Milyen szervezetről árulkodik a leterhelt dolgozó?

Körülbelül tíz éve jelent meg a lean manufacturing (karcsúsított gyártás) fogalomköre Magyarországon, azóta egyre szélesebb körben terjed és alkalmazzák ma már több szektorban is. Az első betelepülő multinacionális vállalatok hozták magukkal hazánkba ennek a rendszernek az alapjait, melyeket aztán saját maguk is egyre tovább fejlesztettek, és eltanulták egymástól a jó megoldásokat a kölcsönös vállalati benchmarking látogatások során. Természetesen nem új keletű dologról van szó, korábban is léteztek olyan irányelvek, melyek a gyártási folyamatok hatékonyságnövelését célozták, csak nem ezen a néven váltak ismertté.

A lean ma szinte divattá válik, az ismertség és elismertség hatására rengeteg vállalat alkalmazza eszköztárát, kisebb-nagyobb sikerekkel. A lehetséges buktatókról illetve a sikertényezőkről ez a cikk jelen esetben nem hivatott értekezni.

Nem csak a nagyoké a világ

Tény mindamellett, hogy nem csak azok a nagyvállalatok alkalmazhatják a lean elvű működés rendszerét, amelyek mögött ott áll a nemzetközi tőke ereje. Kis cégek, pár fős kisvállalkozások ugyanúgy profitálhatnak a lean módszereiből, mint a nagyok. Sőt, bizonyára gyorsabban is érhetnek el eredményeket, hisz a kis szervezetekben sokkal inkább érzik a bőrükön a dolgozók a fejlődés igényét, mint egy nagy szervezetben.

Ez az az igény, ami indukálja a fejlesztéseket, melyeknek hatására lényeges veszteségcsökkentéseket lehet elérni. Egy néhány fős kisvállalkozásnál is akár 30-40 százalékos veszteséget, felesleges munkát jelent az értéket nem teremtő adminisztratív feladatok ellátása. Egy kis műhelyben ugyanúgy előfordulnak felesleges útvonalak az anyagok mozgatása közben. Érdekes megfigyelés, hogy észrevétlenül akár napi 350-400 métert is megteszünk egy kis műhelyben anyagokért sétálgatva. Ez egyrészt fáradtságos, másrészt időrabló tevékenység. A szükséges értékteremtő lépések átgondolásával és a közvetlen környezet kialakításának megváltoztatásával hasznos időt takaríthatunk meg. Az idő pedig pénz, mint tudjuk!

"Értem én, de dolgozni kell..."

... mondhatná a kis cég vezetője. Igaza van, hisz a munkát el kell végezni, a vásárló várja a terméket vagy szolgáltatást. Este aztán azon töri a fejét, hogy mit lehetett volna ma másként csinálni, hogy ne legyen olyan fáradt. Gondolkodni, fejleszteni!
Ha nem lépünk hátra a feladatoktól, akkor nem fogjuk észrevenni a benne rejlő lehetőségeket. Nem árt ilyenkor kikérni egy tapasztalt szakember tanácsát sem. Bár az ő munkája szintén pénzbe kerül, olyan megtakarításokat tud felmutatni, melyek aztán rövid megtérüléssel épülhetnek be a növekvő vállalkozás életébe, teret hagyva az értékteremtésnek, ezáltal a hatékony működésnek!

Tegyük fel, hogy kisvállalkozásunk napi 1000 darab kalapácsot rak össze a közeli barkácsáruháznak. Nehéz volt bejutni, hisz szorosak az elvárások, az áruház jól felmérte a környékbeli vállalkozók kapacitását, a kis cégünk megfelelt, és büszkén szállítja termékeit. Az igény aztán hirtelen nőni kezd. Napi 1100, 1200, majd 1300 darab már az igény. Azok a vállalkozások, amelyek rendelkeznek elegendő tőkével biztosan könnyebben veszik ezeket az akadályokat, a kapacitást rövid átfutással, rugalmasan tudják növelni illetve csökkenteni az igény szerint. De mit tesz a kis vállalkozás? Elkezd gondolkodni, felméri a lehetőségeit. Az első dolog az, hogy kidobálja a felesleges feladatokat. Szükséges-e annyit forgolódni a műhelyben? Tudjuk-e optimálisabban tárolni az anyagokat? Tudunk-e esetleg egy másik csarnokban is dolgozni, közelebb a Vevőhöz?

Nézzünk pár példát arra, milyen veszteségek terhelik a kalapácsgyárunkat:

Selejt: napi átlag 2-5 db selejtet gyártunk vagy ennél lényegesen magasabb a hibaarányunk?

Túltermelés: a rendelési tételnél nem ajánlatos többet termelni. Miért? Amennyiben a Vevőnk egyik napról a másikra mégis visszaveszi az igényét, a legyártott termékek a nyakunkon maradnak, pedig már rengeteg munkaórát, energiát és időt fordítottunk az előállításukra.

Várakozás: gyártási folyamatunkban bizonyára vannak olyan szakaszok, folyamatok, melyek a kiegyensúlyozatlanság következtében egymásra várnak. Az egyik kolléga túlterhelt, a másik pedig vár az anyagra.

Szállítás: a félkész termékeket a műhely sarkában félretesszük, azzal a céllal, hogy majd később visszatérünk hozzájuk, és folytatjuk a munkát rajtuk. Egy 50 méter hosszú csarnokban ez akár 100-150 méteres felesleges szállítást, pozícionálást és egyéb kapcsolódó műveleteket jelenthet, feleslegesen.

Raktározás: a sarokban tárolt anyag pénzkidobás! Megvettük az anyagot, fűtjük a helységet, amiben tároljuk.

Mozgás: az egyes munkahelyek helytelen kialakítása vagy azok egymáshoz való viszonya a munkatársak számára felesleges helyi mozgásokat okozhat. Ez fárasztó és szintén időigényes.

Felesleges műveletek: a hibák javítása például tipikusan ilyen veszteség. Elsőre jó minőségben kell gyártanunk.

Ezer és ezer ötlet merül fel a siker érdekében. Ezek szűrése, értékelése és megvalósítása támogatást és odafigyelést igényel. Lerövidítve az utakat, párhuzamosítva a műveleteket, kiegyensúlyozva a munkatársak leterheltségét és megszűntetve a felesleges munkatartalmakat akár 30 százalékos hatékonyság-növekedést is elérhetünk. A siker nem marad el, ha kellő szakértelemmel és elkötelezettséggel fordulunk a problémához, ami optimális esetben nem nehézségként, hanem megoldandó feladatként áll előttünk.

A rugalmasan változó igényekre helyesen úgy reagálunk tehát, ha megállunk és "feltesszük a csónakra a motort", ahelyett, hogy vadul elkezdenénk evezni a versenyben.

"Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról." (Henry Ford)

Tömpe László
Üzletág vezető
LeanCenter