India helyett Amerika

Mindig is imádtam az iskolát, az újdonságot, az embereket, azt hogy közösségben lehetek és hogy egymásra hangolódhatunk.

Egy újabb utazás

Mindig is imádtam az iskolát, az újdonságot, az embereket, azt hogy közösségben lehetek és hogy egymásra hangolódhatunk. Ha megkérdezed, melyek azok a tevékenységek amelyek örömmel töltenek el, azt mondanám: szeretek szerepelni, véleményt formálni, lelkesíteni másokat és azt érezni, hogy közösen mindent meg tudunk oldani. Kézenfekvő választásnak tűnt a coach képzés és sok, de nem elég utánaolvasás után (hogy miért az mindjárt kiderül!) rá is szántam magam, hogy belevágjak ebbe az új kalandba.

Új vizek, más szelek

Azt gondoltam, hogy a coaching valami olyasmi amire igazán rátermett vagyok, ezt biztosan nekem találták ki. Határozottan, a siker előérzetével érkeztem meg a csoportba, itt aztán megmutatom mit tudok! Az első kétnapos tréning után (na jó már az első délelőttön) megtanultam, hogy amit korábban coachingnak véltem valójában nem is az. Ugye-ugye, lehet mégiscsak jobban utána kellett volna nézni mire jelentkezek. Lelkesen újságoltam a feleségemnek, hogy minden milyen remek, de egy furcsa érzés még bennem lapult: közel sem voltam biztos benne, hogy én coachnak születtem. Lehet hogy igazából tanácsadó vagy mentor szeretnék lenni? Az amit eddig magam elé képzeltem, inkább egy megmondó ember szerepkörét takarták, nem a coachét. 

Az első próbabeszélgetések során azt éreztem, görcsösen magamat akarom az előtérbe tolni, késztetést éreztem mindent jobban tudni. Keserű tanulság volt, hogy erre itt bizony nem lesz szükség, így hát el is bizonytalanodtam, mi van ha mégsem megy ez nekem zsigerből? Sok kétkedés volt bennem a módszer kapcsán is. Hogy fogok én embereknek segíteni ha nem mondom el a (zseniálisnak hitt) ötleteimet? Mi az amit én így egyáltalán adni tudok, mivel járulok én hozzá a „világ jobbátételéhez”?. 

Más és Több

Aztán jött az első próba coaching ülés a csoporton kívül. Valami „csoda” folytán a partner megnyílt, elkezdett aktívan foglalkozni a témájával, pedig a jelenlétemen kívül semmit nem adtam neki. A nagy tehetetlen hajó elkezdett siklani. Olyannyira belejött, hogy alig akarta abbahagyni. Azt hiszem, ekkor sikerült belátni, hogy nem biztos hogy rám van szüksége a másik félnek, bőven elég ha csak önmaga lehet. Ha ebben segíteni tudunk, akkor nyert ügyünk van.

Aztán lépésről lépésre láttam ahogy a szemem előtt lezajlik valami megmagyarázhatatlan. A csoportos gyakorló coaching ülések alatt mindenki egymásra hangolódott, és leheletfinom erővel kezdett el témákat átmozgatni, amelyek előtte talán makacsul megmozdíthatatlannak tűntek. A módszerrel kapcsolatos aggályaim eltűntek: ez működik, hogy velem vagy nélkülem, már csak retorikai kérdés. A coach típusú jelenlétem biztos kell az eredményhez. Visszatért a határozottságérzetem és a siker előszelét éreztem újra. A sok közös gyakorlás, az hogy láthattuk egymást mindkét oldalon – coach és coachee -  és minden szerepkörben, mindezt egy remek támogató közegben, körülöttünk tapasztalt coachokkal: ezek együttesen indítottak el egy új világba.

Kolumbusz felfedezése után a korabeli világkép megváltozott, kitágult. Ő se oda jutott ahová eredetileg tervezte, csak belevágott az utazásba az ismeretlenbe. Hiszem, hogy a képzés alatt az én szemléletem is megváltozott és örülök hogy mást és többet kaptam, mint amire számítottam. Sokszor jobb helyekre vezet minket az élet, mint amire számítunk és így új horizontok nyílnak meg előttünk.

Illés Balázs

frissen végzett coach

CHN Nemzetközi Coach Iskola

A Coaching Határok Nélkül (CHN) 2011 szeptembere óta zajló rendezvénysorozat, amelynek célja, Magyarországra hozni a nemzetközi coaching szakma és a vezetőfejlesztés elismert – nemzetközi viszonylatban is a legkimagaslóbb tudású – szakértőit.

A programok szervezőjeként és ICF MCC akkreditált coachként fontos számomra a folyamatos tanulás. Nemzetközi tudás hazai terepen megengedhető áron.
Erre vállalkoztam. Ez a CHN.

Ábri Judit