Pegazusra vagy igáslóra van nagyobb szükség?

Mindig volt kompetencia-fejlesztés az iskolákban, most azonban azért vált kulcsszóvá a kompetencia, mert az oktatás pragmatikus irányba tolódott el világszerte - mondja dr. Horváth Attila oktatáskutató. A tanítást, az átadásra kerülő ismereteket, az emberi tulajdonságok kialakítását, a készségek, képességek fejlesztését a munkaerőpiac igényeihez, az életben való érvényesüléshez, boldoguláshoz kell igazítani.

Az emberi tulajdonságokat minták nyújtásával, viszonyulások begyakorlásával lehet tanítani. Vegyük például a vállalkozói képességet, ami voltaképpen a kezdeményező készség kialakítását jelenti. És a kezdeményezés - miközben tudás és képesség -, egyben a világhoz való viszonyunkat, nyitottságunkat is jelenti. Sőt, a változásra, változtatásra való hajlandóságunkat is. Ezek a képességek, viszonyulások bizonyos helyzetekben begyakorolhatók. Ilyen helyzetek kialakítására, megoldására kell bátorítani a gyerekeket - állítja az oktatáskutató.

A főként ismeretek átadására, a tananyag feldolgozására felkészített tanároknak nehéz, szinte lehetetlen megtanítani olyat, amit nem tudnak, és olyan mintát mutatni, amilyenek nem vagyunk. Esetleg befogadni se akarunk más mintát, mert nem vagyunk nyitottak. Ám soha nem is leszünk, ha ezért örökösen csak kárhoztatjuk a nevelőket és a gyerekeket.

Dr. Horváth Attila szerint az a legnagyobb baj, hogy nem élünk őszinte világban. A munkaadó magához lojális, együttműködő kreatív, nyitott, kezdeményező dolgozót vár. Aztán felveszi minimálbérrel, nyolc helyett tíz órát dolgoztatja, fütyül a kezdeményezésére, kreativítására, nem tűri a visszabeszélést, nem kíváncsi az ötleteire. A munkaadó tehát Pegazust kér az iskolától, de igáslovat alkalmaz. Így nehéz dolga van az iskolának, amikor a munkaerőpiacra figyelve akar kompetencia alapú oktatást végezni, onnan kívánja megtudni, milyen tulajdonságok, képességek kellenek az életben való boldoguláshoz - ismeri el dr. Horváth Attila, hozzátéve, hogy vannak azért üdítő kivételek a munkáltatók között is, de több a külföldi példa. Véleménye szerint ezért is lenne jó, ha a magyar fiatalok közül többen vállalnának munkát egy időre külföldön. Jól kamatozó szakmai gyakorlat volt ez már a XVII. században is. Most, az átjárhatóvá tett határok idején, az európai államok unióba szövetkezésének korában miért ne válna be? - teszi fel a kérdést az oktatáskutató.