Rosszul szabályozták a magánnyugdíjpénztárakat

A magánpénztári rendszer számára a törvény által előírt választható portfoliós rendszer bevezetését a magyarországi magánnyugdíjpénztárak közül első körben tizenhárom pénztár vállalta. E döntésük eredményeként lehetőségük nyílt differenciáltan növelni a kockázatosabb pénzügyi eszközök arányát, igazodva a tagok életkorához vagy befektetési habitusához. A választható portfoliós rendszer bevezetésének hatása tükröződik a 2008. évi hozamokban: míg a klasszikus portfoliók 2008. évi nettó hozamrátája 6,26 és -12,68 százalék között szóródott, addig azon pénztárak hozama, ahol még nem vezették be a választható rendszert, -14,46 és -32,95 százalék közötti negatív hozamrátát voltak kénytelenek elkönyvelni az elmúlt évben.

A választható portfoliós rendszert bevezető pénztárak tehát mérsékelni tudták a veszteséget a klasszikus portfolióban, megkímélve legkorábban nyugdíjba vonuló tagjaik befektetéseit. Azon pénztárak esetében, viszont ahol a választható portfoliós rendszert csak 2009-ben vezetik be, a pénztárszintű veszteség egyformán érinti az idősebb és a fiatalabb korosztályt is. "Egy adott év hozama a tag életkorától függően lehet nagyon drasztikusan befolyásoló hatású, míg kevésbé jelentős egy fiatalabb pénztártag esetében" - hangsúlyozta Rajné Adamecz Ildikó a BDO Forte Könyvvizsgáló, Adó- és Pénzügyi Tanácsadó Kft. pénzügyi tanácsadási igazgatója.

A szándék nemes volt

A magán-nyugdíjpénztári törvény megváltoztatásának célja az volt, hogy a pénztárak portfoliójában lévő részvények aránya az életpályához igazodva közelítsen a fejlett országokban tapasztalhatóhoz - vagyis emelkedjen -, azaz hosszabb távon magasabbak lehessenek a magyarországi magánpénztári hozamok és így a majdani nyugdíjak is. Azonban egy-két konkrét rendelkezés durván felülírta azt a korábban - a pénztári szektor szerves fejlődéseként egészséges módon - elindult folyamatot, amelynek során a magasabb hozamkilátásokért a pénztári befektetések portfolióiba hosszú távú, magasabb kockázatú eszközök kerültek. A vagyon legnagyobb hányadát jelentő növekedési portfoliók esetében minimum (30, majd 40 százalékos) szintet írt elő a részvénybefektetések arányaként, a befektetési környezettől függetlenül. A szabályozás ilyen irányú "bebetonozása" rossz ütemben és nagymértékben befolyásolta a teljesítményeket, a növekedési portfoliók 2008. évi nettó hozamrátája -14,46 és -32, 95 százalék között szóródott az egyes pénztárak esetében.

"Ezen merev szabályozási kritérium helyett a három portfolión belüli kockázatok nagyságát a mindenkori piachoz lett volna célszerű igazítani és az e területen dolgozó szakemberek kompetenciájába utalni annak eldöntését, nem bebetonozva ezt az arányt" - hangsúlyozta Rajné Adamecz Ildikó és hozzátette: "Egy nyugdíj előtakarékossági befektetésnél alapszinten kell a kiszámíthatóságra és biztonságra törekedni, kockázatosabb portfoliót nem lehet senkire ráerőltetni, a kockázatok választása mindenképpen piaci vagy egyéni döntés kell, hogy legyen, azt nem lenne szabad szabályozói oldalról eldönteni." Főleg így, hogy a szabályozás nem proaktív, hanem követő jellegű és fáziskésésben van a piaci eseményekhez képest.

Túl későn reagáltak

Felismerve a jelenlegi recesszió miatt folyamatosan csökkenő árfolyamokat produkáló részvénypiacok hatását, a meghatározott részvény kitettség elérésére előírt határidőt - már ugyan jelentősen elkésve a módosítással -, két évvel későbbre, 2011. június 30-ra tolták ki. "A szabályozás ez esetben egyértelműen követő jellegű volt, vagyis túl későn reagált a piaci igényre, és szerencsétlen módon akkor, amikor a piaci környezet változása egy sokkal óvatosabb és körültekintőbb megközelítést igényelt volna" - fejtette ki a BDO Forte szakértője. A pénztári vagyonban jelentős és gyors átrendeződés következett be a szektor részvénykitettségét tekintve, ami önmagában még nem mondható hibának, hiszen ma már az állampapírok sem garantálnak biztos hozamot.

A válság hasonlóképpen rávilágít a magán és önkéntes pénztári tagok szerepére, felelősségére is. A nyugdíjpénztárak évente értesítik a tagokat egyéni számlájuk egyenlegéről, illetve a pénztártagokat érintő változásokról, mint például a választható portfoliós rendszer bevezetéséről. A portfolió választásról egyénileg döntők aránya az összes pénztári taghoz viszonyítva mindössze 10 százalékos volt. A tagok többsége vagy megfelelőnek tartotta azt a portfoliót, ahová a törvény szerint besorolásra került, vagy a megküldött információkat nem tartotta magára nézve relevánsnak, illetve nem tudott mit kezdeni vele, azonban ez esetben a "nem döntéssel" is döntést hozott megtakarításainak sorsáról. Amennyiben a tag nem nyilatkozott a portfolió választás kapcsán, úgy automatikusan besorolásra került, a nyugdíjkorhatárig hátralevő évek száma alapján.