Szakmai önbizalom - út a sikerhez

Mit nevezünk sikernek?

Bár vannak társadalmilag elfogadott sikermodellek, de valójában az egyéni érték- és célteremtés érvényesíti a sikert és az azzal járó boldogságot, elégedettséget - mint egyfajta "mellékterméket". A siker sokarcúságában van egy kikerülhetetlen közös nevező, vagy más megközelítésben keresztmetszet, ami minden sikeres emberre igaz: kitűzött céljaik vannak, amit el akarnak érni.

Nincs siker célok nélkül, azaz egyetemes elvárássá válik mindenkitől, hogy legyenek céljai, amennyiben sikeresek akarnak lenni, legyen az életpálya, pénzügyi, életvezetési vagy szakmai cél. Mindezek tükrében egyetérthetünk, hogy a célok kitűzésének képessége minden siker elemi feltétele. Így szakmai pályaválasztás idején a legfelelősebb magatartás, ha olyan tanácsot adunk, javaslatot teszünk barátainknak, gyermekeinknek, pályakezdőknek, ami az egyéni célkitűzéshez hozzásegíti őket. Érdemes lenne bevezetni a magyar oktatásrendszerbe a célkitűzés módszertanát mint tantárgyat, amellyel mindannyiunk élete és az ország minősége egyaránt fejlődne.

Miért van szükség célkitűzésekre?

Figyeljük meg, hogy kérlelhetetlenül értelmet nyer életünk, amint van elérendő célunk, lett légyen az egy fogyókúra, a félmaraton lefutása vagy egy konkrét állás betöltése. A célok valójában a saját intim hiteink a saját jövőnkben. Ez a mozgatórugója meggyőződéseinknek, ami mint indíték realitást, jövőt teremt. Ha nincs cél, nincs siker, nincs elköteleződés, nincs kontroll és nincs mozgatórugója tetteinknek. Ennek az egyenletnek az időbeli megismerése és alkalmazása a boldogságunk és boldogulásunk feltétele. De ne felejtsük el, mi már azon szerencsés generációhoz és korhoz tartozunk, akik ezt az értékes egyenletet ingyen kaptuk, és már csak alkalmaznunk kell! "Ha nem tudod, hova mész, teljesen mindegy, melyik vonatra szállsz fel."

Hol térül meg az önbizalom?

Bátran állíthatjuk, hogy az embert bárhova sodorja a szakmai vagy a privát élet, mindenki az együttműködő partnert fogja keresni benne, legyen az akár a munkaadója, akár a társa. Ahhoz pedig, hogy minden helyzetben jó partnerek legyünk, önmagunk iránt kell maximálisan elköteleződnünk, kialakítva egy olyan pozitív nyelvet, amelyben az önbizalmunk fokozódik, a teljesítményünk növekszik. Önmagunk megértő, kooperatív partnerévé válni lényegi feltétele annak, hogy fejlődhessünk, és egészséges, hatékony partnerségben tudjunk együttműködni másokkal minden környezetben.

Mindenekelőtt köteleződjünk el önmagunk mellett, s ezzel a mások és a környezetünk iránti felelősségünket is fokozzuk. Ezzel a fontos lépéssel elérjük, hogy életünk pozitív eseményeinek mi magunk leszünk az okozói, a kiváltói, s nem pedig valamely esetleges külső körülmény. Köztudott tény: a hatékony munkavégzés egyik legfontosabb feltétele, hogy ki mennyire jó csapatjátékos. Manapság a szakmai tudáson kívül ez a második kiválasztási szempont, de valahol már az első. A munkahelyi zsörtölődések, fegyelmezési problémák rengeteg kárt okoznak egy cégnek, és igen sok időt, energiát vonnak el a hatékony munkától.

Ki az önbizalom gazdája?

Az önbizalom mértéke akkor növelhető, amikor annak gazdája kezébe veszi az irányítást és a felelősséget. Az önbizalom építésének tere egy belső lelki energiatérben rendeződik. Nincs külső befolyásoló, okolható körülmény, esemény, aminek felülvizsgálata, felülértékelése ne ebben a térben rendeződne. Nem érdemes elodázni azt a mindenki életében fontos lépést, hogy belássuk: ha a környezetünkkel fair módon akarunk egyezségre jutni, akkor mindenekelőtt magunkkal kell úgy bánni.
Ez az első lépés, hogy igazán élvezetes, sikeres életet éljünk, és ezt a sikeres, minőségi életvezetési technikát fenn is tudjuk tartani. Annak érdekében, hogy ezen az időszakon gyorsabban és könnyebben átlépjünk, a kifogásainkat kell megfelelően kezelni és navigálni. Amikor már valóban felelős emberként elköteleződtünk magunk iránt, akkor nagyon komoly lépést tettünk afelé, hogy mindent, amit eddig ösztönösen cselekedtünk, azt elkezdjük tudatosan fejleszteni, és ezzel felturbózzuk képességeink kibontakozásának lehetőségét.

Győztesek és vesztesek

Valójában az önbizalom mértéke tesz radikális különbséget a győztesek és vesztesek között. Mindenki szabadon választhat, hogy hova szeretne tartozni. Az önbizalomhiányban szenvedő emberek idejük és érzelmi energiájuk nagyon komoly százalékát félelmeikkel, alkalmatlanságukkal és sérelmeikkel töltik, és azok felidézésével akár fixálják is őket.

Akinek a múlt vegyes eseményeit, tapasztalatait, feladatait sikerül jól lezárni, s egyben minden blokkot fel tud ismerni és képes kiiktatni, annak az élet élvezeti értéke fokozódik, erkölcsösebb, szabadabb, jobb hangulatú, kiegyensúlyozottabb lesz. Egy felszabadult és pozitív gondolkodású ember számára az élet kihívásai egyre kisebb feladatként jelennek meg. Sok apró sikerélmény után egyre nagyobb feladatokat, felelősséget tud vállalni, és önmagán túlmutató, egyre szélesebb kört érintő felelősséget. Ez a felelősségvállalás lélektana.

Hogyan fejleszthető az önbizalmam?

Mindenki a maga egyéni útján és tapasztalatain keresztül jut el ahhoz a holisztikus gondolkodáshoz, hogy belássa: az önbizalmának a minősége kizárólag rajta múlik. Nézzünk pár gyakorlati példát, hogyan, milyen eszközökkel fejleszthetjük önbizalmunkat, és ültessük át a hétköznapokba:

- tanuljunk folyamatosan, és tartsuk fenn a fejlődést;
- legyen mindig példaképünk, aki sokkal jobb nálunk;
- legyenek céljaink, kicsik és nagyok - vegyük át a kontrollt;
- tanuljuk meg a célokat írásban is kitűzni;
- szakítsunk rossz szokásainkkal most, és bővítsük sikeres szokásainkat, alakítsunk ki sikerorientált szemléletet;
- meggyőződéseinket értékeljük folyamatosan, és ha kell, változtassuk meg.
- "Tegyünk valami olyan dolgot minden nap, amitől félünk." (Eleanor Roosevelt)

Konkrét fejlesztési technikák

- Haladjunk a kényelmetlen szituációkból a kényelmesek felé, érezzük egyre jobban magunkat minden helyzetben;
- vonjuk le az elkövetett hibákból, kudarcból adódó tanulságokat, és alkalmazzuk jövőbeni sikereink részeként;
- élvezzük már meglévő sikeres szokásainkat és bővítsük azokat;
- csökkentsük az önvádaskodás mértékét fokozatosan;
- növeljük folyamatosan önbecsülésünket, és élvezzük, ahogyan a kudarctól való félelmeink a semmibe vesznek;
- fejezzük be feladatainkat, tartsuk meg ígéreteinket, és élvezzük az eredmények gyümölcsét;
- életpályánkat navigáljuk a felelőtlenből a teljes felelősségű felé;
- folyamatos fejlődésünkhöz biztosítsuk a szükséges érzelmi erőforrásokat;
- minden szituációt gyakorlási, fejlődési lehetőségként fogadjunk el;
- az akadályokat fogadjuk úgy, mint a megerősödés lehetőségét.

A fejlődéshez jogod van arra, hogy

- mondd: nem tudom, nem értem;
- nemet mondj;
- minden helyzetben kérdezz;
- véleményed és érzésed legyen;
- megváltoztasd a véleményed;
- merj dönteni és vállalni annak következményeit;
- tudd az idődet kedvedre eltölteni;
- jó munkahelyi légkörben dolgozz.

Jagudtis Ákos HR Vezető