A kiküldetések adóztatásának új szempontjai – A gazdasági munkáltató meghatározása

Ezúttal a kiküldetések adóztatásának új szempontjaival, illetve a gazdasági munkáltató meghatározásának fogalmával foglalkozunk.Az OECD kettős adóztatás elkerüléséről szóló Modellegyezmény Kommentárjának 2010. július 22-én

Ezúttal a kiküldetések adóztatásának új szempontjaival, illetve a gazdasági munkáltató meghatározásának fogalmával foglalkozunk.

Az OECD kettős adóztatás elkerüléséről szóló Modellegyezmény Kommentárjának 2010. július 22-én közzétett magyarázata új megközelítéssel határozta meg a külföldi kiküldetésekkel kapcsolatban a munkáltató fogalmát. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal ezzel összefüggésben 2012. október 31-én tette közzé tájékoztatóját az úgynevezett gazdasági munkáltató meghatározásának új szempontjairól, mely alapján a rövid távú kiküldetések adóztatása változhat.
A magyar jogban érvényesül a tartalom elsődlegessége a forma felett alapelv, de a 2012-ben közzétett tájékoztatóig a magyar adóhatóság nem vizsgálta a kiküldetések során a tartalmat, pedig megtehette volna.

Az adóhatóság a 2012. október 31-i tájékoztató közzététele után létrejött kiküldetések esetén vizsgálja a megállapodásokat és azok tartalmát, s nem megfelelő minősítésük esetén alkalmazni fogja a jogkövetkezményeket.

S hogy mit is jelent ez?

Főszabályként a munkaviszonyból (nem önálló munkából) származó jövedelem a munkavégzés helye szerinti államban adóztatható.

Kivétel szabály érvényesül, azaz a magánszemély illetősége szerinti állam jogosult az adóztatásra, ha az alábbi három feltétel együttesen érvényesül:

1. a külföldi tartózkodás hossza – beleértve minden naptári napot – nem több 183 napnál (figyelem, ezt a 183 napot adóéven, naptári éven vagy 12 hónapos időszakon belül kell vizsgálni, az adott állammal kötött egyezménytől függően), és
2. a kiküldetés díjazását olyan munkáltató fizeti (vagy nevében fizetik), amely nem belföldi a munkavégzés helye szerinti államban – azaz a kiküldő munkáltató fizeti a térítést, és
3. a díjazás költségét nem a munkáltató másik államban lévő telephelye viseli – azaz pl. a kiküldő munkáltató nem terheli át a költségeket a kiküldött munkavállalót fogadó munkáltatóra

Ha a felsorolt három feltétel akár csak egyike nem teljesül, akkor életbe lép a főszabály, azaz a munkavállaló ott adózik, ahol a tevékenységét végzi.

A fenti kivétel szabály munkaerő kölcsönzés esetén nem alkalmazható.

Az új szemlélet szerint nem elegendő a kivétel szabály feltételeinek fennállása ahhoz, hogy az adóztatás joga a küldő államban maradjon. A szerződéses viszonyok tartalmi vizsgálata szükséges, mely alapján a hármas feltétel 2. és 3. pontjában említett munkáltató személyét nem a jogviszonyok formai, hanem tartalmi elemei alapján kell elbírálni.

Azaz meg kell vizsgálni, hogy a fogadó társaság szempontjából munkaviszony keretében végzett tevékenységnek kell-e tekinteni vagy a két társaság a küldő és fogadó között létrejött szolgáltatási szerződés keretében nyújtott szolgáltatás?
A vizsgálat alapján előfordulhat, hogy a küldő társaság ugyan formálisan, jogilag munkáltató, de a fogadó társaságnál végzett munka a munkaviszonyra jellemző tartalmi elemeket tartalmaz, s így az egyezmény szempontjából ez a fogadó társaság lesz a gazdasági értelemben vett munkáltató. Ebben az esetben a kivétel szabály nem alkalmazható, s hiába nem tartózkodik a munkavállaló 183 napot a fogadó társaságnál, hiába fizeti a díjazását a kiküldő társaság, az adóztatásra a tevékenység helye szerinti állam jogosult, s az első naptól ott adózik a munkavállaló jövedelme.

Most nézzük meg, mikor tekinthető a fogadó társaság gazdasági értelemben véve munkáltatónak.

Elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a kiküldött munkavállaló tevékenysége integrálódik-e a fogadó társaság szervezetébe. Ez az úgynevezett integrációs teszt. Akkor integrálódik a szervezetbe a munkavállaló, ha a fogadó társaság viseli a munkavállaló munkájának eredményével járó felelősséget vagy kockázatot. Tehát nem a haszonról van szó, s nem is a beilleszkedésről!

Ha az integrációs teszt alapján külön válik a formális (jogi) és a gazdasági értelemben vett munkáltató személye, akkor további szempontokat kell vizsgálni:

1. ki jogosult utasítani a munkavállalót a munkavégzés módjára vonatkozóan
2. ki jogosult ellenőrizni és köteles viselni a felelősséget a munkavégzés helyéért
3. a munkavállaló juttatását közvetlenül áthárítja-e a formális jog szerinti munkáltató arra a társaságra, amelynél a tevékenységét kifejti a munkavállaló
4. ki bocsátja a munkavégzéshez szükséges eszközöket és az anyagokat a munkavállaló rendelkezésére
5. ki határozhatja meg a munkát végző munkavállalók számát és képzettségét
6. ki jogosult a munkát végző munkavállaló kiválasztására és az azzal a munkavállalóval kötött kiküldetési szerződés felmondására
7. ki jogosult munkajogi szankciók alkalmazására a kiküldött munkavállalóval szemben
8. ki határozza meg a szabadságolás és munkavégzés rendjét

Ezt a nyolc szempontot együttesen kell vizsgálni! Fontossági sorrend nincs!

Ha a szempontok alapján megállapítható, hogy a fogadó társaság lesz a kiküldött munkavállaló gazdasági értelemben vett munkáltatója, akkor a munkavállaló díjazása a fogadó társaság államában adóztatható.

Az egyezmény szerinti gazdasági munkáltató a magyar személyi jövedelemadóról szóló törvény értelmében kifizetői minősítésű lehet, de nem minősül munkáltatónak, ami azt jelenti, hogy a Magyarországon munkát végző munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelme adóztatható Magyarországon, de a gazdasági munkáltató által nyújtott béren kívüli juttatásokra nem alkalmazható a Szja tv. 71.§-a szerinti kedvezményes adózási szabály. Az ilyen típusú juttatások a magánszemélynél jövedelemnek számítanak.
Az adóhatóság által kibocsátott tájékoztató magával hozza annak szükségességét, hogy felülvizsgálják az érintett munkáltatók a kiküldetési szerződéseket. Akkor is, amikor külföldi társaság küld ki magyarországi társasághoz munkavállalót és fordított esetben, ha magyar cég küld külföldi céghez.
A NAV egy esetleges ellenőrzés során az eset összes körülményét vizsgálja. Ha nincs minden információ rögzítve, akkor nyilatkoztatni fogja az érintetteket. Ezért ajánlott a szerződésekben a nyolc szempont alapján az adatokat rögzíteni, melyeknek a valós tényeket kell tartalmazniuk.

Ha nincs minden szempont rögzítve a megállapodásokban, akkor célszerű feljegyzéseket készíteni, hogy akár – ellenőrzési időszakon belül – több év múlva is felidézhetőek legyenek az esetek.

 

Ezt a bejegyzésünket és sok egyéb szakmai vonatkozású írásunkat megtalálja az Admin Zóna felületén.