Tényleg a munkáltató tesz szívességet, hogy alkalmaz valakit?

Még mindig azt próbálják éreztetni velem munkáltatók, hogy ők tesznek nekem szívességet, ha felvesznek.

Az eset nem most történt, hanem már korábban (hónapokkal ezelőtt), de most is tanulságos.

Épp egy véget nem érő tesztet töltetnek ki velem online úgy, hogy még csak nem is találkoztam a személyzetissel egy interjúban. Még csak azt sem tudom, hogy pontosan hol lenne a munkavégzés. A tesztben arról faggatnak, hogy miket csináltam az előző munkahelyeimen, hogy jól dolgoztam-e, milyen termékeim voltak. Igaz, ennek nagy része szerepel a cv-ben is, tehát most másodszor írok le dolgokat.

Egyszerűen azt érzem, hogy most tepernem kell, hogy szóba álljanak velem, hogy egyáltalán eljussak addig, hogy beszélgetünk. Ha eljutok odáig. Volt olyan cég, ahol végigtoltam egy 1,5 órás tesztelést, ahol határidőket szabtak, hogy mikorra végezzek, majd miután mindent leadtam, néma csend volt a másik oldalon. Nagyon szép az én részemről a határidő meg a hosszas tesztelgetés, de akkor most miért áll a másik oldalon heteket a dolog? Vagy akkor már nem olyan sürgős, amikor én várok? Akkor írtam nekik egy kedves érdeklődést, hogy mi a helyzet. Igazából azt gondoltam, hogy ha már ilyen részletekbe megyünk bele, akkor már elértem egy „szintet” a kiválasztásban. Végül később kaptam egy sablon nem felelt meg választ. Azóta is szörnyen rossz véleménnyel vagyok a cégről, és egyáltalán nem az elutasítás miatt. Hanem amiatt, ahogyan bántak velem. Employer branding?* Hát a béka hátsója alatt. :)

Szeretem a céget egyébként, ahová most jelentkeztem, ahol ugyanilyen tesztelés van. Jó munkaerő vagyok, céltudatos, akarok dolgozni, és szívesen dolgoznék náluk. De ha anyagilag megtehetném, akkor most azonnal abbahagynám, kilépnék a rendszerből és írnék nekik egy e-mailt, hogy sorry, valamit benéztem, már nem kívánok veletek dolgozni. Így, tegeződve, és jelezném, hogy ezúton élnék az adatvédelmi jogaimmal, és minden információt töröljenek rólam .

Nem igaz az, hogy egy munkáltató tesz szívességet egy embernek, hogy alkalmazza!

Még egyszerűbb munkakörök esetében sem.

Annak idején, mikor fejvadász cégben dolgoztam, ott volt egy munkaerő-kölcsönzési részleg is. Sok egyszerű munkakörbe kerestünk embert, pl. eladók, gyári és fizikai munkások.

Komoly projektek álltak azért, mert nem volt munkás!

Milliárdban mérték azt, hogy mennyi a veszteség azért, mert nincs ember, aki elvégezze azt a munkát, amire lenne megrendelő. Ki lett számolva.

Milliárdban.

Hogy lehet jól csinálni?

Nem olyan túl régen találkoztam egy álláshirdetéssel. Egy viszonylag egyszerűbb pozícióról volt szó, talán adminisztrátort vagy ügyintézőt kerestek. Nem emlékszem már sajnos a cég nevére, de szívesen kiírnám (pótlom, ha megtalálom), mert annyira jó példa. Azt írták többek között a hirdetésbe, hogy „nagyon várunk”. Az volt a lényeg, hogy le vannak terhelve, és nagy segítség lenne egy új kolléga, aki levesz róluk némi terhet a munkájával. Emellett maga a szövegstílus is kedves volt. Ez annyira, de annyira kellemes!

„Nagyon várunk, örömmel látunk!” vs. „Örülj neki, ha nálunk dolgozhatsz.”

Vajon hol dolgozik egy ember szívesebben?

Menjünk tovább: hol fog megmaradni? Hol fogja inkább odatenni magát?

És ez a munkavállaló, vezető vagy HR-es szívesen menne be egy olyan üzletbe, vagy venné igényben egy olyan cég szolgáltatását, ahol így állnak hozzá? „Örülj neki, hogy szolgáltatunk neked! Örülj neki, hogy sütöttünk ma neked kenyeret!”

Borzasztó! Miért nem tudunk egymással tiszteletteljesek lenni?

Pláne akkor, ha egy olyan vállalkozásról van szó, ami termékeket állít elő. Vajon ez a személy fog majd náluk vásárolni? Könnyen lehet, hogy nem. Fogja ajánlani a céget, a terméket másnak? Nagy eséllyel nem.

Így tehát a cég még egy ügyfelet és ki tudja még hány leendő ügyfelet veszít el.

Legyünk kedvesek!

Nem kell leereszkedőnek lenni, nem kell megalázkodni. Egyszerűen meg kell adni a másiknak a tiszteletet, mint egy ügyfélnek, hiszen ő az, aki majd a munkájával előre tudja vinni az egész vállalkozást.

allasom.blog.hu

---------------

*employer branding: munkáltatói márka- vagy arculatépítés. HR-es szakkifejezés, amely arra utal, hogy az adott vállalkozásnak milyen a híre mint munkáltató. Tehát nem mint márka, hogy milyenek a termékei, hanem mint munkáltató, szeretnek-e nála dolgozni, milyen véleménnyel vannak róla a munkaerőpiacon.