Van-e ár-bér spirál Magyarországon?

Miről is szól az ár-bér spirál?

Abban az esetben, ha egy gazdaságban ár-bér spirál alakul ki, az – tankönyv szerint – fenntarthatatlan, öngerjesztő folyamat. A hátterében az áll, hogy a munkavállalók olyan mértékű reálbéremelést harcolnak ki a munkáltatókkal szemben, amely egyfelől hevíti a piac keresleti oldalát, másfelől a megnövekedett költségek miatt a munkáltatót áremelésre kényszeríti.

Mi a helyzet a béremelkedésekkel?

A cikk készültekor a KSH az augusztusi béradatai álltak rendelkezésre, amelyekből az látszik, hogy bár a rendszeres bruttó jövedelmek emelkedése csak lassult, a reálbérek grafikonja viszont lefelé fordult. A reálbérek 2022 augusztusában év/év viszonylatban mindösszesen 0,9%-al emelkedtek.

Azt tehát nem lehet cáfolni, hogy emelkedtek a bérek, de messze nem olyan mértékben, hogy az szignifikánsan hasson az inflációra, sőt. A reálkeresetek a tendencia alapján átlépnek (vagy már át is léptek) a negatív tartományba, azaz a vásárlóerő csökkenésnek indult.

De akkor mi hajtja az inflációt?

Ez rendkívül összetett kérdés, nagyon sok vita van e körül és a téma nagyon szerteágazó. A KSH adataiból az látszik, hogy az infláció emelkedése nagyjából a 2021-es év áprilisánál kezd el kisebb ingásokkal felfelé kúszni, azonban 2021. év felénél-háromnegyedénél monoton emelkedésbe vált át, majd 2022. év felénél válik turbulenssé.

Ár-bér spirálról ekkor még nem beszélünk, az infláció mégis emelkedik. Mi kezdte el emelni? Elég sok véleményt, cikket, nyilatkozatot végigolvasva az első, számú gyanúsított az energiaár. Ezt támasztja alá az, hogy ha az inflációs görbét a gáz jegyzésár-görbéjével együtt nézzük, akkor – egy idő után szélsőséges volatilitás mellett- trendszerűen együtt mozognak. A gázár emelkedése, tehát még jóval az orosz-ukrán konfliktus kirobbanása előtt emelkedő pályára állt.

Természetesen az energiaár csak az egyik tényező, bár talán a legfontosabb. A másik tényező a forint. Az emelkedő energiaárak mellett, a forint gyengélkedése is fűtötte az inflációt. A gyenge forint az energiaár emelkedését többszörösére nagyította, az egyéb import termékek árait, - amelyek alapvetően nem drágultak volna nagyot - a magasba lökte. Az MNB igyekezett kamatemeléssel letörni ezt a folyamatot, azonban a forint erre nem reagált, amelynek okaira most nem térnék ki.

A fentieken felül szintén nem tesz jót az inflációnak a Covid alatt megreccsent ellátási láncok lassú helyreállása, gondoljunk csak a chip- és a konténerhiányra.

Az infláció emelkedésének indokai, tehát jóval összetettebbek, minthogy ár-bér spirálként jellemezzük, ezért ez a megfogalmazás félrevezető.

Miért nem a bérek hajtják az inflációt?

Egyszerűen nem logikus, a számok nem ezt magyarázzák. Ha önmagában csak azt nézem, hogy mennek felfelé az árak és emelkednek a fizetések, akkor ez megfelelne az ár-bér spirál fogalmának, de pillanatnyilag a kettőnek nincs (vagy alig van) köze egymáshoz. A bérek emelkedése nominálisan magas, reálértékben, minimálisan pozitív és feltehetőleg év végére át is fordul negatívba. Ha pásztázzuk a KSH adatait, akkor láthatjuk, hogy a kereskedelmi volumen csökkenő tendenciát mutat, a háztartások megtakarításainak növekedésében pedig lassulás állt be. Ezek semmiképpen nem azt a következtetést engedik levonni, hogy a bérek miatt emelkednek az árak, hiszen a fogyasztás lassulni, bizonyos területeken pedig szűkülni látszik.

Az ár-bér spirál azon része tehát megdől, hogy a reálkeresetek emelkedése okozza az inflációt. (Egyébiránt logikusabb lett volna 3-4 évvel ezelőtt elszállni az inflációnak, amikor a munkaerőpiac kínálat-szűkössége miatt kétszámjegyű béremelkedések voltak tapasztalhatók)  

Végezetül nem igaz az az állítás sem, hogy a béremeléseket a munkavállalók harcolják ki maguknak. Nemrég nyilatkozott e témában a FED elnöke, Jerome Powell (a szöveg ITT érhető el ), aki szintén azt állítja, hogy nincs ár-bér spirál, és ezt abból vezeti le, hogy az elmúlt 40 évben hogyan épültek le a szakszervezetek és hogyan váltak a munkavállalók egyre kiszolgáltatottabbá.

De akkor miért emelkednek a bérek?

A választ két helyen kell keresni.Az egyik tényező, hogy a foglalkoztatottság még mindig csúcson van, a munkaerőért még mindig verseny zajlik, ráadásul úgy, még ebben a rettenetesen bizonytalan környezetben is. A munkáltatók présben vannak, hiszen a magas energiaárak nekik is fájnak, de a nehezen megszerzett munkaerőt – látva a Covidból történt gyors felpattanást – senki nem akarja/meri elengedni.

A félelem a tekintetben jogos, hogy az elemzői várakozások

- nem számolnak durva munkanélküliségi ráta emelkedéssel (5% körüli rátára számítanak),

- valamint az, hogy az energiaválság a jövő év közepe tájékán megoldódnak
- az infláció ezzel együtt visszatér az egyszámjegyű régióba.

A béreket tehát nem a munkavállalók (szakszervezetek) ereje hajtja, hanem a munkaerőpiaci helyzet, amely felértékelte a munkaerő-megtartás fontosságát. Erre rímel az, hogy az inflációs helyzetre egyre több vállalat reagál saját meggondolásból és nem külső hatásra extra kifizetésekkel, megelőzve az elvándorlást.

Ha nem ár-bér spirál van, akkor mi?

Azon közgazdászok, akik nem ár-bér spirálról beszélnek, ár-ár spirált emlegetnek, ami mögött egyik oldalon például az elszálló energiaárak állnak, a másik oldalon pedig az, hogy ebben az inflációs környezetben könnyebben emelhető azon termékek ára is, amelyeket valójában nem, vagy alig érintenek a fenti folyamatok. A magas inflációs környezet elfedi az ő (indokolatlan) áremelésüket, viszont indokként felhasználhatók.