Segítői identitások és „sapkák”

Amikor elkezdtem februárban hosszú utánajárás és ráhangolódás után a CHN képzését, nem gondoltam volna, hogy a legnagyobb kérdésem, mely egyre intenzívebben kezdett foglalkoztatni, az lesz: most akkor én mentálhigiénés segítő va

Amikor elkezdtem februárban hosszú utánajárás és ráhangolódás után a CHN képzését, nem gondoltam volna, hogy a legnagyobb kérdésem, mely egyre intenzívebben kezdett foglalkoztatni, az lesz: most akkor én mentálhigiénés segítő vagy coach vagyok? Mindegyik szakmai identitás elfér bennem, és mostanra már készen állnak arra, hogy összesimulva és gördülékenyen kiegészítsék és támogassák egymást, de korántsem volt egyszerű idáig eljutni.

A definíciókon és az egyes szakmai területek pontos meghatározásán keresztül megfogva a különbségeket, nem igazán érthető a dilemma, mi itt a kérdés? Hiszen sokat hallottuk a képzés alatt is, hogy a coaching jövő orientált, a segítő beszélgetés során pedig - hasonlóan a terápiás ülésekhez -, a múlt megértésével és feltárásával is foglalkozunk az ülések alatt, ha a kliens, vagy ahogy coachingban hívjuk, ügyfél, ezt igényli. Mindez természetesen végtelenül leegyszerűsítve.

A közös gyökerek abban segítettek, hogy könnyebben közelebb kerüljön hozzám a coaching, mint szakma a több éves, multi HR világától már eltávolodott segítői munkám után. Viszont ettől a ponttól fogva egy ideig nehezítette a dolgomat.  A coaching ügyfélhez való viszonya, a coach jelenléte és figyelme, a kívánatos attitűd, amivel a kapcsolatban jelen van – ez mind a személyközpontú segítői kapcsolat, pszichoterápia rogersi szemléletmódjában is fellelhetők.

Carl Rogers központi és legfontosabb alaptézise, hogy a „kliens tudja a legjobban”, és az egyén hatalmas erőforrásokkal rendelkezik. Az egyén növekedésre való képességében hitt, mindezt a saját erőforrásaira támaszkodva.  A segítői kapcsolatok alapját képező rogersi hármast is felfedezhetjük a coachingban: empátia, pozitív feltétel nélküli elfogadás és hitelesség. Ezek mind belém ivódtak az évek alatt. A partneri egyenrangú viszony, a megfelelő jelenlét, empátia, elfogadás, tükrözés, kérdezés technika stb., otthonos segítői kritériumok, „eszközök”, örömmel fogadtam ezeket a kívánatos coaching kompetenciák között.

Fejben letisztáztam előre, miként kell leválasztanom az ügyféllel való munkám során a két területet - adott esetben a coaching ülések lezárásával, és új szerződés kötésével, amely már segítői együttműködésre szól. Viszont a gyakorlat hozta a felkészülés ellenére a meglepő, tanulságos helyzeteket, majd a lelkesítő felismerést, miként lehet a „sapkákat” váltani, vagy belesimulva a folyamat flow-jába, megengedni a különböző módszerek, így identitások vegyülését, és a szabad, az ügyfél aktuális igényéhez idomuló áramlását.

Két esetet említenék, melyek számomra élesben mutatták meg a határokat, és lehetőségeket, miként lehet kezelni, ha valaki mindkét területtel dolgozik. Ezek nem arról szólnak, hogyan lehet alkalmazni a különböző módszereket (NLP, pszichodráma, Gestalt) a coachingban, ezeket sokan hatékonyan teszik is munkájuk során. Hanem a határokról, az esetleges „sapkaváltásokról”, melyek az ügyfelet is védik.

Az egyik példámban a coaching  keltette fel az ügyfél érdeklődését. A folyamat megkezdése előtt megbeszéltük ezen együttműködés lehetőségeit, kereteit, célját, ezeket újra tudatosítottam benne az első találkozáskor. Amikor az ügyfél elkezdett a témáiról beszélni (többet hozott), már láttam, az egyik – a nagyon vágyott cél meghatározása ellenére – nem coaching a téma, mivel erőteljesen egy múltban megélt megterhelő esemény megértésére, és az ahhoz vezető út feltárására irányult. A további két témában való előrejutásban a coaching egyértelműen hatékony út.  Az érdekessége a folyamatnak abban volt, hogy az ügyfél az aktuális találkozó itt-és-most témájaként újra ez utóbbi, a múlt megértésén keresztül feldolgozhatót nevezte meg, hogy ez foglalkoztatja őt leginkább, amely nem coaching terület.  Az ügyfél egyetértése mellett ezt visszajeleztem, transzparensen elmondtam neki, melyik témával milyen keretekben lehet foglalkozni. Ebben az esetben azt éreztem az ügyfél igényeinek leginkább megfelelőnek, hogy mi haladunk a coaching témákkal tovább, míg ajánlottam neki más lehetőségeket (pszichodráma, másik segítő szakember) a mélyebb témájának megoldásához. Ezt örömmel fogadta az ügyfél, és megnyugtató volt számára a keretek tartásának megtapasztalása.

Másik említendő esetem egy segítői folyamat tizedik ülése közbeni élmény. Még a coach iskola megkezdése előtt kezdtük a segítői kapcsolatot ezzel a kliensemmel. Aznap a találkozó utolsó 15 percében hozta be az aktuálisan őt intenzíven foglalkoztató témát, amellyel kapcsolatban viszont konkrét megoldást keresett a továbblépéshez. És itt –jelezve számára ezt- felvettem a coach „sapkám”, és egy fantasztikus 15 perces coaching ülésben volt kölcsönösen részünk, melyből energetizáltan, konkrét akciótervvel lépett ki a védett térből a külvilágba.

Felszabadító érzés volt meg is élnem mindkét példában, miként lehet megtalálni a határt, hogy az az ügyfél érdekeit képviselje.

Izgalommal  várom a folytatást - amennyire sokszínű minden egyes ember, az ügyfeleink világa, olyan minden egyes coaching- és segítői kapcsolat, folyamat is. És ez számunkra, segítőknek is folyamatos fejlődési és tanulási lehetőséget kínál.

 

Geiszbühl-Szimon Petra

Coach, NLP Coach, mentálhigiénés segítő szakember

 

 

A Coaching Határok Nélkül (CHN) 2011 szeptembere óta zajló rendezvénysorozat, amelynek célja, Magyarországra hozni a nemzetközi coaching szakma és a vezetőfejlesztés elismert – nemzetközi viszonylatban is a legkimagaslóbb tudású – szakértőit.

A programok szervezőjeként és ICF MCC akkreditált coachként fontos számomra a folyamatos tanulás. Nemzetközi tudás hazai terepen megengedhető áron. Erre vállalkoztam. Ez a CHN.

Ábri Judit