A CHN a WBECS-ről jelenti: Érzelmi intelligenciával és munkahelyi boldogsággal a teljes életért

A WBECS-ről jelentjük – a világ legnagyobb online coach képzési fóruma – itt minden előadásról beszámolót adunk hétről hétre.

A jó vezető úgy vezet, hogy a csapata szinte észre sem veszi. Azt érzékelik csupán, hogy szeretnek a közelében lenni, mert elismeri az értékeiket és inspirálja őket – nemcsak a jobb teljesítmény érdekében, hanem hogy merjenek dolgozni azon, hogy önmaguk legjobb verziójává váljanak. Az érzelmi intelligencia fontos összetevő a fenti állapot elérésében. A munkahelyi boldogság azonban nemcsak azon múlik, hogy milyen a vezető. A munkavállalói is tehet – nagyon is sokat – azért, hogy jól érezze magát.

Anne McKee számos népszerű könyv szerzője és társszerzője a vezetőfejlesztés és a személyes hatékonyság témakörökben. Előadásában bemutatja, hogy az érzelmi intelligencia és a munkahelyi boldogság hogyan épül fel, és milyen hatással van – nemcsak - a munkahelyi életünkre.

 

Hogyan vezet(t)ünk?

 

Mítoszok a munkavállalókról:

 

• az embereket felügyelni kell
• a dolgozókban nem lehet megbízni
• csak a hierarchia tetején levőknek van joguk az információk egészéhez és a döntéshozatalhoz
• a vezető feladata az, hogy minden nap, mindenkiből próbáljon kihozni mindent, ami lehetséges
• a munka a szükséges rossz

 

Valószínűleg kevesen azonosulnak a fentiekkel, de annál többen vannak, akik vezetőként vagy beosztottként átélték, amikor ezen alapelvek mentén dolgoztak mások mellettük, alattuk vagy felettük.

Számos kutatás igazolja, hogy bizonyos jól meghatározott kompetenciák megléte az, ami jó vezetővé tesz valakit. Gondoljunk azokra, akik nincsenek hatalmi pozícióban, az emberek mégis adnak a szavukra és örömmel követik őket. Ezekből a kompetenciákból épül fel az érzelmi intelligencia.

 

A fejlett érzelmi intelligencia:

 

• hatással van a gondolkodásmódra, hangulatra, viselkedésre
• meghatározza az egyéni és kollektív eredményeket
• befolyásolja a kapcsolatokat és az életminőség egészét

 

Az alábbi dia bemutatja az érzelmi intelligencia 4 fontos összetevőjét:

 

 

Önszabályozás   Pozitív szemléletmód Alkalmazkodókészség Érzelmi önuralom Eredmény orientáltság

Öntudatosság   Érzelmi öntudatosság

Szociális érzékenység:   empátia szervezeti érzékenység

Kapcsolatkezelés:   Inspiráló vezetés Csapatmunka Coach és Mentor Befolyásolás Konfliktus menedzsment

 

 

 

 

Értelem és érzelem

 

Az idegtudomány fejlődésének köszönhetően ma már sokat tudunk az érzelmek és az értelem kapcsolatáról. Az amigdala az az agyi terület, ahol az érzelmeket tároljuk, úgy is mondhatjuk, hogy ez az érzelmi memória központunk. Az agykéreg pedig az a terület, ahol a racionalitás lakozik. Amikor a minket érő külső hatásokat észleljük a pillanat tört része alatt az első reakció az amigdala területéről indul az agykéreg felé, tehát az érzelmek azok, amik hatással vannak az értelemre és aztán a cselekedeteinkre. Természetesen ennek a fordítottja is igaz, gondolataink is hatnak az érzelmeinkre, de a sorrendiség a lényeg! Mivel az érzelmeknek ilyen direkt összeköttetésben vannak van gondolkodásunkkal és cselekedeteinkkel, az, hogy hogyan érzünk egy feladat iránt nagy hatással van a munkánkra.

Az érzelmek ráadásul „ragadósak”, negatív és pozitív esetben egyaránt. Az emberek pedig különösen kiélezve észlelik a vezetők érzelmi üzeneteit, ugyanis tőlük várnak útmutatást arra vonatkozóan, hogy hogyan érezzenek egy adott helyzettel kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy a vezetők tudatosan odafigyeljenek arra, hogy milyen érzelmi üzenetet közvetítenek, de arra is, amit érzékelnek. Ha a vezető frusztrált, akkor a csapat is az lesz, és ez oda-vissza működik. Az igazán jó vezetők tudják, hogy nemcsak a célkitűzés és annak elérése számít, hanem ennek a módja is, hogy úgy tudják felébreszteni csapatuk tagjainak belső motivációját, hogy azok mély elkötelezettséggel álljanak a feladatokhoz.

 

Most pandémia van…

 

A fentiek figyelembevételével tudatosan, és sokan ösztönösen jól tudnak vezetni, normál körülmények között. A mostani helyzet azonban a normálistól, a korábban megszokottól nagyon messze van. Hatalmas tömegek vannak a hosszan elhúzódó járvány miatti kiábrándultság és újratervezés időszakában, vezetők, beosztottak egyaránt.

 

Az érzelmi intelligencia és a boldogság hatása a munkára

 

Az érzelmi intelligencia bizonyos területeinek erősítése különösen hasznos a jelenlegi helyzetben, ezek az alábbiak:

 

öntudat

önszabályozás

pozitív hozzáállás

empátia

 

A fentiek gyakorlásával bárki hozzájárulhat ahhoz, hogy szűkebb és tágabb környezetében elfogadó munkakörnyezet tudjon létrejönni, és mint tudjuk, az érzelmek ragdósan, a pozitívak is.

 

Annie több éves kutatómunkájának másik területe a munkahelyi boldogság és az elköteleződés összefüggésének vizsgálata volt. Nem meglepő módon az előbbi nagy hatással van az utóbbira. Joggal merül fel bennünk a kérdés, hogy mitől lesz valaki boldog a munkahelyén? Hiszen sokaknak a munka a szükséges rossz kategóriába esik. Ez a fajta hozzáállás hosszútávon bizonyosan kiábrándultsághoz vezet. A kulcs az időtávban van, hiszen valószínűleg mindannyiunknak volt már az életében olyan munkája, ami nem volt a szíve csücske. Hosszú évtizedeken keresztül dolgozni így, nos ezzel van a gond. A másik két terület, ami a munkahelyi boldogság ellen dolgozik, az az ambíció és a pénz. Mindkettő nagyon erős motivációt tud adni rövid és középhosszú távon, de mivel mindkettő rajtunk kívüli külső elismerésen, mérhetőségen (pozícióban, anyagiakban) alapul, egyik sem fog boldoggá tenni, és egyenes út a túlvállalás és a kiégés felé.

 

A munkahelyi boldogság az alábbi lábakon áll:

 

Hivatástudat: annak megélése, hogy a munkánknak látjuk értelmét, mert összhangban van belső értékeinkkel, épít meglévő erősségeinkre és teret ad a személyes fejlődésre

Remény: az a képesség, hogy pozitívan tudjuk szemlélni a változásokat, mert tudjuk, hogy képesek vagyunk rugalmasan alkalmazkodni az új helyzetekhez és nyitottak vagyunk tanulni ezekből

Barátságok: egy olyan őszinte, támogató közegben dolgozni, ahol elfogadnak minket is és mi is elfogadunk másokat olyannak amilyenek, nem kell felvenni a „munkahelyi álarcot”, játszmákban bizonyítani rátermettségünket vagy folyamatos versengéssel polírozni önértékelésünket

A fentiekről egyértelműen eszembe jut egy korábbi munkahelyem, ahol mindhárom összetevő jelen volt. Akkoriban szerettem a munkámról mesélni, és nem féltem kimondani, hogy szeretem, amit csinálok. Sokszor jártunk össze munka után a kollegákkal, és ezek nem a kötelező csapatépítők voltak. Sokukkal a mai napig barátok vagyunk, és kis közösségként továbbra is tartjuk a kapcsolatot. Furcsa módon ehhez a céghez azóta is fűz valami megmagyarázhatatlan elköteleződés. A mai napig nem tudok teljesen elfogulatlan lenni, és az egyébként ár-érték arányban jobb versenytársakkal szemben is előnyben részesítem volt munkahelyem szolgáltatásait. Érdekes, úgy tűnik még mindig él, ez az érzelmi kötelék.

 

Pozsik Darinka

Business coach és pszichológus hallgató