Mindig az utolsó pillanatra hagysz mindent? A tudomány szerint ez önvédelem

A cikk az önszabotázst, különösen a halogatást, mint evolúciós túlélési mechanizmust mutatja be, nem csupán motivációs problémaként.

Az önszabotázs olyan gondolatokat és érzéseket jelent, amelyek aláássák a hosszú távú célokat, formái között szerepel a halogatás, a perfekcionizmus és az önkritika. Ez a viselkedés nem azonos a lustasággal, hanem érzelmi vagy pszichológiai tényezőkből ered.

Hátterében a „harcolj vagy menekülj” stresszreakció áll, ami a modern fenyegetésekre (pl. határidő) is aktiválódik, és azonnali feszültségcsökkentő viselkedésekhez vezet, mint például a feladat halasztása. Ez gyakran a kudarctól vagy megítéléstől való félelem önvédelmi stratégiája.

Az önszabotázs gyökerei a tanult mintázatokban (pl. tartós kritika), tudattalan önvédelmi stratégiákban (külső akadályok kreálása az önértékelés védelmében) és korai tapasztalatokban (pl. érzelmi elhanyagolás) keresendők.

A kör megszakításához a szakértők a tudatosítást, az önmagunkkal szembeni együttérzést és az önmegbocsátást javasolják. Súlyosabb vagy tartós problémák esetén a kognitív viselkedésterápia segíthet. A változás kulcsa a mögöttes okok megértése, nem pedig a kényszerített fegyelmezés.