Beszéljünk egy kicsit a környezeti nevelésről, amelyre különösen nagy gondot fordít.
Rendszeresen tartok terepi foglalkozásokat vagy előadásokat iskolásoknak, van, ahova minden évben hívnak. Ha tehetem, szívesen megyek, mert fontosnak tartom, hogy a gyerekek kapjanak egy kis impulzust a természetvédelemről. Az komoly feladvány, hogy ha egy kistelepülés iskolájának összes diákja részt vesz ezen, hiszen akkor ez azt jelenti, hogy a 7 és a 14 éves gyerekek érdeklődését is le kell kötni egy szűk órára. Tizenkét éves hagyománnyal rendelkező és népszerű program a térségben a Gólya roadshow nevű látványgyűrűzés, a Bácskában ezt egy kollégámmal visszük közösen. Idén 13 települést jártunk be, körülbelül 800-an jöttek el megnézni a gólyafiókák gyűrűzését, főleg helyi óvodások, iskolások. Sok felkérésünk van falunapokról is, igyekszem minél többnek eleget tenni, de ez egész embert kívánna, és nem maradhatok el a más jellegű feladataimmal sem.
Más munkakörben el tudná képzelni magát, vagy rátalált az ideálisra?
Jó a kérdés, én magam is gondolkoztam már ezen. Sokan mondták már, hogy jó pedagógus lennék, mert közvetlen vagyok és jól magyarázok. Szerintem is tudnám csinálni, de nincsenek ilyen irányú terveim. Az irodai, nagyrészt számítógép előtt ülve végzett munka biztosan nem menne nekem, mindenképpen a terep testhezálló számomra, de szerintem a természetvédelmi őrkerület-vezető kollégák többsége ugyanígy vélekedik. Ez egy szép hivatás minden előnyével és hátrányával együtt. Talán nem annyira családbarát, de nekem már teljesen beleivódott az életvitelembe, nagyon szeretem. Számomra az is előnyös, hogy igen sokszínű a szakmánk, foglalkozunk élőhelykezeléssel, környezeti neveléssel, monitoringgal, biotikai adatgyűjtéssel, és a saját érdeklődési körében, kedvelt fajcsoportja területén bárki ki tud teljesedni - ami az igazgatóságnak és az adott munkatársnak is előnyös. Nekem a madarak a kedvenceim, másnak a nappali lepkék, van, aki pedig a vadgazdálkodásra helyez nagyobb hangsúlyt.
Említette, hogy alapvetően a madarak vonzották erre a pályára, de nyilván nem csak a szárnyasokhoz ért. Hogyan képzik magukat a természetvédelmi őrök?
Hiába dolgozunk terepen, mi sem ismerünk fel minden növényt és állatot, egész életünkön keresztül tanulunk. Főleg egymástól, a közös felmérések során, ilyenkor rengeteget kérdezek biológus kollégáimtól. De időnként vendég szakértők, egy-egy fajcsoport jeles ismerői is tartanak nekünk előadásokat, ezeket mindig jó meghallgatni, mert sok érdekeset megtudunk. Kölcsönösen előnyös ez a kapcsolat, mert ha egy ritka faj egyedét felfedezzük valahol, akkor azt a kutatásaikhoz fel tudják használni.
Munkatársaim hatására a védett növények, főleg az orchideák tanumányozásában is elmerültem. Egy-egy mocsárréten szisztematikusan kerestem az orchideákat, és ahol sikerült élőhelyet találni, ott gazdálkodási korlátozást tudtunk bevezetni. A Bácska e téren még viszonylag fehér folt, lehetnek még olyan pici gyepfragmentumok, amin védett növények sokasága fordulhat elő.
Igyekeztem minél többet megtanulni a földikutyákról is. Az őrkerületemben van egy délvidéki földikutya állomány a 2017 óta országos védettséget élvező Bajai Földikutya Rezervátumban. 115 hektáron a populáció 300-400 példányra becsülhető. De szívesen részt veszek hüllők és kétéltűek monitorozásában is, idén a vöröshasú unkával foglalkoztunk. A felmérés annyit jelent, hogy egy adott időszakon belül a vizes élőhelyeken sétálva egy alkalmazásban rögzítjük, felvesszük az észlelt hüllőket és kétéltűeket, az adatokból ezután a természetmegőrzési osztályunk munkatársai készítenek elemzést és jelentést. Ezek alapvető fontosságúak ahhoz, hogy az élőhelyek megőrzése érdekében cselekedni tudjunk, a közösségi jelentőségű növény- és állatfajokról pedig jelentési kötelezettségünk van az Európai Uniónak, miként változott a faj hazai állománya, az ország mit tett a faj védelme érdekében.
Tavaly például egy pusztai sasról rögzíthettem adatot, amire majdnem húsz éve nem volt példa Magyarországon.
Melyek azok az eredmények, amelyekre a legbüszkébb?
Arra mindenképp, hogy madártani szempontból Bácska úgymond “felkerült a térképre”, többször sikerült izgalmas megfigyelést tennem. Tavaly például egy pusztai sasról rögzíthettem adatot, amire majdnem húsz éve nem volt példa Magyarországon. Az is nagyon örömteli, hogy két terület lett védett, amióta itt dolgozok az őrkerületben: a Madarasi Marhajárás és a földikutya rezervátum. De ez teljes mértékben csapatmunka volt, nem csak az én érdemem, bár aktív voltam az előkészítés és megvalósítás során is. A legnagyobb eredménynek viszont azt tartom, hogy az itt élő emberek többsége hallott már a Kiskunsági Nemzeti Parkról, mert bármilyen furcsa, korábban ez nem volt ennyire evidens. Sok önkormányzattal, iskolával, gazdálkodóval van kialakult jó kapcsolat, a kapcsolati háló révén rengeteg hasznos információ befut, ami segíti a munkámat. Jónéhányan jelentkeztek polgári természetőrnek, köztük fiatalok is, sőt volt olyan, akinél a pályaválasztást is meghatározta, hogy egy nyarat mellettem töltött.
Nyitóképen Tamás Ádám - Fotók: Hraskó István
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Szeretnénk megóvni, amit még lehet - így telik egy természetvédelmi őr munkanapja
2. oldal - Beszéljünk egy kicsit a környezeti nevelésről, amelyre különösen nagy gondot fordít.