Szabadság vagy autokrácia? - dilemma krízis idejére

Kezdjük az autokráciával.
A felülről erősen determinált, szűk keretek közé szorított, kevés mozgásteret adó „megmondós” szervezeti működést vagy vezetői stílust ma már szerencsére kevesen gondolják korszerűnek. Történelmileg megvolt a jelentősége, régebbi, kevésbé demokratikus társadalmakban a kézi vezérléssel, (angolul mikromenedzseléssel) való irányítás volt az általános.
Az emberek jóval kisebb szabadságfokkal élték az életüket, és ezt elfogadták a munkájuk kapcsán is. Ma is léteznek olyan helyzetek, főként krízisek, mint a mostani..., ahol ilyen típusú vezetésre vagy döntésekre is szükség van.

Emiatt érdemes átgondolnunk, hogy ennek mik lehetnek az előnyei és hátrányai.

- Egyrészről egyszerű és gyors, mert nem igényel sok gondolkodást és egyeztetést, nem ad teret a vitáknak, csak végre kell hajtani a felülről jövő utasításokat.
- Ugyanakkor megfojtja az emberekben szunnyadó tenniakarást, kezdeményezőkészséget és kreativitást, és végül is biorobottá teszi őket. Épp ezért komoly gátja a fejlődésnek és innovációnak.
- A tapasztalat szerint így legfeljebb vészhelyzeteket elhárítani vagy stagnálni lehet, előre jutni nemigen. Ha így van, akkor a jelenlegi helyzetben a súlyos döntések meghozatala és az átállás időszakában helye van!
- Később, hosszabb távon viszont a megváltozott helyzetben nem ideális nagyrészt az autokráciához nyúlni.

Most nézzük a szabadságot.
A szervezeti és vezetési kultúra folyamatosan ebbe az irányba tolódik, de persze ennek is megvannak a maga korlátai. Egy mai modern cég elsősorban az ott dolgozók tudására, kreativitására, innovációs képességére, akár rejtett potenciáljára épít - és ez nagy szabadságfokot, tág határokat igényel. Egy palackba zárt szellem nehezen érvényesül.

Ugyanakkor ma már látszódnak a teljes elengedés vadhajtásai, kellemetlen mellékhatásai is:

- Megjelentek a mérhetetlen önbizalommal rendelkező, magukról bármilyen szabályt ledobó szervezeti „celebek”, akik azt gondolják, hogy nekik bármit lehet, akár valós teljesítmény nélkül is. A legrosszabb az, ha tényleg így van.
- Előfordulnak végtelen ötletelések, ahol zseniális, ám megvalósíthatatlan ötletekből fújnak hatalmas lufikat bármilyen számonkérhetőség nélkül.
- Néhány vezető olyan demokratikus szeretne lenni, hogy az eltérő vélemények ismeretében végül sehogy sem dönt, nehogy bárki érdekeit vagy érzéseit megsértse.
- És bizony a többség nem is szereti a TELJES, parttalan szabadságot, mert fogódzók nélkül elveszve érzi magát.
- A mostani helyzetben mindez kiegészül a „home office” sokak számára ismeretlen terepével, ahol nem is találkozunk, magunk vagyunk, hogyan dolgozzuk ezt fel vezetőként és támogassuk azokat, akik otthonról próbálnak dolgozni?

Létezik egy harmadik lehetőség, amit irányított autonómiának nevezünk.
Irányított, mert tisztázott, meghatározott és fix keretek között dolgozunk. A keretek közé soroljuk a szervezet küldetését, jövőképét, stratégiáját, vezérlő értékeit, elveit, elfogadott szabályrendszerét és a rövid távú célokat is, amelyek megvalósításán közösen dolgozunk. Ezek a keretek az emberek bevonásával jönnek létre, de bizony van tere a felülről determináltságnak is. Azaz a tulajdonosok és vezetők elképzeléseinek itt erőteljesen érdemes megjelennie.

Meggyőződésem szerint a mostani helyzetben is ezek kell, hogy a fő irányt mutassák - és ez független a munkavégzés helyétől és módjától.

Autonómia, mert a KERETEKEN BELÜL nagyfokú szabadságot biztosít mindenkinek abban, hogy hogyan, milyen eszközökkel, megoldásokkal, ötletekkel, időbeosztással, együttműködésekkel éri el a megfogalmazott célokat. Ez egy egyszerre kellően biztonságos és kellően szabad közeget hoz létre, amelyben a legtöbben képesek a bennük rejlő legjobbat nyújtani. Home office-ban is.

Irányított autonómia. Ízlelgessük!

Bölcsföldi László, CEO, FranklinCovey Magyarország