Miért nem kedvezményezi a nyugdíjrendszer a fiatal özvegyeket?

Az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos társadalombiztosítási elvek tisztázatlanságáról és az ebből fakadó problémákról szinte soha nem hallani  - írja dr. Farkas András. 

Az özvegyi nyugdíj léte és szabályozása a múlt századi egykeresős hagyományos családmodellt tükrözi: azért kapott özvegyi nyugdíjat a nő, mert nem ő volt a kereső a családban, így ha a családfenntartó férfi meghalt, az özvegye és gyermekeik elviselhetetlen anyagi helyzetbe kerültek a férj keresetének kiesése miatt.

Az egykeresős családmodellben a feleség saját jogon nem szerezhetett nyugdíjjogosultságot, hiszen nem dolgozott olyan munkaviszonyban, amivel nyugdíjjogosultságot szerezhetett volna. A saját nyugdíjra való jog csak a férfiak kiváltsága volt. Miután a hagyományos családban a férj volt az egyedüli pénzkereső - ezáltal a nyugdíjra egyedül jogot szerző -, míg a feleség otthon volt a gyerekekkel és gondoskodott a családtagokról (mint klasszikus háztartásbeli a "gyermek, konyha, templom" szentháromságában), a pénzkereső férfi elhunyta esetén a kieső jövedelem legalább részbeni pótlására belépett a társadalombiztosítás és özvegyi nyugdíjat adott a túlélő házastársnak.

Ezért az alig száz éves múltra visszatekintő özvegyi nyugdíj rendszere eredetileg csak a saját jogon nyugdíjjogosultságot nem szerző, háztartásbeliként otthon a közös gyermekeket nevelő anya részére kívánt ellátást biztosítani a családfenntartó férj halála esetére akkor, ha a korábban a férje által eltartott özvegytől a saját jövedelem megszerzése társadalmilag egyáltalán nem volt elvárható, mert a saját munkaképessége (a gyereknevelésre, az egészségi állapotára vagy a saját életkorára tekintettel) jelentősen korlátozott volt.

A rendszer már születése idején sem adott özvegyi ellátást azoknak, akiktől (el)várható volt, hogy maguk szerezzék meg a megélhetésükhöz szükséges jövedelmet.

Ma a legfőbb gondot az okozza, hogy az özvegyek félreértik az özvegyi nyugdíjra való jogosultságuk indokát. Az özvegyi nyugdíj nem kockázati életbiztosítás, amikor a biztosító (ez esetben a társadalombiztosítási rendszer) minden további feltétel nélkül azért fizet a haláleseti kedvezményezettnek (a túlélő feleségnek), mert a biztosított (a férj) meghalt.
Az özvegyi nyugdíj sokkal inkább emlékeztet a kötelező felelősségbiztosításra. Ez esetben a férj társadalmilag elvárt, jogszabályokban előírt kötelessége a család fenntartása, és ha ő kiesik, akkor a biztosító (ez esetben a társadalombiztosítási rendszer) egy szorosan meghatározott időtartamon belül a férj helyett fizeti legalább részben tovább a családfenntartás költségeit, ha erre a túlélő házastárs, azaz az özvegy nő egyedül képtelen.

A társadalombiztosítás ez esetben is csak akkor áll helyt, ha a férj teljesítette a törvény által előírt kötelezettségeit is (azaz járulékfizetéssel megfelelő szolgálati időt szerzett).

Az özvegyi nyugdíj csak arra a kockázatra nyújt (ideiglenes és részleges) fedezetet, hogy a túlélő feleség a férj halálát követően a tradicionális családmodell következtében nem képes önállóan eltartani magát és közös gyermekeiket.

Vagyis az özvegyi nyugdíj abban az esetben jár, ha a férj halálával megszűnő jövedelmet az özvegy - önhibáján kívül - nem tudja még részben sem pótolni, így mind a saját, mind a gyermekei megélhetése súlyos veszélybe kerül. A társadalombiztosítás özvegyi nyugdíjszolgáltatása kizárólag ennek a helyzetnek az enyhítését hivatott megoldani.

E logika alapján érthető meg, hogy az özvegyi nyugdíj rendszere miért zárja ki a fiatal özvegyek többségét (akiknek több, mint 10 évük van hátra a nyugdíjkorhatáruk betöltéséig) az özvegyi nyugdíj feléledéséből:

az ő tekintetükben a jogalkotó szándéka szerint helytálló az a feltételezés, hogy képesek lesznek az önellátásra a gyász első sokkjának kiheverése után (amit viszont az ideiglenes özvegyi nyugdíjra való jogosultság az ő esetükben is elősegít).

A fiatal özvegyek közül (hacsak nem megváltozott munkaképességű, akinek az egészségi állapota legfeljebb 50%-os) csak azokat kedvezményezi a rendszer, akik legalább két árvát (illetőleg egy fogyatékkal élő vagy tartósan beteg árvát) nevelnek. E kisegítő szabály révén természetesen beszámít a gyermekszám és a gyermek egészségi állapota, akárcsak a nők kedvezményes nyugdíja esetében (emlékeztetőül: ott 5 vagy több gyermek, illetőleg egy súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbefogadott gyermek nevelése szükséges a gyermekneveléssel szerezhető hosszabb szolgálati időhöz - más kérdés, hogy a két rendszert a beteg gyermekek tekintetében célszerű lenne összehangolni, hiszen a nők kedvezményes nyugdíjához sokkal szigorúbb feltételt szab a jogalkotó e téren).

Az özvegyi nyugdíj rendszerének profán üzenete: ha fiatalon özvegyültél meg, akkor állj a lábadra és teremts önálló egzisztenciát - és lehetőleg menj férjhez újra.

Ismétlem: az özvegyi nyugdíj valójában csak arra a kockázatra nyújt (ideiglenes és részleges) fedezetet, hogy a túlélő feleség a férj halálát követően nem képes önállóan eltartani magát és közös gyermekeiket.

Ezért van csak három lehetséges oka az özvegyi nyugdíjnak (a tragédia közvetlen anyagi terheit vészhelyzeti segélyként enyhíteni hivatott ideiglenes özvegyi nyugdíj lejárta után), s az okok mindegyike azt tükrözi, hogy az özvegy saját munka- és jövedelemszerző-képessége a társadalom által is elismert módon lényegesen csökkent mértékű:

• öregség miatt (az özvegy betölti a rá irányadó nyugdíjkorhatárt),
• megváltozott munkaképesség miatt (az özvegy egészségi állapota legfeljebb 50%-os),
• gyermeknevelés miatt (az anya az elhunyt apjuk jogán árvaellátásra jogosult kiskorú vagy tanulmányaikat folytató, legalább két gyermekét neveli, illetőleg fogyatékos vagy tartósan beteg gyermekéről gondoskodik).

A rendszer a fenti három okból csökkent munkaképesség bekövetkezésére szigorú korlátot szab: az okok valamelyikének fenn kell állnia már a haláleset időpontjában, vagy attól számítva legkésőbb 10 éven belül be kell következnie. (A 10 év szigorú jogvesztő határidő, így akár egyetlen nap miatt is eleshet az özvegy az özvegyi nyugdíjra való jogosultsága feléledésétől...)

Az özvegyi nyugdíj mai feltételei is a fentieket tükrözik.

A gond csak az, hogy erről soha nem folyt társadalmi vita, soha nem vonták be a nőket az erről szóló jogszabályalkotási folyamatok előkészítésébe.

A túlnyomórészt férfi jogalkotók nyilván nem is tartották fontosnak az erről szóló kommunikációt és párbeszédet. Ilyen párbeszéd hiányában viszont az özvegyi nyugdíjra való jogosultsággal kapcsolatos (elsősorban női) várakozások jelentősen meghaladják a tényleges lehetőségeket.

Megoldás az lehetne, ha a hozzátartozói nyugdíjrendszer elkülönített járulékfedezetet kapna, de a hasonló törekvések már a baleseti járulék javaslata kapcsán is elvéreztek.

Természetesen a családszerkezet változásai, a nők tömeges munkába állása és a nemek egyenjogúsága miatt ma már nem csak a nők, hanem a férfiak is jogosulttá válhatnak az özvegyi nyugdíjra, ha teljesülnek az özvegyi nyugdíj feltételei.

Érdemes lenne az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos kérdésekről is érdemi társadalmi vitát lefolytatni, hogy megmenthessük a jövő (hölgy)generációi számára is az özvegyi nyugdíj lehetőségét - korszerű formában.

Ezen a héten megjelent egy módosító javaslat, amely az özvegyi nyugdíj igénylési feltételeit kívánja egyszerűsíteni

Holnapig, azaz március 5-éig társadalmi egyeztetésre bocsátottak egy olyan módosító rendelkezést,  amelynek hatályba lépése után az együtt élő házastárs özvegyi nyugdíj iránti igénye esetén a nyugdíjmegállapító hatóság nem vizsgálná a házastársak együttélésének tényét.

A javasolt új rendelkezés: "Együtt élő házastársként igényelt özvegyi nyugdíj esetén az együttélés tényét a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv csak abban az esetben vizsgálja, ha az elhunyt jogszerző után élettársként is igényeltek özvegyi nyugdíjat." A lakonikus indoklás szerint a módosítás "meghatározza, mely esetben nem szükséges az özvegyi nyugdíj kérelem elbírálása során az együttélés tényének hatóság általi vizsgálata, biztosítva ezzel az emberek mindennapi életének zavartalanságát".

Nem egészen érthető, hogy kikre gondolnak a módosítás előterjesztői?

Az özvegyi nyugdíj iránti igényben az özvegynek be kell jelölnie, hogy

• házastársként (vagy különélő házastársként, vagy elvált házastársként, vagy élettársként) igényli-e az özvegyi nyugdíjat,
• az elhalálozás időpontjában együtt élt-e az elhunyt személlyel,
• az özvegy és az elhunyt bejelentett lakcíme az elhalálozás időpontjában azonos volt-e, ha nem, akkor ennek mi az indoka  (például az-e, hogy ez elhunyt szociális otthonban vagy egyéb egészségügyi intézményben tartózkodott),
• ha a lakcím nem volt azonos, akkor az eltérő lakcím ellenére fennállt-e az érzelmi és gazdasági életközösség az özvegy és az elhunyt között.

Ha az elhunyt szociális otthonban vagy  egyéb egészségügyi intézményben tartózkodott, akkor arról is nyilatkoznia kell az özvegynek, hogy az elhunytat rendszeresen látogatta-e és eltartásáról gondoskodott-e.

Az özvegyi nyugdíj nagyon eltérő feltételekkel jár az elhunyttal annak haláláig együtt élt házastársnak, az egy évnél régebben különélő házastársnak és az elvált házastársnak, valamint az élettársnak.

A módosító rendelkezés kizárólag arra vonatkozhat, hogy ha az özvegy az igénylést az elhunyttal együtt élő házastársként nyújtja be  (vagyis nem jelöl be különélést), akkor az egyéb körülményektől (például a közös vagy az eltérő lakóhelyet feltüntető lakcímkártyáktól) függetlenül a nyugdíjmegállapító hatóságnak nem kell vizsgálnia az együttélés tényét. Kivéve, ha az elhunyt nem csak a kérelmező házastárs özvegye volt, hanem egy élettárs özvegye is, mert ez esetben vizsgálni kell, hogy az elhunyt kivel (és meddig) élt együtt - ennek oka, hogy az élettársnak megállapítható özvegy nyugdíj függ az együttélés tartamától és az esetleges közös gyermektől.

Ha a módosítás esetleg kiterjedne arra is, hogy a hatályba lépését követően egyáltalán nem kell vizsgálni a házastársi együttélés tényét, akkor sem, ha egy évnél  hosszabb ideje különélő házastársról van szó, akkor ezt a módosítást a nyugdíjtörvény módosításának kell megelőznie, mert a jelenlegi rendelkezések szerint az egy évnél hosszabb ideje különélő házastársnak csak ugyanolyan szigorú feltételekkel járhat özvegyi nyugdíj, mint az elvált házastársnak, és ezt egy kormányrendelet nem írhatja felül.

dr. Farkas András

NyugdíjGuru News