahelyemen a barátaimtól hallottam, hogy egy magyarországi elektronikai gyáregységbe munkavállalókat toboroznak. Először bizonytalan voltam, vacilláltam, hogy éljek-e a lehetőséggel, de mivel nem kellett nagyon messze költöznöm az otthonomtól, végül úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Nem bántam meg, Magyarországon teljesen megváltozott az életem!
Hogyan indult az itteni pályafutása?
Ahogy a többi Ukrajnából érkező munkavállaló, én is egy gyárba jöttem dolgozni operátorként. Az első napok nem voltak könnyűek. Új ország, új emberek és persze nyelvi nehézségek is adódtak. De aztán kiderült, hogy Magyarországon sokan beszélnek angolul, és így már sokkal könnyebben ment a beilleszkedés.
Minden úgy történt, ahogyan előzetesen ígérték? Nem érte csalódás?
Én a HSA munkaerő-kölcsönző cégen keresztül érkeztem Magyarországra, és teljes mértékben meg vagyok elégedve azzal, amit kaptam. Mindent, amit megígértek, azt teljesítették. Nagyon hálás vagyok nekik, mert a segítségükkel nagy lehetőséghez is jutottam. Felajánlották, hogy vegyek részt egy kampányban, így lettem az „Ukrán munkaerő, magyar érték” elnevezésű projekt hivatalos arca.
Hol és milyen körülmények között él Magyarországon?
Jelenleg Gyöngyöstarjánban lakom, aminek nagyon örülök, mert csodaszép a környék. A lakhatási körülmények is kiválóak, őszintén szólva nem is számítottam arra, hogy ilyen jó helyünk lesz. A családias, kellemes környezetnek köszönhetően már otthon érzem magam itt.
Milyen a kapcsolata a helyikkel? Nem bizalmatlanok a magyarok az ukrán állampolgárokkal?
Én ezt nem tapasztaltam. Akikkel kapcsolatban vagyok, ők végtelenül kedvesek és barátságosak velem. Ahhoz képest, hogy még csak most tanulom a magyar nyelvet, már sok barátot szereztem Magyarországon. Gyakran hívnak magukkal ide-oda, hogy a szabadidőmben is könnyebben teljen a családom nélküli idő, ne csak arra gondoljak egyfolytában, hogy mennyire hiányoznak. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, már-már olyan érzésem van, mintha egész életemben ismertem volna őket.
Jól értettem, hogy már tanul magyarul? Ez azt jelenti, hogy hosszútávú tervei vannak Magyarországon?
Szeretném rendesen megtanulni a magyar nyelvet, ami nem könnyű feladat, ezt már én is tapasztalatom. De szokták mondani, hogy a szépségért meg kell szenvedni, és a magyar nyelv nagyon szép, szóval vállalom a kihívást. Jól érzem magam Magyarországon, úgyhogy szeretnék maradni, próbálom valóra váltani a céljaimat itt. És persze jó lenne, ha idővel a kislányom is követhetne engem, hogy újra együtt lehessünk!
Igen, így van, Nikol Ukrajnában maradt. Nem akartam teljesen felborítani az életét, amíg én is bizonytalan voltam abban, mi vár rám. Mégiscsak egy másik országban nyitottam új fejezetet.
Hogyan viseli, hogy nincsenek együtt?
Tudom, hogy biztonságban és szerető közegben van, hiszen a szüleim vigyáznak rá. De persze irtózatosan hiányzik a nap minden pillanatában. Még csak négy éves, majd megszakad a szívem, hogy egy időre külön kellett válnunk. Egy hónapban egyszer tudunk találkozni, amikor hazalátogatok. Ebben a korban gyorsan nőnek a gyerekek, anyaként borzasztóan nehéz elviselnem, hogy nem tudok napi szinten részt venni a nevelésében, de tisztában vagyok azzal, mit miért csinálok. A kislányom jövője a legfontosabb, azért vágtam bele ebbe az egészbe, hogy neki szebb életet biztosíthassak. Ő az én motivációm.
25 évesen fiatalnak számít a munkaerő-piacon, Ukrajnában felsőfokú végzettsége volt gazdasági és turisztikai területen is. Miért volt vonzó a magyarországi munkavállalás?
Ukrajnában nagyon alacsonyak a bérek, ez volt a legfőbb oka annak, hogy Magyarországra jöttem. Az előző munkahelyemen a barátaimtól hallottam, hogy egy magyarországi elektronikai gyáregységbe munkavállalókat toboroznak. Először bizonytalan voltam, vacilláltam, hogy éljek-e a lehetőséggel, de mivel nem kellett nagyon messze költöznöm az otthonomtól, végül úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Nem bántam meg, Magyarországon teljesen megváltozott az életem!
Hogyan indult az itteni pályafutása?
Ahogy a többi Ukrajnából érkező munkavállaló, én is egy gyárba jöttem dolgozni operátorként. Az első napok nem voltak könnyűek. Új ország, új emberek és persze nyelvi nehézségek is adódtak. De aztán kiderült, hogy Magyarországon sokan beszélnek angolul, és így már sokkal könnyebben ment a beilleszkedés.
Minden úgy történt, ahogyan előzetesen ígérték? Nem érte csalódás?
Én a HSA munkaerő-kölcsönző cégen keresztül érkeztem Magyarországra, és teljes mértékben meg vagyok elégedve azzal, amit kaptam. Mindent, amit megígértek, azt teljesítették. Nagyon hálás vagyok nekik, mert a segítségükkel nagy lehetőséghez is jutottam. Felajánlották, hogy vegyek részt egy kampányban, így lettem az „Ukrán munkaerő, magyar érték” elnevezésű projekt hivatalos arca.
Hol és milyen körülmények között él Magyarországon?
Jelenleg Gyöngyöstarjánban lakom, aminek nagyon örülök, mert csodaszép a környék. A lakhatási körülmények is kiválóak, őszintén szólva nem is számítottam arra, hogy ilyen jó helyünk lesz. A családias, kellemes környezetnek köszönhetően már otthon érzem magam itt.
Milyen a kapcsolata a helyikkel? Nem bizalmatlanok a magyarok az ukrán állampolgárokkal?
Én ezt nem tapasztaltam. Akikkel kapcsolatban vagyok, ők végtelenül kedvesek és barátságosak velem. Ahhoz képest, hogy még csak most tanulom a magyar nyelvet, már sok barátot szereztem Magyarországon. Gyakran hívnak magukkal ide-oda, hogy a szabadidőmben is könnyebben teljen a családom nélküli idő, ne csak arra gondoljak egyfolytában, hogy mennyire hiányoznak. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, már-már olyan érzésem van, mintha egész életemben ismertem volna őket.
Jól értettem, hogy már tanul magyarul? Ez azt jelenti, hogy hosszútávú tervei vannak Magyarországon?
Szeretném rendesen megtanulni a magyar nyelvet, ami nem könnyű feladat, ezt már én is tapasztalatom. De szokták mondani, hogy a szépségért meg kell szenvedni, és a magyar nyelv nagyon szép, szóval vállalom a kihívást. Jól érzem magam Magyarországon, úgyhogy szeretnék maradni, próbálom valóra váltani a céljaimat itt. És persze jó lenne, ha idővel a kislányom is követhetne engem, hogy újra együtt lehessünk!
Klein Sándor írásai több mint negyven éve jelennek meg a hazai pszichológiai és pedagógiai folyóiratokban. 
Aki kérdez: Hajdú Szilvia
Kirúgják és még a munkaközvetítő is átveri