Ezt sosem fogom megtanulni! és nincs is rá időm…

Nem sok emberről mondható el, hogy életében egyszer-kétszer ne vett volna részt már bármilyen tanfolyamon felnőttkorában. A megkérdezett felnőttek többsége mégis zavarban van, ha megkérdezzük, hogy beszél-e angolul/németül, vagy h

Nem sok emberről mondható el, hogy életében egyszer-kétszer ne vett volna részt már bármilyen tanfolyamon felnőttkorában. A megkérdezett felnőttek többsége mégis zavarban van, ha megkérdezzük, hogy beszél-e angolul/németül, vagy hol hasznosította a tanultakat, milyen irányban szeretné fejleszteni a tudását. A család, az időhiány, az életkor, a munka ilyenkor a mentség, pedig valójában a helyes tanulási irány megválasztása hiányzik. Bizonyított tény, hogy a tanulás aktív életet, életminőség javulást és az élet hosszabbítását jelenti.

Jó hírünk van! Tanulni sosem túl késő és nincs összefüggés az életkor és a tanulási képesség között!

A legtöbb tanuláselméleti rendszer szerint bizonyított tény, hogy a tanulási képességeinket - bár egyénileg változnak - mégsem az életkor befolyásolja azt, hanem az egyénből eredeztethető belső, és a környezetünktől függő külső tényezők. Legfontosabb feladat a tanulási nehézségek felismerése, okainak feltárása. A felnőtteket az átélt kudarc csüggeszti, a tartós szorongás pedig lehetetlenné teszi számukra a tanulást. Mindezek által az önértékelésben is zavar lép fel. Hr-esként és magán emberként is érdemes megismerni a tanulási folyamat és eredményesség motivációs elmélettel tűzdelt hátterét.

Melyek ezek a tényezők? Tudatosítva a befolyásoló tényezőket, átértékelhetővé válik a felnőttkori tanulás iránya és így a sikerélmény és az újabb célkitűzések is közelebb kerülnek hozzánk.

A belső, személyiségünktől függő, befolyásoló tényezők 1. A tanuláshoz elengedhetetlen a tanulási kompetencia: nyitottság, alkotóképesség, a változni tudás képessége. Ezek nélkül a képességek nélkül tudatos (formális vagy nonformális) tanulási folyamat nem képzelhető el.

A felnőttoktatásban számolni kell azzal, hogy sok felnőtt kötődik a meglévő véleményéhez. Amennyiben az új ismeret összeütközik a meglévő tapasztalattal, disszonancia léphet fel. Általában a régi győz, ezért jóval nagyobb energiát kell fordítani az új információ feldolgozására. Előnyt jelent viszont a szélesebb látókör és korábbi tapasztalatokkal való összehasonlítás képessége.

2. A megszerzendő tudás hasznosíthatóságának, praktikusságának mértéke. Vagyis az a szubjektív értékítélet, mely a tanultakat értékesnek, semlegesnek vagy fölöslegesnek, hasznosíthatatlannak könyveli el.

Felnőttként sokkal célirányosabbak a tanulók. Főbb motivációk lehetnek: a) A felnőtt lelkiismereti okból, kötelességtudás miatt tanul, mert jobban kellene a nyelvet tudni, mások is ezt teszik a munkahelyen vagy éppen a normáknak való megfelelés a cél, ami egyfajta kötelező tanulást jelent. b) Tudásvágy, érdeklődés, melynek mozgatóereje lehet egyaránt a pénz, az elismertség vagy társadalmi pozíció elérése is, illetve a magány is (Itt elsősorban nem a tanulás célja, hanem a csoporthoz való tartozás igénye hajtja a felnőttet egy-egy tanfolyamon való részvétel felé).

Több évszázados megfigyelés, hogy ami érdekel bennünket, azt tanuljuk meg könnyebben, ami érzelmileg is hat ránk, azt nehezebben felejtjük el. A pszichológiai kutatások szerint (Amygdala alapelv) szerint a pozitív emóciókkal együtt tanultak a hosszú-memóriában tárolódnak és onnan előhívhatók. A negatív emóciókkal együtt tanultak esetében az információ a rövid-memóriában tárolódik, és onnan rövid idő alatt kiürül, míg maga a negatív érzés a hosszú-memóriában tárolódik el és kizárólag a félelemre fogunk emlékezni. Az érzelmek nélkül, neutrálisan tanultak nyom nélkül távoznak a memóriából.

A következtetés ezek alapján, hogy az a) esetben, a tanulás nem lesz eredményes. A tanuláshoz tanulni akarás szükséges, tehát motivált (belső késztetés) tevékenység.

c) Kvalifikációs szükséglet hatására tanulunk: azaz munkaerő-piaci helyzetünk javítása vagy munkahelyünk megtartása a tanulás célja. d) Jobb anyagi helyzet elérése a cél: a felnőttkori tanulás révén magasabb pozíció, jobban fizetett munkahely érhető el. e) Egzisztenciális a motiváció: a családtól, szűkebb társadalmi környezetből érkező elvárások hatására történő (tovább)tanulás.

3. A meglevő tudásszint: előzetes ismereteink, képzettségünk, általános műveltségünk, melyek természetesen megkönnyítik, hiányuk esetén azonban meg is hiúsíthatják a tanulási folyamat sikerét. Kiemelt szerepet kap ezen a téren az előzetes tudás felmérése, ne próbáljunk meg kibújni alóla vagy jobban teljesíteni annál, mint amit tudunk. A túl könnyű és túl nehéz feladatok/szint is elvehetik a kedvet, meghiúsíthatják a siker élményét.

4. Tanulási képességeinket befolyásolják emellett azok az iskolapadban korábban átélt, előzetes tanulási tapasztalatok, melyek nemcsak az ismeretbefogadás hatékonyságát, a tanulás örömét, hanem a tanulási kedvet, az új képzési folyamatba való bekapcsolódáshoz szükséges belső késztetést is jelentősen befolyásolják. Ha ez a tapasztalat negatív – pl. kudarcélmény, szégyenérzet, az életkornak nem megfelelő oktatási módszerek, a visszacsatolás hiánya – a tanulásra való hajlandóság teljes megszűnését vonhatja maga után.

Külső tényezők 5. Az egyént körülvevő kulturális, társadalmi környezet, mely döntően segítheti, de meg is gátolhatja a tanulási folyamat sikerességét. Ennek a környezetnek része a család is, mely a felnőttkori tanulás egyik legfontosabb hátországa. A közvetlen családi, baráti támogatás és segítség, a tanulás és tudás értékként való kezelése a tanulási folyamat sikerének egyik kulcsa.

Mindezek a jellemzők az emberi életkortól függetlenül – a gyermek-, a felnőtt- és az időskori tanulási folyamatokban is – hatnak tanulási képességeinkre. Vannak természetesen fiatal korban gyorsabban vagy könnyebben elsajátítható képességek, ezek azonban behatárolható körbe tartoznak (pl. mozgással kapcsolatos tanulás: tánc, egyes sportágak).

A felnőtt ember elsősorban azon méri a tanulásra fordított idő hasznosságát, hogy a kapott információk megfelelnek-e a szükségleteinek, igényeinek. Az eredményesség attól függ, hogy az új információt a felnőttek be tudják-e illeszteni a meglévő nézeteik rendjébe, vagy sem.

Ha nem illeszkedik be az információ, akkor a következő történhet: 1. Az új információk egyszerű tudomásul nem vétele. Lepereg az infó. 2. Az új információ tudatos elutasítása, amikor a kétségbe vonja a tanultak igazságértékét. 3. Az új információkkal tudatosan azonosul, anélkül, hogy az kapcsolódna a meglévő tapasztalataihoz. Egy idő után feledésbe merül ezért.

Csak abban az esetben beszélhetünk eredményről, ha tudatos elfogadás történik, azonosulás az új ismeretanyaggal, azaz a pozitív emóciókkal tanult, tapasztalati tanulás valósult meg.

Jászberényi-Király Szilvia felnőttképzési szakértő