Miért fontos a tulajdonostól elkülönült menedzsment?

Ha a céget valaha külső vevőnek értékesítené, a tulajdonostól különálló menedzsment léte szinte megkerülhetetlen kérdés. Nem minden vállalkozás kerül értékesítésre, azonban ha a cégeladás felmerül, akkor a kisvállalkozások jelentős részének az értékesítése előtt az egyik legnagyobb akadály, hogy a tulajdonos-ügyvezető távozása esetén nincs, aki átvegye a vezetői feladatait.

Mit keres a vevő?

Kisvállalkozás tipikus vevője alapvetően két dolgot keres, amikor cégvásárlást mérlegel. Ezek közül az egyik természetesen az, hogy az eladó vállalkozás nyereséges legyen. 

Nem is egyszerűen az aktuálisan megtermelt nyereségről van szó, mert a potenciális vevő a vállalkozás eredménytermelő képességét jellemzően azon a szemüvegen keresztül nézi, hogy a nyereség múltbeli szintje vajon egy esetleges tulajdonosváltást követően is fennmarad-e. 

Ez különösen ott kritikus kérdés, ahol a tulajdonos tartja kezében az eladó vállalkozás üzletmenetének a napi irányítását, és látja el az ezzel együttjáró feladatok jelentős részét is. Ez esetben ugyanis nagyon is valós kockázat, hogy a napi üzletmenetben aktívan résztvevő, és azt meghatározóan alakító tulajdonos-ügyvezető cégtől való távozása olyan változást, vagy akár megrázkódtatást jelent a vállalkozás működésében, amely negatívan kihat a gazdálkodás eredményességére is. 

A potenciális cég vásárló számára meghatározó másik kérdés, hogy van-e a cégben olyan vezető, vagy vezetők, aki a napi irányítást el tudja látni. 

A legkisebb cégek vevőit leszámítva, a cég vásárlók többsége ugyanis nem új főállást keres magának, és különösen nem kíván más településre költözni. Ehelyett a cégvásárlásra sokkal inkább a mint befektetésre tekint. 

Menedzsment hiánya mint értékcsökkentő tényező

Ha a tulajdonos egyúttal az egyetlen ügyvezető, vagy egyetlen felsővezető, aki a napi irányítást el tudja látni, és eladja a céget, a szóba jöhető vevő pedig nem kíván a helyébe lépni akkor, ennek a helyzetnek az egyetlen feloldása, hogy kívülről keresnek új alkalmazott vezetőt. 

Az újonnan felvett vezetőnek azonban több kockázata is van:

• Ha a tulajdonos úgy kezd bele a cégeladás folyamatába, hogy az új vezető nincs már házon belül, akkor nincs arra garancia , hogy a potenciális vevő kivárja ameddig sikerül alkalmas jelöltet találni
• Nincs arra garancia, hogy az új vezető az alatt a pár hét alatt képes beletanulni,  ameddig a korábbi tulajdonos esetleg átmenetileg tanácsadóként maradni tervez a cégeladást követően, és 
• Nincs arra garancia, hogy az új vezető a vállalkozást a korábbihoz hasonló hatékonysággal vagy nyereséggel tudja működtetni.

Ez mind olyan tényező, amelynek a kockázatát a vevő nem fogja az eladótól átvállalni, így ezek a tényezők lefelé nyomják az eladási árat, és ez még a szerencsésebb eset. 

Valójában a tulajdonostól elkülönült menedzsment hiánya az esetek többségében a vállalkozás piacképességét is rontja. A vállalkozást az adásvételt követően is működtetni tudó vezető vagy vezetők hiánya sokszor már azt kétségbe vonja, hogy a céget egyáltalán el lehet-e adni. 

Az eladók egy része arra számít, hogy valamilyen formában a vevő majd hozni fogja a saját menedzserét. 

Szakmai vevő esetében nem is lehetetlen, hogy időlegesen át tud csoportosítani kellő számú vezetőt, azonban kisvállalkozások esetében ez a potenciális vevőknek csak töredéke. 

Ehhez hasonló eset, amikor olyan értékes a cég tevékenysége, hogy a vevő akár menedzsment nélkül is átvenné. Ez esetben interim menedzser áthidalhatja azt az időszakot ameddig megfelelő kívülről hozott új vezetőt nem sikerül találni és betanítani, és ezáltal pótolni a hiányzó menedzsmentet. 

Ez azonban relatíve könnyen számszerűsíthető költséggel jár, amelyet a vevő érvényesíteni is fog az eladási árban. 

Vagyis, ha az eladó nem tudja megfelelő menedzsmenttel ajánlani a céget, és ezért azt várja, hogy a vevő gondoskodik az új vezetőről, és egyúttal vállalja ennek a kockázatát, az jelentős negatív nyomás az eladási áron. 

Menedzsment mint értéknövelő tényező a cégeladás során

Kisvállalkozások esetében a tulajdonos-ügyvezetők jelentős része nem jut abba a stádiumba a cége fejlesztése során, hogy kineveljen vezetőt vagy menedzsmentet, aki a napi szinten teljesen helyettesíteni tudja, és egy cég eladási helyzetben biztosítani tudja vállalkozás folyamatos és zökkenőmentes működését. 

Amennyiben azonban van a vállalkozásban olyan, a tulajdonos személyétől elkülönült vezető, aki képes a vállalkozás folyamatos működtetését biztosítani, az jelentősen csökkenti a potenciális cégvásárló kockázatát, hiszen ez esetben megalapozottan számíthat arra, hogy a gazdálkodás a múltbelihez hasonló eredményességgel folytatódik, a vállalkozás működésének nagyobb megrázkódtatása nélkül. 

Ezáltal a menedzsment szinte a puszta létezésével számottevően növelni tudja a vállalkozás piacképességét és eladhatóságát, és javítja a tulajdonos által elérhető eladási árat.