Csatlakozz hozzánk a Viberen
Megjelent: 14 éve

Önök kérték - Bővebben a munkába járás költségéről

A 78/1993. (V.12.) Korm. sz. rendelet 3. § (1) bekezdése alapján a munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkába járást szolgáló bérlettel vagy teljes áru menetjeggyel való elszámolás ellenében azok díjának 86, illetve 80 %-át.
Abban az esetben tehát, ha a munkavállaló leadja a munkáltatónak az utazási bérletet, menetjegyet, a munkáltató nem vonhatja le a térítésből a szabadság és/vagy keresőképtelenség miatt munkából kieső napokra jutó arányos összeget.


A 2005. május 6-án kihirdetett (MK. 60. sz.) 2005. évi XXIV. törvény módosította a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) rendelkezéseit a munkába járás költségeinek megtérítéséről, valamint a helyi utazási bérlet juttatásáról.
Jelen tájékoztató - a változásokat is figyelembe véve - a munkáltatók számára szükséges tudnivalókat ismerteti.

1. A 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet alapján a helyközi munkába járás költségeinek megtérítése
A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet költségtérítés fizetésére kötelezi a munkáltatókat, ha a munkavállaló lakhelye és a munkahelye nem azonos helységben van. A rendelet alkalmazásában munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és a hétvégi hazautazás. Napi munkába járás címén kell térítést fizetni annak a munkavállalónak, aki naponta a közigazgatási határon kívülről utazik a munkahelyére. Hétvégi hazautazás címén kell térítést kapnia - az állandó lakóhelyre történő hetente egyszeri oda-vissza utazásra - annak, aki ideiglenesen a munkahelyével azonos helységbe, illetőleg annak közelébe (napi munkába járással elérhető távolságra) költözik.

A munkáltató köteles megtéríteni:
- a munkavállalónak az adott útvonalra szóló bérlettel vagy teljes árú menetjeggyel történő elszámolás ellenében, legalább az országos közforgalmi vasút 2. kocsiosztályra szóló bérlet, jegy értékének 86 százalékát, vagy az elővárosi vasútra, helyközi díjszabással közlekedő autóbuszra szóló bérlet, jegy 80 százalékát;
- megfelelő tömegközlekedés hiányában, továbbá abban az esetben, ha a munkavállaló a munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem, vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni, illetőleg mozgáskorlátozottak esetében (utóbbiaknak a helybeli útvonalra is) a saját gépjárművel történő munkába járás címén a Szja törvény szerint elszámolható összeggel azonos költségtérítést.

Annak eldöntése, hogy a tömegközlekedéssel történő utazás mikor, illetőleg milyen körülmények között nem alkalmas a munkahely megközelítésére, a munkáltató felelősségi körébe tartozik.

1.1. Tömegközlekedés igénybe vétele
A Szja törvény 25. § (2) bekezdésének új ba) pontja szerint a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, az említett kormányrendelet által előírt elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó összegben kap a magánszemély. E rendelkezést a 2005. július 1-jét követő időszakra kifizetett költségtérítés esetében kell alkalmazni.

Változás a Szja törvény 1. számú melléklete 2005. január 1-jén hatályba lépett (azonban 2005 július 1-jétől hatályon kívül helyezett) 5.7. pontjában szabályozott rendelkezéshez képest, hogy megszűnt a bérleten (jegyen) az utazási igazolvány-szám feltüntetésére, vagy ennek hiányában a magánszemély nevére szóló számlával történő igazolásra vonatkozó rendelkezés, továbbá hatályát vesztette az a lehetőség, hogy a munkáltató nevére szóló számla esetében a bérlet (jegy) leadása nélkül a juttatást adómentes természetbeni juttatásként lehessen adni, elszámolni. Nem változott, hogy a munkáltató - az említett kormányrendelet szerint - a jeggyel, bérlettel történő elszámolás esetén a költségtérítést köteles megfizetni. A bérlet, jegy leadása ellenében kifizetett költségtérítés minden esetben a számla nélkül is "adómentes". Ugyanakkor ez nem zárja ki, hogy a munkáltató a bérlet, a jegy leadása mellett a nevére szóló számlát is kérjen a dolgozótól.

Továbbá annak sincs akadálya (sem a Szja törvény, sem a többször hivatkozott kormányrendelet nem zárja ki), hogy a munkába járással kapcsolatos költségek térítésének kötelezettségét a munkáltató úgy oldja meg, hogy megvásárolja a bérleteket vagy a jegyeket, és azokat a dolgozóknak adja (pl. ahogy az a nagyobb cégeknél történik, amikor az összes munkavállaló bérletét egy tételben veszik meg). Ekkor a magánszemély a személyszállítási szolgáltatásra jogosító bérlet vagy jegy formájában jut a Szja törvény 25. § (2) bekezdésének ba) pontjában meghatározott összeghez. A kormányrendelet által előírt elszámolási kötelezettség is megvalósul a munkavállalóknak átadott bérletek, jegyek számla szerinti költségének elszámolása által, tehát a Szja törvény 25. § (2) bekezdésének ba) alpontja e tekintetben is alkalmazható. Mivel a Szja törvény 25. § (2) bekezdésének ba) alpontjában foglalt különös szabály alapján adóköteles bevétel nem keletkezik, a juttatásra a Szja törvény 69. §-a (1) bekezdésének i) pontja nem vonatkozhat, nincs adóköteles természetbeni juttatás.

Az új szabályok 2005. január 1-jétől történő visszamenőleges alkalmazhatósága miatt, ha a dolgozónak nem volt utazási bérlet igazolványa, és számlát sem tudott hozni, de a bérletszelvényt, felhasznált utazási jegyet megőrizte, 2005. július 1-je után a munkáltató utólag is kifizetheti a költségtérítést adómentesen.
Ugyancsak ettől az időponttól lehetőség van önellenőrzésre, ha a munkáltató az említett okok miatt a térítést adóköteles jövedelemként fizette ki.

Önellenőrzés akkor lehetséges (bár nem kötelező), ha az adókötelesen kifizetett költségtérítés levont adóelőlegét a munkáltató már bevallotta. Ha a költségtérítés levont adóelőlegét a munkáltató még nem vallotta be, önellenőrzésre nincs szükség (és lehetőség), ekkor a magánszeméllyel történő elszámolás helyesbítése önellenőrzés nélkül lehetséges, de természetesen a munkáltatói bevallást e helyesbítés figyelembe vételével kell elkészíteni.

1.2. Munkába járás közforgalmi úton
A Szja törvény 25. §-a (2) bekezdésének 2005. július 1-jétől hatályos bb) alpontja szerint az olyan esetekben, amikor a munkavállaló nem vesz igénybe tömegközlekedést a munkába járásához, a munkáltató a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért távolság alapján - oda-vissza számolva - kilométerenként legfeljebb 9 forint költségtérítést fizethet. Ezt az összeget a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, feltéve, hogy az adott utazásra jogosító bérlet, jegy alapján térítésben, illetőleg ilyen juttatásban egyidejűleg nem részesíti.

A hivatkozott kormányrendelet szerint ugyanakkor a munkáltatónak kötelező a 9 Ft/km költségtérítést megfizetnie, ha a munkába járás tömegközlekedéssel nem oldható meg. Ugyancsak kötelező a 9 Ft/km költségtérítés fizetése, ha a munkavállaló mozgáskorlátozott; esetében akkor is, ha a munkába járás a közigazgatási határon belül történik.

A rendelkezés alapján lehet ezt a költségtérítést olyan munkavállalónak is fizetni, aki a munkahelyére nem saját gépjárművel jár be (pl. csatlakozik a munkatársához, ismerőséhez). A térítés ezekben az esetekben is csak akkor nem számít bevételnek, ha a munkáltató tömegközlekedésre szóló bérletet, jegyet ugyanazon időszakra az adott munkáltatónak nem térít meg.
Ha munkáltató a Szja törvény 25. § (2) bekezdésének bb) pontjában meghatározott mértékeken felül is fizet költségtérítést a munkavállalónak, akkor a meghaladó rész munkaviszonyból származó adóköteles jövedelem.

2. Helyi utazási bérlet ingyenes juttatása
A Szja törvény 1. sz. mellékletének hatályon kívül helyezett 5.7. alpontja helyébe lépő 8.34. alpontja alapján meghatározott feltételekkel és mértékig továbbra is adómentesség érvényesíthető helyi utazási bérlet ingyenes juttatása esetén. A rendelkezés kizárólag akkor alkalmazható, ha a helyi bérletet a munkáltató veszi (veteti) meg a nevére szóló számla alapján, és teljes egészében ellenérték nélkül juttatja, mint természetbeni juttatást. A bérletettel - szemben a munkába járást szolgáló helyközi utazási bérlettel - nem kell a magánszemélynek elszámolnia.

A Szja törvény 1. számú melléklete 8.34. pontja szerint a juttatás lehetséges módozatai:
a, A bérlet árából havi 2000 forint adómentes, ha a munkáltató nem ad a dolgozónak a Szja törvény 1. sz. mellékletének 8.17. pontjában említett étkezési juttatás címén természetbeni juttatást. Amennyiben étkezési juttatást is ad (bármilyen értékben), csak a b) és c) pontban ismertetett lehetőségeket alkalmazhatja.
b, Amennyiben a munkáltató a bérlet mellett kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány formájában is ad ingyenes juttatást a munkavállalónak (függetlenül attól, hogy annak havi összértéke mennyi), havi 6000 forint mentesség illeti meg a havi étkezési juttatás értékének és a helyi bérlet (utazási jegy) árának együttes összegéből.
c, Amennyiben a munkáltató a bérlet mellett étkezőhelyi vendéglátás (SZJ 55.3.), munkahelyi étkeztetés (SZJ 55.51), közétkeztetés (SZJ 55.52) igénybevételét is biztosítja ingyenesen a munkavállalónak (függetlenül annak havi összértékétől), havi 10 000 forint minősül adómentesnek a havi étkezési juttatás értékének és a helyi bérlet árának együttes összegéből.

Változás, hogy az új rendelkezés 2005. július 1-jétől utazási jegy juttatása esetén nem alkalmazható. Megszűnt a (részbeni) adómentességhez az a feltétel, hogy a juttatásnak a munkába járást (is) kell szolgálnia. Ha a munkáltató úgy dönt, hogy - mintegy béren kívüli juttatást - ingyenes bérletet ad a munkavállalónak, közömbös, hogy azt milyen utazási céllal használja, vagyis ez az adókötelezettséget nem befolyásolja. Az előbbiekből következően a bérlet-juttatással összefüggésben az adómentes rész akkor is jár - s ezt 2005 július 1-től a törvény szövege nevesíti is - ha a munkavállaló a helyi utazási bérletet munkavégzéshez (is) használja.

Amennyiben a munkavégzéshez közlekedési eszköz igénybevétele szükséges - a hatályos munkaügyi szabályoknak megfelelően - a munkáltatónak kell viselnie ennek költségeit, akkor is, ha a munkavállalót nem részesíti ingyenes helyi utazási bérlet-juttatásban. Meg kell térítenie pl. a felhasznált utazási jegyek ellenértékét, vagy nem zárható ki - ha számára ez a gazdaságosabb - megfelelő utazási bérlet használatának lehetővé tétele az adott munkafeladat ellátásához igazodóan. Az Szja törvény 4. §-ának 2005. január 1-jétől hatályos (1) bekezdése szerint a munkavégzés feltételeként (tehát nem béren kívüli juttatásként) biztosított dolog, szolgáltatás nem eredményez bevételt a magánszemélynél. Ez a szabály tehát akkor alkalmazható, ha a munkavégzés feltételéül szolgáló szolgáltatás igénybevételére jogosító bérlet a magánszemélynek nem tulajdona, azt csak meghatározott feltételekkel használhatja.

A használat feltételeit a munkáltató határozza meg, az ő felelősségi körébe tartozik annak biztosítása is, hogy az esetleges személyes célú használat bevételt nem eredményező módon, kizárólag a munkavégzés hatókörén belül valósuljon meg.

Az a)-c) pont szerinti lehetőségek közül mindig az adott munkáltató döntésétől függ, hogy melyik módszert alkalmazza (ami nem zárja ki, hogy a munkavállalók körülményeit, kérését a döntésénél figyelembe vegye).

A munkáltató a)-c) pont szerinti lehetőségek közül az egyes munkavállalókra külön-külön is választhat, azonban ugyanazon magánszemély esetében ugyanazon munkáltatónak a naptári év egészében a kiválasztott módszert kell alkalmaznia, amiből következik, hogy a munkavállaló sem kérheti annak módosítását (pl. nem kérheti, hogy "hideg élelem"- utalvány helyett étkezőhelyi vendéglátásra szóló jegyeket kapjon). Azon munkavállalók esetében, akiknek a munkáltató nem ad ingyenes bérletet, az étkezési juttatásra vonatkozó (Szja törvény 1. sz. melléklet 8.17. pont) rendelkezés önállóan alkalmazható. Ilyen esetben át lehet térni az ismertetett három lehetőség valamelyikére utóbb (a naptári éven belül is) bármikor.

Az ingyenes helyi utazási bérlet és étkezési juttatás együttes havi értékéből az adómentes részt meghaladó összeg adóköteles természetbeni juttatás. Ha a bérlet érvényességi ideje - a munkaviszony megszűnése esetén - túlnyúlik a munkaviszony időtartamán, két eset lehetséges:
I, a munkáltató kifizetteti a bérlet árának arányos részét a magánszeméllyel, vagy visszakéri a bérletet, ekkor megszűnik az ingyenes juttatás tényállása, ezért adókötelezettség nem keletkezik;
II, a munkáltató nem fizetteti ki (nem kéri vissza) a bérletet, ezért annak az érvényességi idejéből a munkaviszony megszűnése utáni időtartammal arányosan számított értéke után meg kell fizetnie a természetbeni juttatásokra vonatkozó közterheket.

Az ingyenesen adott helyi utazási bérlet általában naptári hónapra szól, ami a bérletszelvény erre vonatkozó feliratából (pl. "Február") is kitűnik. Az ilyen bérlet esetében a havi adómentesség (adókötelezettség) meghatározásához nem kell arányosítani annak árát akkor sem, ha a kialakult gyakorlat szerint a rákövetkező hónap első napjaiban azt a szolgáltató még elfogadja.

Más a helyzet az olyan bérletek esetében, amelyek a vásárlás napjától számítva 10, 30 stb. napokon át érvényesek. Ekkor a juttatást abban a hónapban kell figyelembe venni, amely hónapra az érvényesség időtartama esik, vagy ha a bérlet érvényessége olyan napokra szól, amelyek több naptári hónapra esnek, a juttatást az egyes naptári hónapokra a napokkal arányosan megosztva kell meghatározni. Éves bérlet esetében a naptári hónapokra kell megosztani a juttatás értékét.

Az étkezési juttatásra mindez nem vonatkozik; e tekintetben az adott hónapra juttatott utalványok (étkezési jegyek) összértékét kell egybeszámítani, ez azonban nem zárja ki az étkezési utalványok jegyek több hónapra történő kiadását.

A munkaviszonyban nem álló nyugdíjasok, szakmunkástanulók, szakmai gyakorlaton lévők esetében az ingyenesen adott helyi utazási bérlet adóköteles természetbeni juttatás [Szja törvény 69. § (1) bekezdés i) pont], függetlenül attól, hogy egyidejűleg részesülnek-e étkezési juttatásban.

Ha a helyi utazási bérlet juttatása a Szja törvény 1. sz. mellékletének 8.34. alpontja alapján akár étkezési jeggyel, akár anélkül történik, az adóköteles rész után az adót évente egyszer, az adóév utolsó napjára kell megállapítani és a kifizetőre vonatkozó szabályok szerint kell megfizetni és bevallani. Ez alól kivételt képez azon munkavállalók esete, akiknek év közben megszűnik a munkaviszonya. Ekkor a munkaviszony utolsó napjára kell az adókötelezettségeket teljesítenie a munkáltatónak. Ha a juttatás nem a hivatkozott alpont alapján történik, akár utazási bérletről akár étkezési juttatásról van szó, annak adóköteles része után a természetbeni juttatásokra vonatkozó általános szabályok szerinti időpontban kell az adókötelezettségeket teljesíteni.

3. Kombinált bérlet, jegy
Ha a munkáltató olyan utazási bérletet juttat a munkavállalónak, amely a helyi közlekedés mellett kiegészítő tarifával a helyközi utazásra is szól, a 2. és a 3. pontban leírtakat a kiegészítő tarifára, illetőleg az alapárra külön-külön kell alkalmazni.

4. A járművek költségelszámolása
A munkáltató által köztehermentesen fizethető munkába járási költségtérítés kilométerenként 3 forintról 9 forintra történt felemelése nem érinti a járművek költségelszámolásánál alkalmazható üzemanyag elszámolási szabályokat és az általános személygépkocsi normaköltséget, mely utóbbi változatlanul 3 forint kilométerenként. Ide tartozik, hogy a nem önálló tevékenységből származó jövedelem meghatározására vonatkozó szabályok között a Szja törvény 25. § (4) bekezdése kimondja, miszerint a lakóhely és munkahely közötti útvonalra a magánszemély költséget nem számolhat el. Ez a rendelkezés lényegében azt zárja ki, hogy a munkáltató az említett kormányrendelet megkerülésével úgy fizessen (pl. üzleti utazás címén) költségtérítést, hogy azzal szemben a magánszemély - önadózóként - számolhassa el valójában a munkába járásának költségeit. Ugyanakkor természetesen, ha a magánszemély önálló tevékenységet (is) folytat és személygépkocsi használata esetén a költségelszámolás egyéb feltételei fennállnak, a költségek elszámolhatók akkor is, ha az adott útvonal történetesen egybeesik azzal az útvonallal, amelyen a magánszemély egyébként munkába jár (ugyanis a 25. § (4) bekezdése az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására nem vonatkozik).



Forrás: Pénzügyminisztérium, APEH

Figyelem! A fenti jogszabályi útmutató a Pénzügyminisztérium hivatalos, legutóbbi tájékoztatója, így annak idő közbeni esetleges módosításáért nem áll módunkban felelősséget vállalni!
Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
Juttatásokkal egészülhetnek ki az iskolaigazgatói bérek

Az iskolaigazgatói bérek juttatásokkal való kiegészítése is megtörténhet, ha az Országgyűlés elfogadja a nemzeti köznevelésről szóló... Teljes cikk

Nőttek a SZÉP-kártya feltöltések az első negyedévben

Jelentősen nőtt a SZÉP-kártyákra érkezett juttatások értéke idén az első negyedévben a kártyakibocsátók adatai szerint, idén a... Teljes cikk

Utópia vagy valós lehetőség a munkahelyi bölcsőde?

Az országban jelenleg 59 gyermek jár munkahelyi bölcsődébe, ami azt jelenti, hogy 5 munkahely tart fent munkahelyi bölcsödét. Az alacsony érdeklődés... Teljes cikk