A kirúgásról

Úgy adódott, hogy ahol dolgozom cégben, ott elküldtek egy embert.

Egy idős hölgyet, aki jó munkaerő volt, részidőben végzett gazdasági funkciókat. Lelkiismeretes, kezdeményező, több dologra is ügyelő, felelősségteljes kollégának ismertem meg, akinek a társaságában jó lenni, mert mindig van egy kedves és bíztató szava az emberhez. Ráadásul konkrétan nekem sokat segített abban, hogy integrálódjak a cégbe – holott ez nem lett volna feladata (valójában sajnos egyelőre ez senkinek sem a feladata, holott igen fontos terület lenne). A cég ügyfeleit is szerette.

Egyik hétfő reggel, mondjuk úgy, bal lábbal kelt fel a vezető, és minden előzmény nélkül, telefonon keresztül kirúgta. Ráadásul ezt két kolléga is hallotta, és részese volt az egésznek. Nagyjából 1 éve dolgozott a hölgy a cégnél. Az eset nagy felbolydulást okozott.

Később kiderült az előzmény is: kapott volna a kolléganő egy új állandó feladatot (ami nem része az ő szakterületének), amit nem vállalt el, mivel nem érezte azt, hogy – precíz szaktudás híján – felelősséggel tudta volna azt vinni. Ezt természetesen őszintén el is mondta. Ezen megsértődött a vezető és elküldte. Külön érdekessége az esetnek, hogy néhány hétre rá kiderült, hogy nagyon is hiányzik mind a volt kolléganő tudása, mind a precízsége, mind pedig a munkája…

Ez az eset több szempontból igen kellemetlen.

1. Egy dolgozót mindenfajta előzmény nélkül elküldeni, anélkül, hogy szándékunkat egyértelműen jeleztük volna előre, egyszerűen aljasság. Pont. A mai világban sokan, nagyon sokan egyik hónapról a másikra élnek, akár családostul, és ha a semmiből kihullik egy teljes kereset, az nagy problémákat okozhat. Igenis adjuk meg a lehetőséget a másiknak arra, hogy időben találjon másik állást vagy így vagy úgy, felkészüljön rá. Erre legyünk tekintettel! Nekünk, munkaadónak se lenne kellemes, sőt, lehet, jókora veszélyhelyzetet teremtene, ha egyik napról a másikra kilépne egy kulcsfontosságú (vagy akár bármilyen) alkalmazott.

2. Adjunk esélyt arra, hogy megoldódjon az ok, amiért el szeretnénk küldeni. Ne a háta mögött szidjuk, hanem négyszemközt, esetleg az illető közvetlen vezetőjével hármasban beszéljük át az egészet, és ha szükséges, adjunk neki ultimátumot, határidőket stb. Ha olyan esetről van szó. De lehet, hogy egy átszervezéssel megoldható lett volna az egész helyzet. Példánkban az ő új feladatát végezhette volna másvalaki (el is végzi, most, hogy nincs ott már…)

3. Ne feledjük, hogy ilyenkor a volt kolléga esetleg bosszúszomjas lesz, és néhány kisebb-nagyobb hibát fog véteni, netán későbbi kellemetlenségeket okoz. Ez nyilván emberfüggő, de számolnunk kell vele, és valahol jogos is: ha mi rosszindulatúak voltunk, nincs rajta semmi meglepő, ha velünk is azok.

4. Gondoljuk végig, hogy egy kirúgás milyen hatással lesz/lehet a többi, ott maradt kollégára. Láttam olyan esetet, ahol az igazságtalan, hirtelen elküldések további felmondásokhoz vezettek, amire a cégvezető nem számított, és majdnem összezuhant az egész cég.

Néhány további gondolat:

Átszervezés: nem egy esetben tapasztaltam, hogy nem feltétlenül az elbocsátás, hanem egész egyszerűen az átszervezés, a feladatok és funkciók esetleges átcsoportosítása a megoldás. Józsi nem jó „A” feladatban? Oké, adjuk át ezt Gézának, Józsi pedig vegye át „B” feladatokat tőle. Ez a fluktuáció megelőzésében is tényező lehet. Dolgoztam olyan vállalkozásban, ahol ténylegesen azért mentek el emberek, mert nem azt csinálták, amiben igazán erősek. A lelkes videós, grafikus srác a közösségi médiával szenvedett, míg az, aki szerette a közösségi médiás feladatokat, rendezvényeket szervezett és ügyfeleket hívogatott. Aki a HR-ben és kommunikációban volt erős, Facebook hirdetéseket fogalmazott meg, és ebben borzasztóan ügyetlen volt... Az ilyen működés egyenes út a felmondásokhoz. És az is volt.

Képzés: hányszor hallottam, hogy XY kolléga (akár vezető beosztású) képtelen kezelni konkrét szoftvereket, mint pl. a Google Drive-ot, és mennyire utálja. Nyilván, amit nem ismerünk, nem szeretjük. És? Bárki leült vele, hogy megmutassa neki? Kapott róla egy jófajta leírást? Általában egyiket se.

Bízom benne, hogy ez a tanulságos eset és a további gondolatok, adnak némi inspirációt vagy ötletet az elbocsátás témájában.