Külföldi nyugdíj: mit kell tenni annak, aki külföldön is szerzett nyugdíjjogosultságot

Uniós szabályok

Ha egy magyar több EU/EGT tagállamban (az EU 27 tagállama mellett ide tartozik Liechtenstein, Norvégia és Izland, továbbá Svájc, valamint a Brexit kilépési egyezmény keretei között az Egyesült Királyság) szerzett biztosítási időtartamokat, akkor minden érintett államtól jogosult lehet résznyugdíjra. 

A nemzetközi nyugdíjmegállapítási eljárás egységes elveit és alapszabályait az EU szociális biztonsági koordinációs rendeletei határozzák meg. 

Nyugdíjigénylés

A koordinációs rendeletek szabályai értelmében a lakóhely szerinti tagállam illetékes intézményénél lehet az egyes ellátásra való igényeket benyújtani. Ez a tagállami intézmény fogja a kérelem alapján kitöltött formanyomtatványokat mindazon tagállam illetékes intézményének megküldeni - az adott tagállamban szerzett biztosítási idő igazolásával együtt -, amelyben az igénylő biztosítási időt szerzett. Egyetlen igénybejelentéssel valamennyi olyan tagállamban megnyílik az nyugdíjigénylő jogosultsága a nyugellátásra, ahol a jogosultsági feltételeket teljesítette. 

Vagyis a több államban is nyugdíjjogosultságot szerző nyugdíjigénylőnek az összes érintett állammal kapcsolatos nyugdíjigényét elegendő annak az államnak a nyugdíjhatóságánál bejelenteni, ahol él. 

A nyugdíjigénylés esetén jelezni kell a hatóságnak, hogy az igénylő külföldön is szerzett biztosítási/szolgálati időtartamokat. 

Öregségi nyugdíj igénylése esetén kérni lehet az ellátás megállapításának elhalasztását azon tagállam intézményétől, amelyben egyébként jogosult lenne az igénylő ellátásra. Ebben az esetben - vagy ha más tagállamban csak későbbi időponttól lenne jogosult valaki az ellátásra -, a nyugdíjigénylést ismételten be kell majd nyújtani, ha ténylegesen igényelni kívánja a nyugdíjat az érintett tagállamtól a jogosult.

Biztosítási időtartamok összeszámítása

A nyugdíjbiztosítási jogosultságok megszerzése érdekében a tagállami nyugdíjrendszerekben megszerzett biztosítási időket a nyugdíjmegállapítás során figyelembe kell venni. Az EU/EGT államok területén az ellátásra való jogosultság és az ellátás összege szempontjából felmerült lényeges biztosítási tényeket úgy kell figyelembe venni, mintha azok az ellátást megállapító tagállam területén vagy biztosítási rendszerének hatálya alatt következtek volna be.

Külföldi nyugdíj összege: kettős számítás

Minden érintett állam nyugdíjhatósága a nyugdíj összegének meghatározása során kettős számítást végez. 

Az első számítás során a nyugdíj összegét kizárólag a biztosítási idő szerzése szerinti ország szabályainak figyelembevételével határozzák meg. Vagyis ez esetben kiszámítják a nemzeti szabályok szerint járó ellátást az adott tagállamban szerzett biztosítási idő és átlagkereset, járulékalap vagy nyugdíjjóváírás alapján. 

Ez a nemzeti vagy független ellátás. 

A második számítás során a minden érintett tagállamban szerzett összes biztosítási idő figyelembevételével, az adott országban szerzett biztosítási idő és az összes megszerzett biztosítási idő arányában állapítják meg a nyugdíj összegét. 

Vagyis e számítás során először meghatároznak egy elméleti nyugdíjösszeget, amennyi a nyugdíj összege akkor lenne, ha az igénylő a valamennyi érintett tagállamban szerzett, összegzett szolgálati idejét mind a számítást végző tagállamban szerezte volna. Ezt követően ennek az elméleti nyugdíjösszegnek kiszámítják egy olyan arányú részét, ahogyan a számítást végző tagállamban szerzett szolgálati idő az összes szolgálati időhöz aránylik. 

Ez az időarányos, pro rata temporis nyugellátás. 

A biztosítási idő egyszeres számításának szabálya minden esetben érvényesül, vagyis egymást átfedő biztosítási időtartamok esetén is csak egyszer vehető figyelembe az adott naptári nap.

A két számítást követően a nyugdíjigénylőnek a magasabb összegű nyugdíjat állapítják meg. 

Ha valaki nem szerzett önálló nyugdíjjogosultságot az adott államban, akkor csak a második számítást végzi el az érintett állam nyugdíjhatósága – feltéve, hogy a minimális feltétel (jellemzően 12 biztosítási hónap szerzése) teljesült az adott államban. 

Ha egy adott tagállamban a pro rata számításhoz szükséges minimális időtartamnál is rövidebb biztosítási időt szerzett valaki, akkor ezt az időt meghatározott esetekben hozzá lehet számítani egy másik tagállamban szerzett biztosítási időtartamhoz. Az Unió ennek révén kívánja elkerülni a túlzott nyugdíjbürokráciát, egyúttal biztosítani, hogy az Unió területén szerzett egyetlen napnyi biztosítási idő se vesszen kárba.

Másik tagállamban szerzett kereset nem vehető figyelembe

Az adott  tagállamtól járó nyugellátás megállapítása során kizárólag az adott tagállamban elért keresetek vehetők figyelembe. 

Ezért a tagállamok egymás között nem közlik a nyugdíjigénylő náluk szerzett keresetét és az ennek alapján náluk fizetett járulékát, miután a másik tagállamtól járó nyugdíj megállapítása során ennek nincs jelentősége.

Nyugdíjfolyósítás: az ellátások exportja

Minden érintett tagállamtól a megállapított nyugellátást külön-külön, az adott tagállamban érvényes szabályok szerint folyósítják a jogosult részére. Az Európai Unió tagállamaiban élő nyugdíjasok részére megállapított nyugdíjat az erre vonatkozó kérelem esetén az ellátás fizetésére kötelezett tagállamtól eltérő lakóhely szerinti tagállamba kell folyósítani. 

Ez az ellátások exportja. 

Harmadik országban szerzett nyugdíjjogosultság

Harmadik országban, vagyis az uniós rendeletek területi hatálya alá nem tartozó államban szerzett szolgálati idő figyelembe vételére abban az esetben nyílhat lehetőség, ha a nyugdíjszámítást végző tagállam az adott országgal szociális biztonsági egyezményt kötött. 

A harmadik országban szerzett szolgálati idő kizárólag a nyugellátásra való jogosultság megállapításához vehető figyelembe, a nyugellátás összegét nem befolyásolhatja. A magyar állampolgárokra e tekintetben a magyar állam által kötött kétoldalú szociális biztonsági vagy szociálpolitikai együttműködési egyezmények vonatkoznak. 

Egyezményes szabályok

Magyarország 17 EU/EGT térségen kívüli országgal kötött szociális biztonsági egyezményt, amelyben az államok vállalják, hogy kölcsönösen figyelembe veszik a másik fél területén szerzett szolgálati időt, így a nyugellátásra való jogosultság elbírálása során nem éri hátrány azokat, akik Magyarország mellett az ellátásra való jogosultsághoz szükséges szolgálati idő egy részét külföldön szerezték meg.

Ilyen kétoldalú egyezménye Magyarországnak jelenleg a következő államokkal áll fenn: Albánia, Ausztrália, Bosznia és Hercegovina, Észak-Macedónia, India, Japán, Jugoszlávia (még hatályban Koszovó tekintetében), Kanada (és külön: Québec), Dél-Korea, Moldova, Mongólia, Montenegro, Orosz Föderáció, Szerbia, Szovjetunió (még hatályban Ukrajna és további kilenc szovjet utódállam tekintetében), Törökország, USA. 

Ha valaki olyan államban él, amely nem tartozik a fenti körbe, akkor a magyar és a külföldi nyugdíja független egymástól, azok nem hangolhatók össze.

Időarányos teherviselés

Magyarország modern kétoldalú egyezményei - az EU alapelvekkel is összhangban - az időarányos teherviselés elvén alapulnak. 

Az időarányos teherviselés esetén az ellátásra való jogosultság szempontjából az országok figyelembe veszik a másik országban szerzett szolgálati időt is, de nyugdíjat csak a saját biztosítási rendszerükben elismert jogszerzéssel arányosan fizetnek.

Ennek megfelelően Magyarország és a másik egyezményes ország is megállapítja a nyugdíjat a saját jogszabályaiban foglalt jogosultsági feltételek teljesülése esetén. A nyugdíj összegét a nemzeti jogszabályok alapján számítják, és a nyugdíj folyósítása is a nyugdíjat megállapító ország szabályai alapján történik.

Az időarányos teherviselés elvén alapuló egyezmények közös jellemzői:

- mindkét ország a saját jogszabályaiban előírt jogosultsági feltételek alapján állapítja meg a nyugdíjat,

- ha a magyar szolgálati idő alapján az ellátásra való jogosultság fennáll, akkor önálló magyar ellátást állapítanak meg, vagyis a másik országban megszerzett biztosítási idő figyelembe vételére Magyarországon nincs szükség,

- a másik egyezményes országban megszerzett biztosítási időt csak akkor kell figyelembe venni, ha a magyar szolgálati idő nem elegendő az ellátásra való jogosultság megállapításához; ez esetben a magyar szolgálati időt a másik országban megszerzett szolgálati idővel összeadják, és a magyar nyugdíj összegét a magyar és az összes szolgálati idő arányában határozzák meg (ez az időarányos, pro rata temporis magyar ellátás),

- a magyar nyugdíj összegét csak a Magyarországon 1988. január 1-jét követően szerzett, nyugdíjjárulék (2020. július 1-jétől társadalombiztosítási járulék) alapját  keresetek alapján állapítják meg, abban az esetben is, ha a jogosultság a másik egyezményes országban megszerzett biztosítási időnek a magyar  szolgálati időhöz történő hozzáadásával áll fenn (vagyis a másik egyezményes országban megszerzett kereset a magyar nyugdíjszámítás során nem számít).

Az EU koordinációs rendeletei annyiban térnek el a kétoldalú szociális biztonsági egyezményekben alkalmazott eljárástól, hogy minden olyan esetben kettős számítást kell alkalmazni, amikor a független nyugdíj is megállapítható, vagyis a független nyugdíjat és a pro rata nyugdíjat is ki kell számítani, és a kettő közül a magasabbat kell megállapítani az érintett állam által fizetendő nyugdíj-részként. Ha nincs valakinek független nyugdíjra jogosultsága az érintett államban, akkor csak a pro rata nyugdíjat állapítják meg.

Őskövület: területi elven működő egyezmény

Ukrajna (és további kilenc, de a leendő magyar nyugdíjasok számára kevéssé érdekes szovjet utódállam) vonatkozásában még mindig az 1963-ban kihirdetett magyar-szovjet szociális ellátási együttműködési egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni. Pedig már az Orosz Föderációval is létrejött egy korszerű szociális biztonsági megállapodás. 

Magyarország és Ukrajna  vonatkozásában az egyezmény alkalmazása során  lehetőség van az öregségi nyugdíj megállapítására, de magyar nyugellátás kizárólag a magyar nyugdíjkorhatár betöltésével nyílhat lehetőség (az egyezmény nem terjed ki a nők kedvezményes nyugdíjára).

Az egyezmény alkalmazásának feltétele a magyar vagy az ukrán állampolgárság. 

A nyugellátást annak a szerződő országnak az illetékes nyugdíjbiztosítási szerve állapítja meg és folyósítja a saját belső szabályai alapján, amely területén a nyugdíjigénylőnek a kérelem benyújtása időpontjában a lakóhelye van. Lakóhely alatt azt a helyet kell érteni - a tartózkodási hellyel ellentétben - ahol a kérelmező az illetékes hatóság engedélyével letelepedett és életvitelszerűen tartózkodik. Az egyezmény jogosultsági feltételként állapítja meg a nyugellátást megállapító és folyósító országban történő letelepedést és életvitelszerű tartózkodást, így az ellátások magyarországi megállapítása és folyósítása során a letelepedés és életvitelszerű magyarországi tartózkodás folyamatos fennállását vizsgálja a magyar hatóság. Emiatt például nem vállalhat külföldön munkát vagy nem költözhet külföldön élő unokájához az ilyen nyugdíjban részesülő személy, mert az a nyugdíja végleges megszüntetését eredményezi.

A két szerződő állam területén szerzett szolgálati időket össze kell számítani. Magyar részről a nyugdíj akkor állapítható meg, ha a magyar szabályok szerinti jogosultsági feltételek teljesülnek (az öregségi nyugellátás attól az időponttól állapítható meg, amikor a kérelmező a magyar öregségi nyugdíjkorhatárát betöltötte). Az illetékes ukrán szerv igazolása alapján lehet Ukrajnában szerzett szolgálati időt figyelembe venni. Az igazolás beszerzéséről a nyugdíjbiztosítási szervek hivatalból gondoskodnak. 

Ha a kérelmező az áttelepülést követően nem dolgozott tovább, a nyugdíj alapját képező átlagkeresetként azt a keresetet kell figyelembe venni, amit a hasonló munkakörben, megfelelő képesítéssel a Magyarországon foglalkoztatottak átlagosan elértek a nyugdíj megállapítása időpontjában. 

Ez az a rendelkezés, amely folyamatosan feszültségben tartja a magyar nyugdíjas társadalom tagjait, hiszen a legtöbben méltánytalannak és indokolatlannak érzik e különlegesen kedvező elbírálást az "ukrán nyugdíjasok" ügyében, amely évente tízmilliárd forintos nagyságrendű kiadást okoz a magyar nyugdíjkasszában. 

A tények tükrében érdemes azonban észrevennünk, hogy egyrészt e nyugdíjasok túlnyomó többsége kárpátaljai magyar, másrészt a nyugdíjkassza idén 6666 milliárd forintos költségvetésében nem számottevő ez a kiadási tétel. 

Az természetesen egyre időszerűbb, hogy végre a magyar-ukrán viszonylatban is korszerű, biztosítási elvre épülő megállapodás váltsa fel az idejétmúlt, területi elvre alapozott szovjet őskövület-egyezményt. Erre valószínűleg csak az orosz-ukrán háború lezárását követően nyílhat majd lehetőség. 

Persze az egyezményt a magyar kormány egyoldalúan is felmondhatná, ha azt valóban veszélyesnek tartaná a magyar nyugdíjkasszára.  Az erre vonatkozó rendelkezés szerint az egyezmény a hatálybalépése napjától öt évig marad érvényben és érvénye mindannyiszor öt évvel meghosszabbodik, amíg azt a szerződő felek bármelyike a lejárat előtt legalább egy évvel nem mondja fel.

Dr.Farkas András
www.nyugdijguru.hu