Reziliencia a hétköznapokban

CHN Nemzetközi Coach Iskola végzett diákjai írták

A reziliencia vajon mi?

A reziliencia manapság egyre gyakrabban emlegetett fogalom. A mai gyorsan változó és kiszámíthatatlan világban mindinkább felértékelődik a szerepe.
A reziliencia azon képesség, amely lehetővé teszi, hogy a változásokra rugalmasan alkalmazkodva tudjunk reagálni.
Én a saját történetemet mesélem el, hogy hogyan hozta elő bennem ezt a képességet a jelenlegi pandémia. Megtalálni és megtartani, illetve alkalmazni coachként a reziliencia képességét, erről szól a cikk befejező része.

Mégis mi szükségünk egy újabb elvont fogalomra...

Rengeteg elvont fogalommal találkozunk. Ezeket értelmezzük, megértjük és sok esetben el is felejtjük, mindaddig, amíg valami relevanciával nem bír a saját életünkre. Én így voltam a rezilienciával, nem éreztem hiányát mindaddig, míg szükségessé nem vált a gyakorlati alkalmazása.
 A koronavírus járvány számomra meglepően gyorsan vált az új valósággá, sokakkal együtt készületlenül ért. Épp az esti edzésemen voltam, amire az óra véget ért, már ki is hirdették a vészhelyzetet, legalábbis hozzám így jutott el a vészhelyzet híre. Emlékszem, hogy a metrón fürkészve figyeltem a többi ember arcát, vajon ők is érzik, hogy most minden megváltozik? A változás elemi erővel érkezett, az alkalmazkodás annál lassabban.
Azt hamar felismertem, hogy nekem kell változtatnom, mert a hozzáállásom nem jó. Az akkori hozzáállásom csak zavart, nyugtalanságot és aggodalmat szült, és nem akartam ebben az állapotban ragadni. Ekkor jutott eszembe a reziliencia fogalma, mint olyan képesség ami itt és most segíthet.
Ez a felismerés önmagában az első lépés volt a reziliencia felé, hiszen felismertem és elfogadtam, hogy eddig csak reagáltam, ösztönösen és gyorsan, de most másra van szükség, most alkalmazkodni kell, mégpedig rugalmasan.
Tudatosan kerestem azokat a tevékenységeket, amelyek segítenek életre kelteni a rezliencia képességét. Nekem a következő három tevékenység segített ebben, lépcsőzetesen, egymásra épülve: olvasás, meditáció és sport.
Az olvasás segített abban, hogy eltávolítsam magam a napi történésektől, hírektől és rémhírektől.
Időt és teret adtam magamnak, hogy mentálisan is kipihenjem magam. Ez nagyon fontos, hiszen csak egy kipihent állapotban tud a kreativitás előtörni, ami pedig a rugalmas alkalmazkodás alapja.
A meditációt évek óta próbáltam beépíteni a napi rutinomba, most végre sikerült rátalálnom a számomra megfelelő formára, amit tudok következetesen gyakorolni. A meditácó segít reflektálni, jobban megérteni az érzéseimet és értékeimet, így jobb és átgondoltabb döntéseket tudok hozni.
A sport számomra egy bűntudat mentes örömforrássá, én-idővé vált. Nem támasztok magammal szemben elvárásokat az eredményre vagy gyakorisága vonatkozóan. Úgy sportolok és akkor, amikor nekem jól esik, és ha egy-egy alkalom kimarad, akkor sem történik semmi.
Az én utam a rezilienciához tehát ezen a három tevékenységen keresztül vezetett. Ezek együttesen
tették lehetővé szmomra, hogy:

- mentálisan kipihenjem magam
- reflektáljak
- és a mindennapok részévé váljon az én-idő.

A reziliencia így vált elvont fogalomból egy megfogható képességgé, amelyet elő lehet hívni, bizonyos tudatos tevékenységek egymásra épülö rendszere nyomán.

A coach és a reziliencia

A reziliencia nemcsak egy világjárvány, hanem ennél sokkal hétköznapibb helyzetekben is segít a megfelelő helyzetfelismerésben és az ehhez történő rugalmas alkalmazkodásban.
Kezdő coachként különösen jellemző, hogy a nagy segíteni akarás közben a coach behozza a saját nézőpontját, hiedelmeit a beszélgetésbe, vagy kiragad és felnagyít egy általa fontosnak vélt mozzanatot az ügyfél történetéből.

A coach támogató szakemberként tudja, hogy milyen fontos az empátia, nemcsak átérzi ügyfele problémáit, de intuitívan meghallja a sorok között megbúvó tartalmat. Érdemes emlékeznünk azonban arra is, hogy a coaching az eszköztárával arra szolgál, hogy az ügyfél is megélje a szemlélődő-én állapotot, ahol az új felismerések születnek, illetve közelebb kerüljön ahhoz, hogy saját történetei mögött észrevegye a mögöttes tartalmakat. A reziliencia segít abban, hogy a coach aktív hallgatása kiteljesedjen és a jelenléte teljes legyen, ezen eszközökkel támogatva az ügyfelet a fenti célok eléréséhez.

A reziliencia tehát nemcsak ahhoz járul hozzá, hogy coachként megtartsuk szemlélődő álláspontunkat, hanem ahhoz is, hogy az ügyfelet is reflektálásra késztessük. Ez a képesség ugyancsak hasznos azért is, hogy rugalmasan alkalmazkodva tudjuk végigkísérni az ügyfelet a beszélgetés során.

Egyénenként változó, hogy milyen tevékenységek segítenek felébreszteni a rezilienciát. Ha megpróbálunk odafigyelni a (mentális) pihenésre, a reflektálásra illetve az én-idő betervezésére, akkor már jó úton járunk ezen képesség elsajátításához.

Pozsik Darinka, coach

A Coaching Határok Nélkül (CHN) 2011 szeptembere óta zajló rendezvénysorozat, amelynek célja, Magyarországra hozni a nemzetközi coaching szakma és a vezetőfejlesztés elismert – nemzetközi viszonylatban is a legkimagaslóbb tudású – szakértőit.

A programok szervezőjeként és ICF MCC akkreditált coachként fontos számomra a folyamatos tanulás. Nemzetközi tudás hazai terepen megengedhető áron.
Erre vállalkoztam. Ez a CHN.

Ábri Judit