A felmondási tilalmakat a törvény meglehetősen szűkre szabja, azok jelenleg gyakorlatilag kizárólag a gyermekvállaláshoz kapcsolódnak. A felmondási korlátozásokkal összefüggésben azonban még súlyosabb aggályok merülnek fel. Nem tartoznak ugyanis felmondási tilalom alá a betegállományban lévők, a beteg gyermek ápolása okán keresőképtelen személyek, valamint a hozzátartozó otthoni gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon lévők. Hasonlóképpen aggályos, hogy csupán felmondási korlátozás alá tartoznak azon esetek, amikor az anya vagy a gyermekét egyedül nevelő apa a szülési vagy a gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadságot nem veszi igénybe, a védett korban lévők, a megváltozott munkaképességű személyek is, valamint a GYED EXTRÁT igénybe vevők. Ezen személyektől a munkáltató, ha nagyon akar, különösebb gond nélkül jogszerűen meg tud szabadulni. Fontos változás az is, hogy a munkavállaló munkavégzésére, magatartására történő hivatkozás esetén már nem kell lehetőséget biztosítani a munkavállaló számára a védekezésre. Ezen változások egészen biztosan nem felel meg azon jogalkotói követelménynek sem, hogy csökkenteni kell a vitás esetek számát.

Hasonlóképpen aggályos a felmondási idő szabályozása, különösképpen az, hogy azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, melyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, a felmondási idő számításánál nem kell figyelembe venni. Ennek megfelelően nem számít bele ezen időszakba a 30 napot meghaladó keresőképtelenség ideje sem.

Végezetül a felmondás szabályozásával összefüggésben különösen sérelmes az, hogy a kollektív szerződés számos garanciális szabálytól a munkáltató hátrányára is eltérhet: ilyenek a 30 napos felmondási idő, a munkavégzés alóli felmentés, illetve a már kifizetett munkabér visszakövetelésére irányadó szabályok.

Ezek után sokan azzal számoltunk, hogy a jogalkotó a Kúria javaslatát követve változtat a jogellenes munkaviszony megszüntetésének érdemi szankció nélkül hagyásán az Mt-ben. Sajnos nem ez történt. Ehelyett olyan változások léptek hatályba március 15-től, mint például, hogy amennyiben a munkáltató nem fizeti ki idejében a munkavállaló számára a munkabért, nem jár erre késedelmi kamat. A felek persze ettől együttesen eltérhetnek, ennek az esélye azonban elég csekély. Nem igazán tudom elképzelni azt a helyzetet, hogy egy munkavállaló a munkáltatójához azzal kopogtat be, hogy a munkaszerződését az Mt. módosítás miatt egészítsék ki, mivel késedelmi kamatot szeretne. Ezen túlmenően olyan fogalmak kerültek be a változások következtében a munkajogba, mint például az előszerződés, illetve az általános szerződési feltételek, melyek alkalmazása a munkajogban teljesen értelmetlen. Ebben a helyzetben üdítő az Alkotmánybíróság döntése, amellyel összefüggésben azonban meg kell jegyezni, hogy ez a döntés sem túl nagy hatású, hiszen a bíróságok eddig is hasonlóképpen értelmezték a megváltozott jogi hátteret. Azért örüljünk a döntésnek, legalább utólag a gombhoz alakítjuk ismét a kabátot. Nem ez az első eset.