A jövőnek van jövője – Borealis-beszélgetések: Válság, világ, gazdaság

Az értékláncok lerövidítése nem egyszerű feladat Alaposan megtépázta a világgazdaságot a COVID-járvány, és rámutatott többek között a hosszú értékláncok sérülékenységére – derült ki október 20-án a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartott immár 8. Borealis-beszélgetésen, mely a Válság, világ, gazdaság – Átrendeződés, vagy status quo? címet viselte. Ha ennek következtében fel is merült az értékláncok lerövidítésének kérdése, ez nem egy olyan probléma, amit egyik pillanatról a másikra meg lehet oldani, és amint szakértőink megnyilvánulásaiból kiderült: nem is biztos, hogy van erre akarat és szándék. Hiszen nem véletlenül olyanok ezek a láncok, amilyenek. A beszélgetés másik fontos tanulsága pedig az volt, és ez főleg a hazai gazdaságra vonatkozóan hordozott üzenetet, hogy ugyan gyors és látványos a gazdaság visszapattanása a járvány után, de egyáltalán nem mindegy, hogy a növekedés milyen szerkezetben történik. Gondolataikat ezúttal is kiváló és felkészült beszélgetőpartnerek oszt

Jegybanki kamatemelés: elég vagy kevés?

A beszélgetés egy nagyon aktuális témával indult: egy nappal a beszélgetés előtt ugyanis a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa, október 20-i hatállyal, 15 bázisponttal, 1,8%-ra emelte az alapkamatot. Milyen hatása van ennek a gazdasági folyamatokra, a hazai gazdaság teljesítményére? – tette fel a kérdést Szakonyi Péter.

A döntés célja egyértelműen az infláció megfogása, tehát nem kérdés, hogy ezt a lépést meg kellett tenni, de volt, akit meglepett az időzítés. A Fed és az EKB ugyanis óvatosabban reagál a folyamatokra. Az MNB nyilván azért reagált gyorsabban, hogy megállítsa a forint további gyengülését.

Ez a lépés természetesen megdrágítja az adósságfinanszírozást – hangsúlyozta Nagy Katalin. Polacsek Csaba arról beszélt, hogy a hosszú ellátási láncokban jelentkező zavarok, valamint a logisztikai gondok miatt mindenki növelni kezdte a készleteit, ami nyilván hatást gyakorolt az árakra, felfelé nyomva azokat. Mellár Tamás azt emelte ki, hogy a kamatemelés jó irányba tett lépés, de nem elégséges, az infláció problémáját nem tudja orvosolni. Ahhoz elsősorban a költségvetési politikát kellene megváltoztatni. Balázs Péter ehhez kapcsolódva úgy vélte, hogy a közeledő választások miatt tartani lehet attól, hogy a központi költekezés fokozódik. Nagy Katalin mindezt azzal egészítette ki: nem szerencsés, hogy a fiskális és a monetáris politika nem egy irányba tart.

Növekedés, de merre?

A beszélgetés következő részében arról volt szó, hogy 2020 után az idén mindenhol magasabb növekedés várható, maga a világgazdaság is 6%-kal fog nőni. Meddig tarthat ez a növekedés, mik a növekedés hosszú távú feltételei?

Polacsek Csaba kiemelte, hogy a COVID felerősített bizonyos szerkezeti változásokat, mint például a digitalizáció, és ebben Európa nem a jó oldalon áll. A világ TOP 100-as vállalati listájában nagyon feljöttek a tech cégek, de ebben Európa hátul kullog, mindössze 2 ilyen európai cég szerepel a rangsorban. Balázs Péter is úgy vélte, hogy az elöregedő, ellustuló Európának nagy lecke a COVID, különösen a hosszú értékláncok sérülékenysége miatt. Mellár Tamás üdvözölte a növekedést, nagyon örül annak, hogy a COVID után gyors visszapattanás történt, de szerinte nagy kérdés, hogy történt-e szerkezetátalakítás, vagy csak fiskális élénkítés ment végbe, elavult struktúrában. Nagy Katalin ehhez kapcsolódva úgy fogalmazott: ahol nem történt szerkezetváltás, ott a korábbi problémákat viszik tovább, csak megnövekedett adósságállománnyal.

Mi kell a szerkezetváltáshoz?

Balázs Péter szerint először is politikai akarat, ennek a szándéknak ugyanis át kell ívelnie kormányzati és parlamenti ciklusokon. Polacsek Csaba úgy véli, hogy a magyar kormányzat mozgástere ebben a vonatkozásban a multinacionális vállalatok magas hazai aránya miatt igencsak korlátozott. Mellár Tamás szerint pedig valós piaci folyamatokon alapuló teljesítmény, nem pedig mesterségesen létrehozott és életben tartott vállalkozások.

Kulcskérdés az oktatás

Hogyan tud a magyar gazdaság kedvező pozíciót szerezni ebben az átalakuló világgazdaságban? – kérdezte a résztvevőket Szakonyi Péter.

Nagy Katalin itt visszatért az értékláncok lerövidítésének kérdésére, hiszen többen is úgy gondolják, hogy egy ilyen folyamatból hazánk jól kerülhet ki. Katalin lehűtötte a kedélyeket, kijelentve, hogy az adott értékláncok költség- és profitmegfontolásokból jöttek létre, és ebben nincs változás. Egy német kutatásra hivatkozott, amelyikből az derült ki, hogy az értékláncok lerövidítése nem biztos, hogy jót tenne Németországnak.

Balázs Péter a KKV-szektor megerősítését hangsúlyozta, és megemlítette, hogy az új magyar burzsoázia kialakítása nem piaci alapokon történt, ez a réteg nem a versenyben nyerte el pozícióit, és ez gyenge pontja a magyar gazdaságnak.

Az értékláncok lerövidítéséhez megfelelő mennyiségű és megfelelően képzett munkaerőre lenne szükség, ami jelenleg nem áll rendelkezésre nálunk. Mindenképpen korszerű tudásra lenne szükség ahhoz, hogy számunkra előnyösen tudjunk bekapcsolódni a világgazdaságba – hangsúlyozta Polacsek Csaba.

Mellár Tamás a magas hozzáadott értékű tevékenységeket és a mezőgazdaságban rejlő lehetőségeket emelte ki, valamint a multik beszállítói elvárásainak való megfelelés érdekében ő is az kor kívánalmainak megfelelő oktatás fontosságára hívta fel a figyelmet.

Legjobb és legrosszabb forgatókönyvek

Az elkövetkező időszakban mi lehet a legjobb és mi a legrosszabb forgatókönyv a magyar gazdaság számára? – hangzott az utolsó kérdés.

Nagy Katalin szerint nagy kérdés, hogy mire használjuk a gazdaságba pumpált pénzt. Jó esetben a digitalizáció, a zöld iparágak fejlesztésére, rossz esetben pedig ugyanabban a struktúrában költjük el a forrásokat, mint eddig.

Polacsek Csaba úgy véli, a bizonytalan politikai struktúrák miatt előfordulhat, hogy az európai kormányok nem tudják megtenni a hosszú távon szükséges stratégiai lépéseket. A legrosszabb forgatókönyv, hogy ennek hatására az EU a cselekvőképtelenség állapotába dermed, és még jobban lemarad a világ többi részétől. A jó forgatókönyv ennek az ellenkezője: megszületnek a pártokon, ideológiákon, ciklusokon átnyúló stratégiai döntések. 

Mellár Tamás számára az lenne a jó forgatókönyv, ha az EU magára találna, Németországban pragmatista vezetés alakulna ki, a beszállítási láncok újra szabása során pedig Magyarország kedvező pozíciókhoz jutna. A rosszabbik változat szerint az EU a megosztottsága és egyéb politikai problémák miatt nem lesz abban a helyzetben, hogy komolyabb lépéseket tudjon tenni, a mi helyzetünk pedig nagyobb mértékben függ attól, hogy mi történik a világpiacon.

Balázs Péter a legrosszabb forgatókönyvet abban látja, ha folytatódik Magyarország lecsúszása. Tovább romlik az átláthatóság, tovább szűkül a demokrácia, a sajtószabadság. Jó lenne, ha hazánk nem elszenvedője lenne a folyamatoknak, hanem a nyertese. Ehhez számolnia kell a geopolitikai helyzetével, és az ahhoz illeszkedő szövetségesekkel együtt kell haladnia. A pozitív forgatókönyv pedig az, hogy Magyarország itthon, hosszú távra fejleszt, akcióképes vállalatokat nevel ki, a szövetségeseivel szövetkezik, nem pedig háborút visel velük.