Svájci indexálás

Története

1997 és 2009 között Magyarországon az úgynevezett svájci indexálás alapján számították ki a nyugdíjak éves emelését. A svájci indexálás kombináltan a bérek növekedéséhez és az árak növekedéséhez köti a nyugdíjemelés mértékét, 50-50 százalékban bérnövekedés és árnövekedés határozza meg a következő évi emelés mértékét.

A svájci indexálást a Bajnai-kormány egy 2009-es törvényben feltételessé alakította: a nyugdíjak éves emelését a GDP növekedésétől tette függővé: ha a GDP növekedése nem érte el a 3 százalékot, akkor csak az inflációt lehetett figyelembe venni; e felett a GDP-növekedéstől függően már egy sávos, tehát lépcsőzetesen emelkedő (a béreket és az inflációt 20:80-tól 50:50 százalékos arányig terjedő) vegyes indexálás vezetett be, ahol az 50:50 százalékos megosztás csak 5 százalékot elérő GDP-növekedés esetén volt alkalmazható. Ez előnyös volt a nyugdíjasoknak, hiszen a világgazdasági válság következtében a reálkeresetek csökkentek, vagyis a nyugdíjak reálértéke is csökkent volna 2010-ben.

Az Orbán-kormány csak az infláció ellentételezését, vagyis a reálérték megőrzését iktatta törvénybe; a gazdasági növekedésből való részesedést, vagyis a keresetnövekedés figyelembevételét törölte.

Előnyök, hátrányok

A svájci indexálás akkor előnyös, ha egyensúlyban van a bérek és az árak emelkedése. Hátrányos magas infláció esetén.