A család már várja, hogy megcoacholjam őket

Coachképzésem következő állomásán a coachingfolyamatot kockáztuk ki a kapcsolatfelvételtől (itt jött elő a beutalt coachee problematikája), az ismerkedésen át (vajon mit árul el a vezetőről a szobája?) egészen a boldog lezárásig

Coachképzésem következő állomásán a coachingfolyamatot kockáztuk ki a kapcsolatfelvételtől (itt jött elő a beutalt coachee problematikája), az ismerkedésen át (vajon mit árul el a vezetőről a szobája?) egészen a boldog lezárásig (úgymint golfozás, esetleg egónövelő dal közös hallgatása) milyen lépések, tennivalók várnak a coachra. Ez alkalommal Komócsin Laura volt velünk. Gyakorlatias dolgokat tanultunk a coaching helyszínéről (egyes kávézók hétfőn nem nyitnak ki, ha huszadszor megy oda az ember akkor sem :)), a szerződéskötésről és a gyakran ülést lemondó ügyfélről. A képen éppen nagyon dolgozunk azon, hogy mi a teendő egy túl lassan haladó coachee esetén.

Néhány kiragadott mondat ezekből, mindenki fejtse meg őket saját elgondolásai alapján:

- A csalódott ügyfél a legrosszabb, mert hangos és mindenkinek elmondja. - Nem mindenki szereti odaadni az alacsonyan csüngő gyümölcsöket. - Minél tapasztaltabb a coach, annál hosszabb a csend.

Volt megint gyakorlat (nehéz csak nyitott kérdéseket feltenni, még akkor is, ha nekem ebben mint rendszeresen kérdezőnek helyzeti előnyöm van, bár a Miért? káros hatásairól most hallottam először én is), egy film, ami igen megosztónak bizonyult, ugyanis a briefcoaching módszerével Peter Szabo egy óra alatt megoldott egy kiégésközeli állapotot. És hogy miért van itt Lego? Ez izgatott minket is folyton. Kiderült, hogy a Lego is egy eszköz lehet: az apró figurákból önmagunkat, kollégáinkat és vezetőinket alkothatjuk meg, melyből a coach és maga a coachee is érdekes következtetéseket tud levonni. Kinek jutott fegyver, kinek csak pajzs, ki alacsonyabb és ki magasabb? És vajon miért? Hát még ha pár Star Wars legót is közéjük keverünk, akkor születhetnek érdekes figurák...A képen látható Lego-csapatot a kisfiam alkotta a családunkról (furcsa volt látni magam seprűvel és telefonnal, nem éreztem úgy eddig, hogy egy állandóan sepregető anyuka képét közvetítem, de ezek szerint mégis).

Következő alkalommal jönnek az eszközök. Azért most látom, hogy milyen más ezt az egészet csak egy cikkben leírni és csinálni. Eddig bizony nem tudtam, hogy lehet az ügyféllel játszani (mégoly komoly is legyen a cél), rajzolni, gyurmázni, táncolni és vödröket, lufikat keresni. (hogy mi ez az utóbbi, erről később)

Szinte kézzel fogható, ahogy a csapat tagjai megnyílnak egymás előtt. Még a legzárkózottabbnak tűnő coach-jelölt is. (hurrá, van nálam zárkózottabb!)

Otthon lelkesen mesélek, igyekszem csakis nyitottan kérdezni mindenkit. És vannak a családban, akik már azt várják, hogy jól megcoacholjam őket.