„Nem úgy érzékeled a valóságot, ahogy van, hanem, ahogy Te vagy!”

Mindannyian voltunk már olyan stresszes helyzetben, amikor tehetetlennek éreztük magunkat egy konfliktusban, és az érzelmi reakcióinkon mintha nem tudtunk volna uralkodni. A vezetők különösen ki vannak téve ennek a nyomásnak, hiszen a döntéseiknél elvárás, hogy az érzelmek ne akadályozzák őket. De valóban otthon kellene hagynunk az érzelmeinket, vagy van jobb módja a stressz kezelésének? A válasz az idegrendszerünk működésében rejlik.

Az objektivitás illúziója

A modern munkahelyeken még mindig él a hiedelem, hogy a vezetőknek objektíveknek kell maradniuk, mintha egy tiszta ablakon keresztül néznék a világot. De az ablak inkább egy színváltós napszemüveg: ha fesztiválon vagy, rózsaszínben látod a világot, ha kialvatlan vagy, minden szürkének tűnik.

Sokan vezetőként is hisznek abban, hogy a professzionalizmus érzelemmentességet jelent, pedig ez illúzió. A munkahelyi interakciókat elkerülhetetlenül átszövik az érzelmek, és ha ezt tagadjuk, csak nagyobb feszültséget keltünk önmagunkban és kollégáinkban is.

A Gallup kutatása szerint a pandémia óta a munkahelyi stressz, szorongás és düh tartósan magasabb szinten van, mint előtte. Azaz az érzelmek ott vannak velünk minden helyzetben– a kérdés az, hogyan kezeljük őket.

„Ez is nekem szólt? Vagy mégsem…?”

Képzeld el, hogy egy kollégád szűkszavún válaszol egy e-mailre. Az agyad azonnal felcsapja a vészjelzőt: „Haragszik rám? Nem becsüli a munkámat?” Ez az amygdala, az agyunk ősi vészcsengője, amely a negatív ingerekre 2-5-ször erősebben reagál, mint a pozitívakra. Az evolúció miatt előbb észleljük a fenyegetést, mint a biztonságot.

A prefrontális kéreg, amely a racionális gondolkodásért felel, segíthet ezen túllépni. Ha legközelebb egy határidő csúszik, ne feltételezzünk rögtön rosszindulatot! Inkább kérdezzük meg magunktól: „Lehet, hogy túlterhelt a kollégám?” Ez a tudatosság nemcsak a saját érzelmi stabilitásunkat erősíti, hanem a munkahelyi kapcsolatainkat is javítja.

Vezetőként még nagyobb a tét

A vezetők folyamatosan több fronton helyt állnak, ami miatt az idegrendszerük gyakran „üss vagy fuss” üzemmódban ragad. A stressz felhalmozódása képes teljesen elhomályosítani a döntéshozatalt, mert az agy egyetlen kérdésre redukálja a helyzetet: veszély vagy biztonság? Ez a mechanizmus hasznos volt az őseinknek, de egy negyedéves riportnál már nem annyira az.

A Forbes 2024-es kutatása szerint a vezetők 36%-a érez komoly stresszt és kimerültséget. A valódi reziliencia nem abban rejlik, hogy tűrjük a feszültséget, hanem hogy tudatos jelenléttel és önismerettel kezeljük azt. Ha megtanuljuk, mit jelentenek az idegrendszerünk jelzései és azt, hogyan válaszolhatunk rájuk, egy fenntartható fejlődés útjára lépünk, ami a stresszmentesebb világba vezet.