Mekkora probléma a dohányzó kolléga?

Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy egy kutatás szerint Amerikában évente akár 6000 dollár pluszkiadást is jelenthet a munkáltató számára az, ha a munkavállaló dohányzik.

A kutatás szerint a többletköltség három összetevőből adódik: egyrészt a cigarettaszünetek miatti munkakiesésből, másrészt a dohányzással összefüggő betegségek miatt hiányzásból, harmadrészt a magasabb egészségbiztosítási költségek miatt. Ez utóbbival itthon nem kell számolni, azonban az első két tétel a hazai munkáltatók esetében is fontos tényező lehet.

Csaposs Noémi

Egyre égetőbb kérdés ez Magyarországon is, hiszen a munkáltató számára valódi probléma, ha a dohányzó alkalmazott óránként lemegy tíz percre szívni egy-két slukkot. Csaposs Noémi, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke szerint meg lehet ugyan kérdezni egy állásinterjún, hogy dohányzik-e a jelentkező, azonban emiatt diszkriminálni őt nem lehet.

Szellemi vagy fizikai?

Ugye ma már nem az íróasztal mellett ülve pöfékelnek az emberek, ahogy az jó 20-30 évvel ezelőtt bevett szokás volt. Fel kell állni, le kell menni, esetenként akár 5 percet is kell sétálni a kijelölt dohányzóhelyig. Ha ehhez hozzáadjuk magát a cigarettázást, némi pletykálkodást, máris kerekedett egy 20 perces szünet. Mit tegyen a munkaadó? Dolgoztassa le? A túlórát is ő fizeti, ezért ez nem jó megoldás. Csaposs Noémi szerint a munka jellegétől függ a dohányzás szabályozása:

Egy gyárban nyilván nem lehet kiállni a futószalag mellől, adott esetben levenni a kötelező felszerelést és kimenni rágyújtani. Az ilyen helyeken általában munkaközi szüneteket határoznak meg, melyeken kívül a mellékhelyiségbe sem lehet kimenni. Az ilyen területeken dolgozók esetében teljesen mindegy, hogy dohányzik-e a munkavállaló, úgysem gyújthat rá, csak a mindenkinek járó szünetben. Ugyanez érvényes az ügyfelekkel foglalkozó területen is: nem lehet kimenni, amikor csak cigarettára vágyik a munkavállaló. Ezen a területen persze az sem elhanyagolható kérdés, hogy az ügyfél megérzi a cigarettaszagot, és ennek nem fog feltétlenül örülni. Csaposs Noémi szerint a munkáltató valójában kerek-perec meg is tilthatja a munkaidő alatti dohányzást.

Szellemi munkakörök esetén, főként magasabb pozíciókban jellemző az, hogy feladatszintű a munkák kiosztása - azaz egész nap azt csinál mindenki, amit akar, de délutánra legyen meg az adott feladat. Hogy ki és miként osztja be az idejét, ez teljesen mindegy.

A cigarettaszünet a beosztott szellemi munkavállalók esetében jelenti a legnagyobb problémát. Bár Csaposs Noémi nem tud róla, hogy nálunk is összegszerűen kimutatták volna, hogy mennyit nem dolgozik a dohányos, a szakember volt, hogy megfigyelte korábbi kollégáit, és arra jutott, hogy akár nettó egy órával kevesebb munka jut arra, aki kijár cigarettázni. Ezzel sem lenne gond mindaddig, amíg valaki ledolgozza a napi mondjuk 8 órás munkaidőt és a feladatokat határidőre elvégzi.

A dolgozók fele dohányos

Az ebből adódó feszültségeket Kaszás Helga, az Eurest HR-igazgatója is látja: szerinte a dohányosok és nem dohányzók között állandó parázs vita van. A nemdohányzó felrója, hogy a dohányos többet "lóg", mire a dohányos visszavág, hogy ő bezzeg cigiszünetben is telefonál vagy emaileket válaszol meg. A HR-igazgató azt mondja, az Eurestnél az állásinterjún a dohányzást nem firtatják, nem diszkriminálják, aki dohányzik. A kötelező foglalkozás-egészségügyi vizsgálaton viszont az orvos rögzíti a dohányzás tényét, lévén ez számára egy fontos információ. Tavaly a cég egyébként felmérte dolgozói egészségi állapotát, az eredmények a HR-igazgató szerint döbbenetesek voltak. A dohányzók aránya a magyar átlaghoz képest magasabb volt, a megkérdezettek negyede vallotta magát nikotinfüggőnek.

Kaszás Helga

Ami a munka közbeni dohányzást illeti, egy étkeztetéssel foglalkozó cég esetében ez még nehezebb kérdés. "Minden egyes konyha-étterem telephelyünkön alkalmazkodunk a 2011/XLI. törvény előírásaihoz valamint a szerződéses partnerünk házirendjéhez is, például ahol teljes dohányzási tilalom van, ott az munkatársainkra is érvényes és szigorúan szankcionáljuk a dohányzást. Azokon a helyszíneken, ahol dohányzásra kijelölt hely van, azokat munkatársaink is igénybe vehetik, viszont szigorúan vezetői engedéllyel, törvényileg biztosított munkaközi szünetben, azaz extra időt nem kapnak."

Kaszás Helga tudja, hogy a cégnél dolgozók nagyjából fele dohányzik, ez számukra valamiféle stresszlevezetés, közösségi élet, információ-megosztás - egyszóval a mindennapok élhetőbbé tételét szolgálja. Többször hallja tőlük, hogy legalább ez a kis öröm maradjon meg, miként azt is, hogy szívesen leszoknának, csak ne lennének megvonási tünetek. A rossz egészségügyi eredmények sarkallták arra a vállalatot, hogy egy TÁMOP-6.1.2-11 egészségfejlesztési programot indítsanak: dohányzásról leszoktató klubfoglalkozásokat, valamint stresszkezelő technikákat sajátíthattak el munkatársaik.

Van tehát követendő példa, akad olyan cég, mely fontosnak tartja a munkatársak egészségügyi állapotát, de azért még nem ez a jellemző. Keveseket foglalkoztat, hogy hasonló módszerekkel megpróbálják a leszokás felé terelni a kollégákat, ezzel pedig megkíméljék magukat a betegszabadságok okozta veszteségektől. A munkáltatók nagy része inkább a napközbeni munkakiesés és az esetleges mások által is érezhető cigarettaszag miatt részesítik hátrányban a dohányosokat.